A Cioloş-kormány helyes döntést hozott az Ortodox Egyházzal kapcsolatosan, még akkor is, ha drasztikusnak tűnik. A 2016-os költségvetés tervezetében nincs pénz templomok építésére, és a pátriárka nyilvánvaló elégedetlenkedése dacára, a kormány kitartott álláspontja mellett. Cioloş kormányfő olyasmit tesz, amit eddig még senki az utóbbi 25 évben: az állam színeiben szembemegy az álvallásos populizmussal. Dániel pátriárkának két lehetősége van. Tovább harcol a pénzért a Parlamentben és a polgármestereknél, vagy megkezdi az egyház reformját. Ettől a döntéstől sok minden függ majd a következő évek Romániájában.
Cioloş megértette, hogy a társadalmat komolyan foglalkoztatja, miként finanszírozza a román állam az Ortodox Egyházat. Túl sok visszaélés volt a magas rangú egyházi vezetők részéről (lásd az erdélyi metropolita, Laurenţiu Streza legutóbbi luxusautó-vásárlását), túl sok visszaélés volt egyes papok részéről (lásd a hívőkkel kirobbant veszekedést egy karácsonkői – Piatra Neamţ – zöldövezetben felépített templom miatt vagy a temetések túl magas díjszabását), túl nagy volt a nyomás az iskolákban űzött vallási propaganda érdekében.
Nem utolsó sorban, az egyház képviselőin keresztül gyakran
a társadalmon belüli változások fékjeként viselkedett
(a chip-botrány, a törzsanyagba erőszakkal belekényszerített vallásóra, a Halloween-botrány stb.). Ennek az lett az eredménye, hogy egyre több román kezdte ellenfélnek tartani az Ortodox Egyházat, egy közpénzeket elnyelő lyuknak, amely közpénzeket amúgy kórházakra és iskolákra lehetett volna fordítani. A Colectiv-baleset miatti tüntetések megmutatták, hogy sok fiatal a jelenlegi formájában már nem érzi magáénak ezt az egyházat.
Cioloş pedig megértette ezt. Egyértelműen ki is mondta a múlt szerdai sajtókonferencián: „Ezekben a napokban, amikor viták voltak arról, hogy kell-e finanszírozni a templomokat vagy sem, a közpénzek bevonásának jogosságán túl, nagyon nagy feszültséget is éreztem ezek miatt a társadalomban.” Azon túlmenően, hogy van-e pénz a költségvetésben vagy nincs, Cioloş azt jelezte, hogy az egyháznak reformon kell átesnie. Az Ortodox Egyház eddig falak építésére fordította a legtöbb energiát. Itt az ideje – és a társadalom ezzel kapcsolatos üzenete helyes –, hogy az Ortodox Egyház megkezdje a befektetést a hit belső felépítésébe, a pasztorációba.
Az Ortodox Egyház vezetősége emberektől való eltávolodásának van egy másik aggasztó megfelelője: a magas rangú egyházvezetők eltávolodása az egyszerű papoktól. Az Ortodox Egyházon belül az utóbbi hónapokban egyre többen követelnek belső változást, reformot. A változás szükségességét tökéletesen leírta egyik kitűnő cikkében Andrei Gaitanaru: „1989 után a Szent Zsinat elsősorban új templomok építésére összpontosított. Szükség volt rájuk, a hit piaca megkövetelte azokat. Ezen kívül új teológiai karok nyíltak országszerte. Végzőseiket felszentelték. És bár az igény jogos volt, azt úgy kezelték, mintha versenyfutás lett volna a nemzet visszatérítéséért. Nem foglalkoztak eléggé az Ortodox Egyház pasztorációs iskolájának minőségével. Nem igazán számított, hogy miként történt azok képzése, akiknek aztán szellemi útmutatóknak kellett volna lenniük. Felkészítésüket pedig az befolyásolta, hogy az Egyházat
megfertőzték a kommunista rezsim rossz tulajdonságai –
elsősorban a félelem és a kétszínűség.”
Igen, ez új kiindulási pont az Ortodox Egyház számára. A kormány azon döntése pedig, hogy nem ad pénzt új templomok építésére (a Colectiv-baleset miatti tüntetések mellett) a kezdőlökés lesz a reformok számára. Az, hogy nem lesz pénz új templomok építésére, felhívja majd az egyházi emberek figyelmét arra, hogy valami nincs rendben, hogy ez így nem mehet tovább, a nyomás pedig el fog jutni az egyházi vezetőség csúcsáig.
Mit fog tenni Dániel pátriárka egy intézményvezető számára szokatlan és fájdalmas helyzetben?
* Az első lehetőség egyben a legkönnyebb is. A politikai játék. A pátriárka és a többi egyházvezető elkezdhetnek győzködni néhány parlamenti képviselőt, hogy nyújtsanak be módosító javaslatokat a költségvetés tervezetéhez, mellyel pénzt biztosítanának a Megváltás Katedrálisának. Ugyanígy jövőre a polgármestereknél vagy megyei tanácsi elnököknél kilincselhetnek majd helyi szintű pénzekért. Sőt: azt a pártot (vagy pártokat) kezdhetik el támogatni, amelyik (amelyek) jelentős támogatást fog(nak) ígérni, ha 2016-ban kormányra kerül(nek). De ez azt jelenti, hogy minden energiájukat ugyanolyan hibás viselkedésre fogják pazarolni, amilyen az eddigi volt.
* A második lehetőség a bonyolult. Az Ortodox Egyház reformja. A reform bármely intézmény számára sorscsapás. Annál inkább egy egyház, bármely egyház számára. Itt a belső folyamatok és mechanizmusok más szabályok szerint zajlanak, mint a világi intézményekben. Ennek ellenére az egyházak is átesnek megújulásokon, mert a világ is változik. Márpedig a Román Ortodox Egyházban a pasztoráció sürgős megreformálására van szükség: a vallási szolgálat stílusától az átadott tanítások tartalmáig, a megcsontosodott adminisztrációtól a vállalt szociális feladatokig.
A pátriárka nehéz választás előtt áll. Ennek első jeleit a jövő évi zsinaton (a BOR magas rangú vezetőinek találkozóján) fogjuk látni, az Ortodox Egyház pedig egy nagyon is szükséges purgatóriummal kezdhetné ezt el. Az egyház által választott úttól függően beszélhetünk majd arról, milyen kapcsolata lesz a jövőben az állammal. Addig a Cioloş-kormány mostani döntése a helyes.