Agresszív vagy? Több a hatalmad, meg a nőd!

Dzsingisz kán vagy Moammer Kadhafi, egyre megy. Hatalmasok és szexéhesek. Az agresszív géneket adták tovább. És ennek megvan az eredménye.
Hirdetés

Idősebb Alexandre Dumas francia író, aki az 1858–1859-es időszakban bejárta a Kaukázust, úti naplójában azt írta, hogy a grúz és lezgin (dagesztáni etnikum) fiatalok úgy kedveskedtek feleségeiknek, hogy elhozták nekik a szomszédos törzs tagjainak levágott kezét; ezek a trófeaként megszerzett kezek a férfiak rátermettségének voltak a bizonyítékai, közszemlére tették őket, például kiszegezték a porták kapujára, vagy a ház falára. Ez a példa mutatja

a férfias agresszivitás, a háború és a reprodukciós siker

közötti szoros kapcsolatot.

A tézis, tehát, röviden a következő: azok a törzsek, melyeknek rendkívül vérszomjas, brutális és bizonyos mértékig szociopata harcosaik voltak, pszichológiai és fizikai előnyt tudtak szerezni a számbelileg azonos méretű rivális törzsekkel szemben; később az őshonos törzsekkel szembeni harcokban aratott győzelmek nyomán a túlélő agresszív egyedek az ezzel járó dicsőségben részesültek, és nagyobb esélyük volt számos utódon keresztül továbbadniuk a génjeiket. Ezáltal fennmaradt a brutális agresszióra való hajlam és ma is születnek agresszív, szociopata egyének, akik háború hiányában társadalmi problémává válnak. Alapjában véve az agresszív viselkedés még mindig nagyon elterjedt, mert az agresszivitás génjei a reproduktív sikerességet is elősegítették, és a mai napig fennmaradtak.

A jelenkori vadászó-gyűjtögető közösségekkel intenzív kapcsolatot fenntartó antropológusok közvetlen és szoros összefüggést mutattak ki az agresszivitás, a reproduktivitás és a genetikai fellendülés között. Mára már híresek Napoleon Chagnon amerikai antropológus megfigyelései, aki a 60-as, 70-es években a dél-amerikai Yanomami törzs életét tanulmányozta; a kutató egyértelmű bizonyítékokat talált arra, hogy közvetlen összefüggés van az ezekre az őslakosokra jellemző agresszivitás és a reproduktív stratégiájuk között. A törzs legagresszívebb (unokainak nevezett) férfijainak, akik már öltek idegen harcosokat, általában 2,5-szer több feleségük és 3-szor több gyermekük van, mint az embert még nem ölő férfiaknak. Tehát a nagyobb fokú agresszivitást tanúsító férfiak

kiváltságos státuszt, több nőt szereztek és több utóduk volt,

ezáltal nagyobb számban adva tovább a génjeiket.

Egy másik, az amazonászi Xavánte törzsről készült antropológiai kutatás szerint a harcias vezető birtokolja a törzs összes nőinek negyedét; ennek megfelelően a gyermekek legalább negyede a legharciasabb férfi génjeit örökli, ami evolúciós téren a harcias gének elterjedéséhez járul hozzá a népesség szintjén.

2014-ben tették közzé egy kelet-afrikai pásztor törzsről készült tanulmány adatait, melyek szintén a harcias férfiak reprodukciós sikerességét bizonyították. A szomszédos törzsek elleni erőszakos rajtaütésekben aktívabban szerepet vállaló egyedek rablással több marhát szereznek, aminek révén több feleségre tarthatnak igényt és így több gyermekük lehet. Egyszerű a képlet: az erőszak forrásokat biztosít, a források társadalmi státuszt, a társadalmi státusz pedig több nőt.

Ha rövid történelmi visszatekintést ejtünk egy másik korszakba, egy másik kontinensen, a cári Oroszországban, látni fogjuk, hogy a vezető osztály képviselői, az udvaroncok és a kiterjedt ország különféle kormányzóságainak földesurai gyakran visszaéltek hatalmukkal és erőszakkal elvették alsóbb rangú szomszédaik feleségeit és lányait, a függő helyzetben lévő parasztok lányai elleni szexuális agresszió és nemi erőszak pedig akkoriban széles körben elterjedt gyakorlat volt. Egy akkori emlékíró feljegyezte, hogy az egyik orosz földesúr úgy viselkedett a birtokán, mint egy kakas, és minden környéken élő nőt, akármilyen korú is volt, a tyúkjaiként kezelt. Esténként a falut járta, megállt egy ház előtt, bekopogott az ablakon és a család legszebb nőjének szexuálisan ki kellett elégítenie.

