Miért épp a románok Európa szegényei?

Ez sajnos nem vicc. Tragikus jelenségről van szó. És nehezen leküzdhető.
Hirdetés

Azért vagyunk szegények, mert nincs képzettségünk, vagy azért nincs képzettségünk, mert szegények vagyunk? Minden adat olyan ördögi kört mutat, amelyből képtelenek vagyunk kikerülni. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Románia az Európai Unió második legszegényebb országa. Hazánk lakosságának 40 százalékát szegénység és társadalmi kitaszítottság fenyegeti, a gyermekek 48,5 százaléka pedig hátrányos helyzetű. Leginkább falun érezhető a pénzhiány, ahol a románok csaknem fele él, sokan közülük olyan körülmények között, amelyek a nyugati államokban inkább középkorinak felelnének meg. A World Vision Románia által készített tanulmány szerint a falusi háztartások kétharmada az „anyagiak jelentős hiányával” küszködik, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy a falusi románok 66,1 százalékának vagy alig van pénze, vagy alig tart ki a hónap végéig. A szegénység így aztán képzetlenségben, betegségekben és kevés élelemben nyilvánul meg, a falusi románok gyermekei pedig általában a pénzszerzés legrövidebb és legbizonytalanabb útját választják: elhagyják az iskolát és mezei munkákat vállalnak. Így alakul ki az ördögi kör, a „szegények új nemzedéke”, akik szintén szegénységgel fognak küszködni, arról álmodva, hogy egyszer majd nekik is lesz csatornázásuk, vezetékes vizük és esélyük a mindennapi mosakodásra.

Románia teljes népességének kb. 45 százaléka falun él, ami azt jelenti, hogy a hátrányos helyzet Románia lakosságának csaknem felét érinti, veszélybe sodorva az új nemzedékek fejlődését. A falun élők kétharmadát a szegénység bélyege fenyegeti és elismerik, hogy a tisztességes élet biztosításához elegendő pénz akut hiányában szenvednek. A World Vision Románia tanulmánya azt bizonyítja, hogy a falun élő románok többsége alig boldogul, vagy azért, mert egyáltalán nincs elég pénzük, vagy csak nagy nehezen tudják beszerezni a legszükségesebb dolgokat, egyik hónapról a másikra.

Így olyan ördögi körben mozgunk, melyben az alultápláltság, a képzetlenség és a foglalkoztatottság alacsony mértéke fenntartják a szegénységet, és ez a gyermekeket érinti a leginkább. A román kiskorúak 48,5 százaléka hátrányos körülmények között, elegendő élelem nélkül és a képzéstől megfosztva él.

A „szegények új nemzedéke” a képzettség-hiány következménye

Azért vagyunk szegények, mert képzetlenek vagyunk, vagy azért vagyunk képzetlenek, mert szegények vagyunk? Nincs egyértelmű válasz erre a kérdésre. Olyan gond előtt állunk, melyből mintha nem lenne kiút, és aminek hosszú távon rendkívül súlyos következményei lesznek. A képzetlenség azt az akut szegénységet táplálja, melyben a falusi románok közül sokan élnek és ez az iskolaelhagyással kezdődik.

2014-ben a román gyermekek több mint 18 százaléka döntött úgy, hogy nem jár többet iskolába, amivel jóval a 11,1 százalékos európai iskolaelhagyási átlag fölött vagyunk. Ez azt jelenti, hogy eleve esélytelenné válnak arra, hogy kikerüljenek a helyzetükből és jobb életük legyen. Így a mai szegények gyermekei inkább napszámos munkát vállalnak a megélhetésért, vagy a család állataira vigyáznak, így számukra a tanulás inkább luxusnak tűnik.

Elsősorban pénzhiányra hivatkoznak: a World Vision Románia tanulmányának keretében megkérdezett diákok csaknem fele megerősíti, hogy ezért nem ment többet iskolába. A hideg, az elektromos áram hiánya és az élelemhiány akadályozza 360.000 kiskorú tanulását (a Gyermekjólét falun tanulmány szerint minden ötödik), akik a háztartásban dolgozva segítik a szüleiket, iskola előtt vagy után. A gyermekek egy része elárulta, hogy valóban megérzi a munka által okozott fáradtságot, 225.000 gyermek pedig teljesen kimarad az iskolából, hogy otthon segíthessen.

A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a 6 éves gyermekek 37 százaléka még nem járt iskolába az adatgyűjtés időszakában. Ez azt is jelenthetné, hogy még óvodában voltak, csakhogy a kutatás bebizonyította, hogy a 3 éves gyermekek negyede óvodába sem jár.

A jelentős szegénység és az otthoni kötelességek megfosztják a gyermekeket annak lehetőségétől, hogy iskolába járjanak. Ezzel magyarázható, hogy a 15 év feletti személyek 37 százaléka funkcionális analfabéta: nem értik, mit olvasnak, vagy nem tudnak helyesen írni. Ennek következtében az iskolában megtanult fogalmak és ismeretek alkalmazásának képessége is két százalékkal csökkent 2012-höz képest.

