A britek népszavazáson döntenek majd arról, hogy az EU-ban maradnak vagy sem. Az EK EU-hoz való tartozásának Brexitként ismert botránya tökéletes példája annak, hogy miként válik egy belső válság óriási külső válsággá. David Cameron kormányfő azzal az ígérettel biztosította győzelmét 2015-ben a párton belül és a parlamenti választáson, hogy újra fogja tárgyalni az EU-hoz való tartozás feltételeit. Az EU most Cameron elvárásairól tárgyal, melyek levegőbe röpíthetnek egy számtalan belső válság által meggyengített uniót. Az a legvalószínűbb, hogy a Brüsszel által kiharcolt kompromisszumnak Románia és a kelet-európai testvérei lesznek a legnagyobb vesztesei, de London viselkedése Franciaországot és Németországot is idegesíti. Románia Johannis elnökön keresztül módosított álláspontján, tudatában lévén annak, hogy képtelen lesz egyedül elbírni a Brexit terhét.

Röviden:

* Nagy-Britannia azt kéri az EU-tól, hogy ideiglenesen felfüggeszthesse a más államokból származó polgárok esetében a szociális juttatásokat, valamint más hasonló kedvezményeket. Azzal fenyegetőzik, hogy ellenkező esetben kilép az EU-ból.

* Románia enyhített eredeti álláspontján, mint ahogy a többi kelet-európai állam is, és kész elfogadni egy „vészfék” típusú szabályt.

* A Cameron és kollégái közötti döntő csatára február 18–19-én kerül sor Brüsszelben.

* Az európaiakkal lefolytatott összecsapás után Cameronra belpolitikai harc vár, ahol az Európa-ellenes és euroszkeptikus erők összefogtak Nagy-Britannia EU-ból való távozása érdekében.

Hogyan jutottunk oda, hogy Nagy-Britannia az EU elhagyásával fenyegetőzik, amelyen belül amúgy is különleges státusza van? Három tényező összeadódásával.

Az első: Egyre több kelet-európai jelent meg Nagy-Britanniában (lengyelek, románok, baltikumiak stb.), akik azon kívül, hogy egyértelműen hasznosak a brit gazdaság számára, kellemetlenségeket is okoztak a munkaerő-piacon fellépő konkurenciaként és azokkal a (kisebb-nagyobb) bűncselekményekkel, melyeket aztán maximálisan kihasználtak a döntő többségükben euroszkeptikus  bulvárlapok.

A második: A nagy-britanniai társadalombiztosítási költségvetésekre gyakorolt tényleges pénzügyi nyomás, mert az egész EU-ban itt vannak a legjelentősebb szociális juttatások.

A harmadik: David Cameron meg akarta erősíteni helyzetét a Konzervatív Párton belül és egy jelentős adura volt szüksége a 2015-ös parlamenti választáson.

Ennek tudható be, hogy David Cameron 2013-ban bejelentette, ha 2015-ben megnyeri a választást, akkor újra fogja tárgyalni Nagy-Britannia EU-tagságának feltételeit. Nyert és így kénytelen volt teljesíteni a választóknak tett ígéretét. 2015. november 10-én, tehát, egy sor javaslatot terjesztett az EU és a tagállamok elé, melyeket négy nagy kategóriába lehet csoportosítani.

Mit akar Nagy-Britannia?

Cameron kormányfő az Európai Tanács elnökéhez, Donald Tuskhoz intézett levelében 2015. november 10-én négy javaslatot tett az EU reformjára, melyek feltételét képezik Nagy-Britannia bennmaradásának a közösségben.

1. Gazdaságvezérlés

Ebben a fejezetben a legfontosabb feltétel az euróra vonatkozik. Röviden, Nagy-Britannia olyan mechanizmust akar, mely szavatolja annak tiszteletben tartását, hogy az EU-ban nemcsak az euró létezik. Sőt, Cameron azt kéri, hogy az euró-övezetre vonatkozóan hozott döntések ne legyenek kötelezőek a nem tag államokra is, hanem csak opcionálisak és hogy minden olyan lépést, mely minden államot érint, minden állam vitasson meg és döntsön róla.

2. Versenyképesség

Cameron az EU-n belüli bürokratikus terhek csökkentését kérte.

