A székelyeknek és a magyaroknak minden év márciusában több ünnepnapjuk van. Ezek közül a Székely Szabadság Napja a legújabb, ami a nyilvános rendezvényeket illeti, melynek forgatókönyve, többek között, egy autonómia melletti menetelést is magába foglal, Marosvásárhely központjában. A Székely Szabadság Napját néhány éve Marosvásárhelyen, de Székelyföld más településein, valamint a világ több városában is megünneplik.

A Székely Nemzeti Tanács bejelentette, hogy megemlékezik az 1854. március 10-én, Marosvásárhelyen kivégzett Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János mártír hősökről. Eddig nincs is semmi gond, ha azt figyelmen kívül hagyjuk, hogy a korábbi években e menetelés során erőszakos cselekményekre került sor a tüntetők és a rendfenntartó erők között. 

„Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz…” Petőfi Sándor

A szélsőséges Jobbik és 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai akkor erőszakos tettekre vetemedtek. Ezért Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala és a Székely Nemzeti Tanács perben állnak egymással, mert a polgármester nem akarja a korábbi évek eseményeinek megismétlődését. 

Addig is talán érdemes lenne megértenünk, hogy mi közük van a románoknak és az állami hatóságoknak ehhez a megemlékezéshez. A három hős mártírt, Gálffy Mihályt, Horváth Károlyt és Török Jánost az osztrák hatóságok végezték ki 1854. március 10-én, Marosvásárhelyen. Őket nem a románok vagy a román hatóságok üldözték.

A Kossuth Lajos által vezetett 1848-as magyar forradalom leverése után a magyar forradalmárok egy része 1851-ben, Makk József vezetésével megpróbált újra szervezkedni. Érdekes, hogy hol tették ezt… Bukarestben. A székelységen belül Török János szervezett konspiratív csoportokat, de az osztrák titkosrendőrségnek sikerült bejuttatnia közéjük egy kémet, nevezetesen Bíró Mihályt, aki leleplezte az összeesküvők teljes hálózatát. 1852. január 24-én több mint 60 személyt tartóztattak le.

Később a Bukarestbe szökött Makk József Váradi Józsefet, a forradalmi hadsereg főhadnagyát küldte egy fegyveres felkelés megszervezésére, a mozgalmat támogatandó. A lakosság passzivitása miatt csak maroknyi embert tudott felfegyverezni, akiket az osztrák hatóságok gyorsan semlegesítettek. Végül az osztrákok magát Váradit is letartóztatták.

Az összeesküvők kivégzése 1854 márciusában kezdődött el. 1854. március 10-én Marosvásárhelyen Török Jánost, Gálffy Mihályt és Horváth Károlyt végezték ki. Április 29-én ez Bartalis Ferenc és Váradi József kivégzésével folytatódott, ezúttal Sepsiszentgyörgyön. A többi összeesküvő 5 és 18 év közötti börtönbüntetést kapott. Később, 1875 környékén, Marosvásárhelyen emlékművet állítottak a tiszteletükre.

Tehát nincs semmilyen történelmi alapjuk azoknak a román állam elleni tüntetéseknek, melyekké ezek a megemlékező tüntetések változni szoktak. Még ha sor is kerül az eseményre, kár lenne, ha az igazi történelmi értéke kisszerű politikai érdekekké alakulna át.