Mindenesetre, a családok rossz anyagi helyzete komolyan befolyásolja annak esélyét, hogy a gyermekek kijárják az iskolákat. Az idézett tanulmány bebizonyította, hogy amikor a költségek csökkentéséről van szó, a szülők több mint negyede elismeri, hogy ez elsősorban a gyermek tanulásához szükséges tanfelszereléseket és könyveket érinti, de az iskolán kívüli tevékenységeket is, mint amilyenek a korrepetálások, a versenyeken, tantárgyolimpiákon vagy szaktáborokban való részvétel. Viszont további gondokba ütköznek azok a családok is, melyeknek mégis sikerül legyőzniük a szegénységet és iskolába küldeniük a gyermekeiket. Ezek közül az egyik legnagyobb az, hogy el kell jutni a gyakran más településen lévő iskolába. Ez pénzbe kerül, így a kicsik 64,4 százaléka kénytelen az egész utat gyalog megtenni. A falusi gyermekek esetében az iskolába jutás átlagosan 35 percet tart és minden ötödik gyermek több mint egy órát gyalogol az iskoláig.

Mindezek a kompromisszumok azt jelentik, hogy keveseknek adatik meg, hogy felnőtt korukra hasznos képzettségük legyen, amivel könnyebbé tehetik az életüket. Ennek hiányában szintén a mezőgazdasági munka marad a megoldás, napszámban, rosszul fizetve és kilátástalanul. Tehát a szegénységgel folytatott harcban sok gyermek elhagyja az iskolát, ezzel gyakorlatilag megfosztva magát minden esélytől, hogy kikerüljön a falu sáros utcáiból, karriert építsen és végső soron elég pénzt szerezzen, hogy lekerüljön a romániai szegények listájáról. A képzetlenség az egyik olyan tényező, mely elsősorban felelős a lakosság felének rossz anyagi helyzetéért, a következő nemzedékek pedig a leggyakrabban a szülők és a nagyszülők példáját követik. Így aztán, ha a dolgok nem változnak meg, a statisztikák továbbra is ugyanolyan komorak maradnak, a szegénység pedig dominóként rombolja majd le a következő nemzedékek esélyét is egy tisztességes életre.

Az alultápláltság a „hiányosságok láncolatának” második eleme: 225.000 gyermek éhesen fekszik le

Egy éhes gyermek képtelen tanulni az iskolában és így nem is tud megfelelően fejlődni, hogy később gondtalan életet biztosíthasson magának. Ebből a szemszögből nézve a falun élő románok és elsősorban a gyermekek helyzete annál inkább rossz, hogy az EU-országok közül 2011-ben Romániát csak Bulgária előzte meg a gyermekszegénység veszélye terén. A pénzhiány nemcsak a képzettségre hat ki, de a falusiak táplálkozására és egészségére is. A World Vision Románia tanulmány rámutatott arra, hogy 225.000 román gyermek éhesen megy lefeküdni, a falusi családok 72 százaléka pedig egy minimálisan változatos étrendet sem tudnak nekik biztosítani, ami súlyos betegségeket és alultápláltságot okoz. Az egészségügyi gondok viszont további összegeket igényelnek, ez pedig tovább mélyíti a szegénységet. Így aztán a falusi Románia beteg népességet tart fenn, ami a pénzhiány miatt kiúttalanul fennmarad majd a következő években is.

Annak ellenére, hogy a Gyermekjólét falun jelentés rámutatott arra, hogy a szülők tudatában vannak annak, hogy „a lehető legjobbat kell biztosítaniuk a gyermekeknek és az élelem van az első helyen”, azt is elismerték, hogy legtöbbször nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással ahhoz, hogy egészséges táplálkozást biztosítsanak nekik. A saját vagy a közösség gazdaságában megtermelt élelem nem elegendő és nem fedezi az egész éves szükségletet. A válaszolók fele azt mondja, hogy nem tud olyan élelmet biztosítani, mely minden táplálékcsoportot tartalmaz: gabona, hús, tojás, tejtermék, zöldség és gyümölcs. A hozzávalók üzletből vásárlását pedig megnehezíti, hogy a legtöbb embernek még az elengedhetetlen dolgokra, a gyermekek alapvető igényeinek kielégítésére sincs elég pénze.

Ez azt jelenti, hogy a kicsiket megfosztják a növekedéshez és a harmonikus fejlődéshez elengedhetetlen vitaminoktól és ásványoktól, ezért a jövőjük is veszélybe kerül. De ez a következő nemzedékeket is hátrányosan fogja érinteni, mert beteg felnőttek nem tudnak egészséges gyermekeknek életet adni és megfelelően gondozni sem tudják őket.