3. Szuverenitás

Cameron három fő kérése: a nemzeti parlamentek szerepének erősítése, annak a kötelezettségnek a visszavonása, hogy Nagy-Britanniának együtt kelljen működnie az integráció elmélyítésében, valamint az, hogy az EU-n belül teljes mértékben alkalmazni kell a szubszidiaritás elvét (vagyis egyre kevesebb szuverenitást Brüsszelnek és egyre többet a tagállamoknak).

4. A munkaerő szabad mozgása

Itt van a nagy veszély Románia és a többi kelet-európai állam számára, ahonnan sokan érkeztek Nagy-Britanniába. Cameron azt mondta, hogy az EK-nak 300.000 fős nettó bevándorlása van évente, amit nem bírnak elviselni a szociális szolgáltatások, és azt kérte, hogy a Nagy-Britanniába érkező európai polgárok esetében korlátozhassa a szociális juttatásokhoz való hozzáférést.

Konkrétan David Cameron azt javasolta, hogy egy európai csak négyévnyi befizetés után juthasson hozzá szociális juttatásokhoz. Ezen kívül azt is kérte, hogy Nagy-Britannia megtagadhassa gyermektámogatások kifizetését a Nagy-Britanniában dolgozóknak, ha a kiskorúak egy másik európai országban élnek.

Az EU válasza

A David Cameron által küldött levél nyilvánosan is megadta a jelet az EU-val és a többi tagállammal folytatandó tárgyalásokra. Ezek a kulisszák mögött már korábban elkezdődtek, hogy Cameron számára világossá váljon, hol húzódik az a vörös vonal, amin az EU nem fog túllépni.

Cameron körútra indult az európai fővárosokba, hogy meggyőzze kollégáit feltételei elfogadásáról. 2015. december 9-én Bukarestben is járt, ahol Johannis elnökkel és Cioloş kormányfővel tárgyalt. Johannis akkor azt üzente, hogy Románia nem fogja elfogadni polgárai EU-n belüli szabad mozgásának semmilyen korlátozását, ami az EU egyik alapelve. Abban állapodtak meg, hogy továbbra is folytatják a megbeszéléseket a szociális juttatások ideiglenes felfüggesztéséről. Megemlítendő, hogy a megbeszélések barátságos hangulatban folytak, állítják a tárgyalásokhoz közelálló források, Románia pedig nem reagált drámaian David Cameron javaslataira. Nagy-Britannia EU-ban való maradása óriási tét, a kelet-európai vezetők pedig, még a leghangosabbak is, jelentősen visszavettek a hangerőből.

De az EU-nak választ kellett adnia Cameron kéréseire. Ezt Donald Tuskon, az Európai Tanácsot (az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek összejövetele) vezető lengyel politikuson keresztül tette meg. Tusk 2016. február 2-án tett közzé egy sor javaslatot, melyeket előzetesen megtárgyalt a tagállamokkal.

Tusk legfontosabb ellenjavaslata a bevándorlók ügyére vonatkozik. Tusk azt javasolta, hogy Nagy-Britannia bevezethet egy „vészfék” típusú szabályt, melynek értelmében négy évre felfüggesztheti a szociális juttatásokat a más európai országokból érkezett munkások esetében, amennyiben ezt a többi tagállam elfogadja. A segélyek korlátozására vonatkozó javaslatot a közösségi tömb bármelyik tagállama előterjesztheti, de azt vagy egyhangúan vagy minősített többséggel kell az EU Tanácsában elfogadni.

Sőt, Tusk azt javasolta, hogy egy tagállam az EU-s dolgozók nem-rezidens gyermekei esetében a származási ország életkörülményeinek megfelelő támogatást fizethessen. Vagyis Nagy-Britannia „román” támogatást fizethetne a Londonban dolgozó románok Romániában élő gyermekei után, nem pedig a Nagy-Britanniában élő gyermekeknek járó juttatásokat.

Ami David Cameron másik három kérését illeti, Tusk azt ígérte Londonnak, hogy „tiszteletben fogják tartani – az euró-övezethez nem tartozó államok – jogait és hatásköreit”. Bemutatott egy „mechanizmust”, mellyel az egységes pénzt át nem vevő kilenc ország kifejezheti elégedetlenségét és megkaphatja a „szükséges biztosítékokat” az eurót használó 19 állam döntéseit illetően. De ez a mechanizmus „nem jelent majd vétójogot és nem késleltetheti a sürgős döntéseket” pénzügyi válságok esetén, jegyezte meg a Tanács elnöke, aki megemlítette, hogy a mechanizmus aktiválásával kapcsolatos részletekről még további egyeztetések szükségesek.

