Az ISIS hivatalosságai által küldött nyílt üzenetek már néhány hónapja tartalmazták (és annak idején ezt jeleztem is) azt a felhívást, melyet most több mint aggasztó rendszerességgel kezdenek átültetni a gyakorlatba:

„Ha nem tudtok idejönni, hogy a szíriai fronton harcoljatok, akkor készüljetek fel arra, hogy késsel, kővel, vagy bármilyen fegyverrel megtámadjátok az országaitokban élő hitetleneket”, mondta az ISIS szóvivője.

Olyan fejleményről van szó, melyet az ISIS stratégái néhány hónappal ezelőtt azoknak a terrorista támadásoknak a kiegészítő lépéseként javasolták, melyeket a számos „alvó sejt” készít elő azok után, hogy hullámokban térnek vissza a szíriai fronton egy vagy több „kört” már teljesítő „külföldi katonák”, vagy a magrebi és fekete afrikai egységek. Az elképzelés az, hogy a merényletek első hulláma után a különböző európai országok hatóságai (de az egyesült államokbeliek és a kanadaiak is) azonnal magasabb fokozatra állítják a terrorista-riadószintet és megkezdik a hálózatok feltételezett (vagy legalább a terrorizmus elleni harcban résztvevő különleges egységek nyilvántartásaiban szereplő) tagjainak felkutatását, azonosítását és letartóztatását.

Következésképpen arra utasították a merényletek életben maradt elkövetőit és a közvetlen logisztikai támogatóikat, hogy minél gyorsabban vonuljanak vissza – például – Szíria felé, vagy bonyolult, de nagyon hatékony, a nagy európai iszlám közösségek felé vezető menekülési csatornákat felhasználva „tűnjenek el a színről”. Mindezt addig, amíg a hatóságok nem döntenek a riadószint csökkentéséről. Méghozzá nagyon egyszerű okból: ez utóbbiak

képtelenek hosszú és nagyon hosszú távra fenntartani a teljes mozgósítást

és a maximális terrorista-riadószint esetében kötelező alapos ellenőrzéseket.

De addig is hasznosítják a „magányos farkasok” rendszerét, melyet két szinten is rendkívül hatékony megoldásnak tartanak. Az első az, hogy teljes mértékben fenn lehet tartani a lakosság pszichózisát és növelni lehet a hatóságok megelőző lépéseivel szembeni elégedetlenséget, ezáltal még jobban elmélyítve a társadalmi bizonytalanság meggyőződését. Másrészt az ISIS stratégáinak becslése szerint, a „magányos farkasok” aktivizálása olyan megoldás, amelyet nagyon nehéz, ha nem éppen lehetetlen kivédeni: egy „akárki”, ha lehet büntetlen előéletű személy, aki sohasem mutatott szimpátiát a terrorista csoportosulások iránt, és aki átesett a „titkos egyéni radikalizálódás” folyamatán, hirtelen bekövetkező, brutális és gyilkolásra irányuló cselekedet hajt végre.

A hírszerző szolgálatok már régóta jelezték, hogy

létezik az egyéni kiképzést jelentő ideológiai folyamat,

melynek során bizonyos elemeket éppen azért választanak ki, mert azok kifejezték azon óhajukat, hogy nem akarnak csatlakozni a „csoportideológiához”, vagyis olyan „magányos farkasokat”, akiknek az a vállalt szerepük, hogy az öngyilkos harcosok mintájára támadjanak és feláldozzák magukat, de ugyanakkor elutasítják alárendelődésüket egy rendezett struktúrának. Most persze az ISIS-ről beszélünk, de ez nem új folyamat, hiszen felidézhetjük az IRA vagy az ETA kiképzőinek hasonló gyakorlatait, akik ilyenfajta „magányos farkasokat” használtak fel a szokványos parancsnoklási és ellenőrzési rendszeren kívül előkészített és végrehajtott, úgynevezett „egyéni merényletekre”. Ami azt a nagyon fontos lehetőséget biztosította, hogy ezáltal megakadályozható volt az információk kiszivárgása, és az utolsó pillanatig titokban lehetett tartani a jövendőbeli öngyilkos támadó valódi kilétét. Ez több mint érdekes és nagyon hatékony módszer volt, hiszen eredetileg olyan személyek beszervezésére használták, akik azon a körön kívülről származtak, ahonnan a híveket hagyományos toborozták, és akiket csoportosan ki lehetett képezni arra, hogy nagyszabású támadások megszervezéséhez szükséges kohézióval rendelkező harci egységet alkossanak. A kérdéses időszak „magányos farkasait” olyan csoportosulásokból válogatták ki, melyeknek – nyilvánvalóan – formálisan semmilyen közvetlen és felfedhető, ebből következően pedig nyomon követhető kapcsolatuk nem volt az IRA vagy az ETA ügyével: anarchista-környezetvédő, bal-, vagy jobboldali szélsőséges nacionalista, anarchista vagy neoanarchista, illetve „Fehér testvériség” típusú nacionalista csoportosulásokhoz tartoztak.

Jelen pillanatban a válogatási kör sokkal szélesebb, összetettebb és változatosabb kínálattal rendelkezik, mint amit az európai muzulmán közösségek irányt vesztett és felháborodott fiatal és nagyon fiatal nemzedékéhez tartozó „iszlám csomag” feltételezhetően nyújtani tudna.

Az ISIS toborzói sok olyan európai állampolgársággal és identitással rendelkező polgárt kerestek (és, sajnos, találtak is), akik különböző okok miatt már amúgy is radikalizálódtak, és akik hajlandóak továbbmenni az államrend elleni erőszak saját útján és ezáltal könnyen manipulálhatók arra, hogy végső céljukra kitűzzék az ISIS zászlaját.