Hirdetés

Amikor az ember azon gondolkodik, hogy nincs mit másnap az asztalra tennie, a gyógyszerek beszerzése vagy az orvos felkeresése nem igazán tűnik fontos dolognak. A megkérdezett felnőttek negyede elismeri, hogy anyagiak hiányában már nem vesz gyógyszereket, vagy számításba vette ezt a lehetőséget, de még az orvosok felkereséséről való lemondást is. Az általános vélekedés az, hogy bár az egészségügyi ellátás ingyenes, a gyermekek orvosi ellátása olyan költségekkel jár (a városba utazástól a gyógyszerekig), amit a legsebezhetőbbek nem engedhetnek meg maguknak. Súlyos válság esetén a románok költségcsökkentési stratégiaként elsősorban a gyógyszerekre vagy az egészségügyi vizsgálatokra szánt összegeket költik másra. Az utóbbi évben a családok 16,3 százaléka halasztotta el vagy mondott le teljesen az orvosi vizsgálatról, míg 17,6 százalékuk pénzügyi okokból csökkentette a gyógyszervásárlást, a családok 8 százaléka pedig elhalasztotta vagy teljesen lemondott az orvos meglátogatásáról (a logikai zavar az eredeti szövegben – a szerk.).

Az embereket a híres „hálapénz” is elriasztja, melyet tudomásuk szerint fizetniük kell az orvosnak – „Ha nincs pénzed, akkor a gyermeket a saját belátásod szerint gyógyítgatod”, mondta a tanulmány egyik résztvevője. Mivel nincs „zsebbe csúsztatható pénzük”, a falusi románok már nem járnak orvoshoz, így a szegénység miatt megbetegednek, fertőző, vagy öröklődő betegségeket kapnak el, amiket aztán továbbadnak a gyermekeiknek és így tovább a következő nemzedékeknek, ezzel egy beteg világot hagyva örökül maguk után.

Ezt bizonyítják azok a statisztikák is, melyek azt mutatják, mennyire hiányoznak a falun élő személyek alapvető higiéniás körülményei. 2014 Romániájában a lakások 80,4 százaléka nem volt rákötve a csatornarendszerre, a családok 65,2 százaléka a kert végében lévő árnyékszéket használta és csak a családok fele rendelkezett vezetékes vízzel. Ilyen körülmények között a falusi gyermekek többsége elismeri, hogy nem fürdik vagy tusol naponta. A 12 és 18 év közötti fiatalok 40 százaléka hetente kétszer-háromszor mosdik, 7,5 százaléka pedig azt mondta, hogy hetente egyszer fürdik vagy tusol.

Az alacsony foglalkoztatottsági szint elmélyíti a szegénységet

Falun az iskolaelhagyás, tehát a szakképzettség hiánya miatt 22 százalékos a munkanélküliség a 18 és 24 év közötti fiatalok körében, a 18 és 60 év közötti személyek foglalkoztatottsági rátája pedig nagyjából 46 százalékos. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy Románia hosszú távon, makrogazdasági szinten súlyos gondokkal fog küszködni a munkaerő és a munkanélküliség terén, a mélyszegénység pedig még hosszú ideig fenn fog maradni.

A Cioloş-kormány is felfigyelt románok és főleg a falusi lakosság hátrányos helyzetére, mely folyamatosan tovább romlik. A kormány ezen a héten hirdetett meg egy szegénységellenes csomagot, mely szerint 2020-ig legalább 580.000 fővel kellene csökkenteni a mélyszegénység által fenyegetett személyek számát. Ez 47 célkitűzést tartalmaz, a 20 és 64 év közötti lakosság foglalkoztatottsági mértékének növelésétől a szegénységi és társadalmi kitaszítottsági veszélyben lévő személyek számának csökkentéséig.

„Romániában nagyon sokan ki vannak téve a szegénység veszélyének, ebből 1,7 millió a sokkal jobban fenyegetett gyermek, főleg falun”, mondta Cioloş kormányfő a szegénység visszaszorítására szánt integrált csomag bemutatásakor.

A lépéseket korcsoportokra bontották, egy életszakaszok szerint szervezett integrált séma szerint, megszületéstől az élet végéig, ahogy azt Cioloş elmondta. A csomag elsődlegesnek tartja, hogy az újszülöttek esetében egyetlen gyermek se maradjon „identitás nélkül”, a 3 éves korig terjedő életszakaszra pedig közösségi bölcsődéket kell biztosítani a városokban, falun pedig gondozókat kell megfizetni. Az óvodások esetében a Minden gyermeket óvodába-program intenzív alkalmazásáról van szó és ugyanakkor ruházatot és tanfelszerelést kell biztosítani a szociális jegyekkel rendelkező kiskorúak számára.

A stratégia szerint a diákok olyan programokban vesznek majd részt, mint az Iskola – a beilleszkedés motorja a hátrányos térségekben, az Iskola utáni iskola vagy a második iskola. A 25 és 65 év közötti személyeknek aktív foglalkoztatási lépéseket, falusi vállalkozást, városi és társadalmi vállalkozást bátorító lépéseket szánnak. Az időskorúak esetében olyan programok lesznek, mint A közösség nagyszülei, melynek keretében az időseket bevonják a gyermekek gondozásába.

A szegénységellenes csomag egy sor lépést tartalmaz a családok számára is, lakás-felújítási támogatásoktól, a napszámosoknak szánt csomagokon át azokig, melyekkel el akarják kerülni a gyermekek kikerülését a családból.


Fotó: identitatea.ro

Hirdetés