Mit akar Románia?

Románia, a többi kelet-európai országhoz hasonlóan úgy érzi, hogy közvetlenül érintik Cameron kérései. 2015-ben több mint 175.000 román élt Nagy-Britanniában, ami jelentős növekedés az előző évhez képest.

Románia most üllő és kalapács közzé került. Ha az EK-ban élő román állampolgárok megvédése nevében teljesen elutasítja Cameron javaslatait és Tusk ajánlatait, akkor Románia (esetleg egy másik kelet-európai állammal együtt) Cameron belpolitikai kudarcát okozhatja és ez a Brexit melletti eredményhez vezethet a 2016. júniusi népszavazáson. Ha elfogadja ezeket, Johannist azzal vádolhatják, hogy nem harcol eléggé a román állampolgárok jogaiért.

Tehát Románia úgy döntött, hogy a többi kelet-európai országhoz hasonlóan szintén alkudozik. Míg Cameron 2015. decemberi bukaresti látogatása alkalmával Johannis inkább merevnek mutatkozott, ami a románok jogait illeti, tegnap, február 15-én módosított az álláspontján. A Donald Tuskkal Cotroceni-ben folytatott megbeszélése után Johannis kijelentette: „Hangsúlyoztam, hogy Románia számára elsősorban az a fontos, hogy a védelmi mechanizmus ne legyen diszkriminatív, legyen rendkívüli és időben minél korlátozottabb jellegű. Ennek alkalmazását jogos indokokra kell alapozni. Ugyanakkor amellett foglaltam állást, hogy el kell kerülni e lépések egyéb juttatási kategóriákra történő önkényes kiterjesztését és csak a nem hozzájáruláson alapuló szolgáltatásokat vegyék számításba.”

Ami a juttatásoknak a származási országban létező szinthez való igazítását illeti, Johannis azt mondta, hogy „igyekezünk majd kiiktatni bármilyen veszélyét annak, hogy a román állampolgárokat diszkrimináció érje. Ezen kívül igyekszünk majd elérni, hogy az esetleges indexálást ne lehessen más szociális szolgáltatásokra is kiterjeszteni”. Különben ez csak 400 olyan román gyermeket érint, akiknek a szülei Nagy-Britanniában vannak. De Románia számára az a fontos, hogy az indexálási mechanizmust ne lehessen olyan szolgáltatásokra is kiterjeszteni, mint például a nyugdíjak.

Végül Johannis ezt is bejelentette: „Fontos, hogy a két mechanizmus alkalmazása ne legyen visszaható jellegű, így ez ne vonatkozzon azokra a polgárokra, akik már a kérdéses befogadó tagállam munkaerő-piacán dolgoznak. Ennek megfelelően ezeket a mechanizmusokat csak a munkaerő-piacra újonnan, e lépések hatályba lépése után bekerülőkre alkalmaznák.”

Ami a Nagy-Britannia által felvetett másik három nagy témát (gazdaságvezérlés, versenyképesség és szuverenitás) illeti, Johannis azt mondta, hogy „általában véve az EU reformjára vonatkozó, a Tusk elnök által javasolt csomagban szereplő célok egybecsengnek Románia elképzelésével és érdekeivel”.

Más szóval, Románia csak akkor kész enyhíteni álláspontján és elfogadni a „vészféket” az EK-ban lévő románok esetében, ha azt nem alkalmazzák visszamenőlegesen (vagyis nem alkalmazzák azokra a románokra, akik a jogszabályok elfogadásának pillanatában már Nagy-Britanniában vannak, hanem csak azokra, akik a jogszabályok elfogadása után érkeznek oda). Ezen kívül Románia azt kéri, hogy ez a mechanizmus ne váljon állandóvá, hanem korlátozott ideig legyen érvényes. Ami a gyermekek után járó juttatásoknak a romániai értékekhez való igazítását illeti, Johannis azt kérte, ne terjesszék ki őket más szociális segélyekre is.

Ez az álláspont megváltozását jelzi. Miért?