Nagyon könnyű azt mondani: „Íme, az őrültek!”. Ezt a hibát követték el az utóbbi években az euro-atlanti térség országainak politikai döntéshozói is.

Minden áron megpróbálták minimalizálni és nullára csökkenteni

ennek a maximálisan veszélyes jelenségnek legalább a nyilvánosság előtti láthatóságát. Ez jelentős hiba volt, hiszen ez az őrültség, ha létezik, nagyon is jól felhasználható a városi gerillaharc hivatásos művelői által, akik egyáltalán nem őrültek. Ellenkezőleg.

Évek óta támogatást nyújtottak az ilyenfajta „magányos farkas” hálózatok kiépítésének is, biztosítva számukra a szükséges logisztikai hátteret, fegyvervásárlásokat finanszírozva (lásd, például, a legutóbbi egyesült államokbeli merényletet megszervező „magányos farkasokból” álló család tulajdonában lévő fegyvertárat), vagy kérésre „anonimizálást” biztosítva számukra, tartalékidentitást nyújtva, ha kiutat terveztek maguknak, vagy jövőbeni anyagi támogatást a családjuknak, amennyiben öngyilkos merényletre került sor.

A december 14-i támadás egyértelműen egy klasszikus „magányos farkas”-akció jeleit viseli magán, a felhasznált fegyverek pedig szimbolikusak az Iszlám Állam kiképzői által továbbítani kívánt üzenetet illetően. Olyasmivel támadtak, ami szokványosnak számít bármely közintézményben (olló és vágópenge), ami azt jelenti, hogy az eredeti kiképzés szerint (a különleges erők kiképzési tankönyvét követve), bármit fel lehet használni, ami képes halálos sebeket ejteni és amit könnyen meg lehet szerezni, miután átjutottak a biztonsági ellenőrzésen. Abból az elvből indulnak ki, hogy semmilyen biztonsági erő (hadsereg, a különleges erők egységei, antiterrorista egységek) sem képes állandóan, 24 órából 24-en keresztül szavatolni minden polgár és minden olyan térség biztonságát, ahol azok társadalmi tevékenységet folytatnak.

Az eljárásnak neve is van: a terror banálissá tétele.

Sikeres lehet? Természetesen van rá esély, főleg, amíg a közvélemény hajlamos azt hinni, hogy mindez „csak másokkal történhet meg”, bárkik is lennének ezek a MÁSOK, mindenestre távol a mi élet- és érdeklődési terünktől. Csakhogy mindenkire nézve sajnálatos módon, a „magányos farkasoknak” van még egy jellegzetességük: mivel kizárólag csak a saját szélsőséges követeléseik listájának teljesítését követik, hajlamosak lehetnek arra, hogy csatlakozzanak egy támogatásukra hajlandó terrorista struktúrához. Bármely műveleti struktúrához,  és ez nyilvánvalóan ISIS-en kívüli is lehet, de amit az Iszlám Állam befogadással vagy együttműködéssel kihasználhat. Figyelem, ez a fajta játék már régóta elkezdődött Európán kívül és most, egy többszintű harci fronttal, Európa szívébe költözött át. Minden szükséges logikai következménnyel.

Hajdanán, Bejrútban, bombatámadás közepette, azon az óvóhelyen, ahova több rivális milícia is összegyűlt, alig várva, hogy újra felszínre jussanak és folytathassák a testvérháborút, a következő be nem vallott meggyőződéssel és gyűlölettel kimondott mondatot hallottam: „Lehet, hogy igaz, amit a ti Istenetek mond, hogy aki kardot ránt, az kard által vész el. Lehet, de nem tudjátok, hogy boldog leszek így meghalni az én Istenemért. Egyetlen feltétellel: hogy kardom által elegen vesszenek el a tieitek közül.”

FRISSÍTÉS

Tegnap, az anyag készítésekor azzal a rendkívül hiteles igazságügyi forrásokból származó információval rendelkeztem, mely szerint azok után, hogy egy általános iskola 45 éves tanára azt állította, hogy egy saját elmondása szerint az ISIS nevében eljáró ismeretlen személy bántalmazta, ügyét átvette a párizsi igazságügyi rendőrség antiterrorista részlege. Az incidensre 7.10 óra körül került sor, az információ az említett csatornákon keresztül fél órával később érkezett, majd ezt a teljes francia média és a brüsszeli kollégáim is átvették. Érdeklődésünket az iskola elhelyezkedése keltette fel, nevezetesen az, hogy Aubervilliers-ben, egy Párizs északkeleti külvárosában lévő potenciálisan nagyon veszélyes, úgynevezett „népi övezetben” található. 

A délután folyamán a tanár elismerte, hogy teljes mértékben kitalálta az incidenst, de igazán Rachel Schneider, a SNUipp, az általános iskolákat képviselő legfontosabb szakszervezet helyi képviselőjének nyilatkozata a releváns:

„Nagyon sok hívást kapunk a területi kollégáktól, nagyon nyugtalanok. A kollégák nem gondolják feltétlenül, hogy egy szervezett merényletről lenne szó, de attól félnek, hogy ez a gyilkos őrült kirohanás nehogy hasonló tetteket váltson ki egyes ingatag állapotú személyekből.”

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a „magányos farkasok” utóbbi időben tapasztalható aktivizálására vonatkozó elemzés továbbra is megállja a helyét, és a közeljövőre vonatkozó figyelmeztetést jelent.