Elsősorban, Románia tudatában van annak, hogy a tárgyalásnak óriási a tétje. Ha elutasítja Cameron minden javaslatát és merev álláspontra helyezkedik, akkor Cameron üres kézzel megy haza és már nem tud kiállni az EK EU-ban való maradása mellett. A Brexit elkerülhetetlen lesz. Márpedig ez Románia számára (mint ahogy más tagállamok számára is) igazi politikai katasztrófa lenne Nagy-Britannia kilépése az EU-ból, szinte felmérhetetlen hatásokkal.

Másodsorban a többi kelet-európai állam is kifejezte tárgyalási készségét. Márpedig politikai meggondolatlanság lenne Románia részéről egyedül szembemenni Nagy-Britanniával. Ennek kedvezőtlen hatásai lennének hosszú távon, főleg úgy, hogy Nagy-Britannia azon kevés EU-n és NATO-n belüli szövetséges egyike, melyek támogatják Románia Oroszországgal kapcsolatos politikáját, például.

Harmadsorban Románia bölcsen kihasználhatja helyzetét, hogy más forró ügyekben jusson így előnyökhöz. A Brexit-botránnyal kapcsolatos álláspontjának rugalmasabbá tételével Románia Nagy-Britanniánál is, de az EU-nál is nagyobb támogatást alkudhat ki Oroszország agresszív politikájával szemben, vagy olyan érzékeny ügyeket vethet fel, mint amilyen az Északi Áramlat 2. vagy akár Schengen is. Az elnökön és a román diplomácián múlik annak megérzése, hogy meddig mehetnek el, és hogy kreatívak legyenek.

Romániának a tárgyalások során el kell érnie, hogy ezzel a védelmi záradékkal ne élhessenek vissza más államok is. És ugyanakkor – paradox módon! – segítse Cameront jelentős győzelemként „eladni” otthon a kialkudott megoldást, amivel lecsendesítheti az euroszkeptikusokat és az EU-ban tarthatja Nagy-Britanniát.

Mi következik?

Cameron ezekben a napokban Brüsszelben tartózkodik, hogy bebiztosítsa magának az Európai Parlament és a nagy európai pártok támogatását ahhoz, hogy a Tuskkal és a többi államfővel kialkudott jogszabályokat a brüsszeli törvényhozás nem fogja módosítani.

Február 18–19-én az Európai Tanács döntő ülése következik. Cameron itt fog a többi 27 állam- és kormányfővel a javaslatokról és ellenjavaslatokról tárgyalni. A szövegek elfogadhatóaknak tűnnek, Cameron pedig péntekre már össze is hívta Londonban a kormányt, hogy a népszavazás időpontjáról döntsenek (a brit sajtó biztosra veszi június 23-át) és meghatározzák a miniszterek mozgásszabadságát a Brexit melletti vagy elleni kampányban.

Ha az Európai Tanács ülésén megállapodás születik, Cameron számára az otthoni kampány kálváriája következik. Megpróbálja majd az EU felett aratott nagy győzelemként beállítani a Brüsszellel kialkudott kompromisszumot, míg az EU többi országa megpróbálja majd csökkenteni ennek hatását a saját közvéleményének szánt diskurzusban.

De Londonban már beindult egy olyan mechanizmus, melyet Cameron úgy tűnik, nem tud ellenőrzése alatt tartani, így rendkívül bizonytalan a népszavazás kimenetele. Az euroszkeptikus vagy Európa-ellenes erők elszabadultak, tekintettel arra, hogy sikerült közös célt találniuk. Cameronnak és az Európa-pártiaknak most a nagy bulvárlapokkal, az UKIP-pal, a Konzervatív Párt jelentős részével, valamint egy sor rendkívül erős üzletemberrel kell megküzdeniük, akik ki akarják léptetni az országot az EU-ból.

Az EU június 23-áig történelme legnagyobb válságára készül. Egy lépésre van attól, hogy először veszítheti el az egyik tagállamát (és nem akármilyet), ennek pedig a precedens jelleg az első következménye. A kontinens centrifugális erői megfékezhetetlenek lesznek, egy megosztott, frissen felállított kerítésekkel és határokkal rendelkező Európa pedig könnyű prédája lesz a politikai ellenfeleinek. A Romániához hasonló új tagok számára ez azt jelentheti, hogy megszűnik az az egyetlen politikai konstrukció, mely szavatolni képes a békét és a jólétet a kontinensen. A közjó érdekében remélem, hogy a ráció elsőbbséget fog élvezni, az EU-nak pedig június 24-én is 28 tagja lesz.

A címet a szerkesztőség adta.