A földesurak határtalan hatalma és a parasztok rabszolgasora iszonyatos perverziókat tett lehetővé ez utóbbiak feleségei és lányai ellen, nemi erőszakkal, orgiákkal, gyermekek szüzességének elvételével. A függő helyzetben lévő férfiak tehetetlenek voltak, bármilyen ellenállásukat erőszakosan, testi fenyítéssel és börtönbüntetéssel törték le. A földesurak agresszíven és véglegesen domináltak. A függő helyzetben lévő parasztok lányaiból álló „hárem” természetes „jellemzője” volt a XVIII-XIX. századi Oroszország számos udvaronca és földesura portájának.

A státusz és a pénz hatalmat biztosított, a hatalom pedig ellenőrzést, földet és korlátlan nőhöz jutást, akik közül sokan teherbe estek és gyermeket szültek az erőszaktevő despotáknak.

Az agresszivitás, a státusz és a nőkhöz jutás közötti kapcsolat

a jelenkori nyugati társadalmakra is érvényes,

nevezetesen a különféle országokban létező bandákra. A bandán belül a legerőszakosabb tagok általában magasabb státuszúak; gyakran szintén nekik van a legtöbb és szexuálisan legvonzóbb partnerük. A pszicho-szociológusok megállapították, hogy a nőkkel létesítendő szexuális kapcsolat lehetősége a fiatalok bűnbandákhoz való csatlakozásának egyik fő motivációja.

2014-ben tettek közzé egy svéd kutatók által készített tanulmányt, akik azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés az agresszív és bűnözői viselkedés, illetve a reprodukciós sikeresség között. Az eredmények megerősítették a hipotézist. Az elítélt bűnözőknek több gyermekük volt, mint azoknak, akik nem ítéltek el valamilyen bűncselekmény miatt. Ezen kívül a bűnözőknek több szexuális partnerük volt; közülük kevesen voltak házasok, és ha mégis, a válások aránya magas volt. Szintén rájuk jellemző a fertőző szexuális betegségek magas aránya. A svédek arra a következtetésre jutottak, hogy az antiszociális és bűnöző viselkedés, a látszat ellenére, adaptív lehet a jelenkori iparosodott társadalmakban. Gyakorlatilag a „szeress és távozz” („love and leave”) stratégia bizonyos nyilvánvaló reproduktív előnyöket nyújt az offenzív viselkedésű férfiak esetében. A befektetett szülői erőfeszítésük minimális, ezzel szemben a szaporaság magas; ezáltal sikerül elterjeszteniük a génjeiket.

Híres „donhuánok”

A jelenkori politikusok között is sok „donhuán” van, akik státuszuknak és forrásaiknak köszönhetően óriási számú nőhöz juthatnak hozzá. A hajdani seregvezetői és harcos státusznak jelenleg a politikai státusz felel meg, és ugyanolyan előnyökkel jár. Nigel Cawthorne, Az amerikai elnökök szexuális élete című könyv szerzője szerint „a magas politikai tisztségek megszerzésére törekvők hajlamosak szexéhes [alakok] gyülekezetévé válni”. A nagyon fejlett országok számos államfőjének életrajzát tarkítják orgiák. A diktatórikus államokban a vezetők szüzekkel való „ellátása” pedig rendszerszerűen szervezett folyamat volt.

Moammer Kadhafi Líbiájában az iskolák, az egyetemek és a szórakozóhelyek a lányok levadászásának helyszíneivé váltak, akiket akaratuktól függetlenül gondosan kiválasztottak és a Nagy Útmutató háremébe küldtek. Kadhafinak, állítólag, az volt a mániája, hogy szexuálisan kihasználta politikai ellenfelei feleségeit és lányait, akiket rablással, vagy pénzzel szerzett meg. Kadhafi ellenfelei nőinek birtoklásával a megalázásukat célzó szadista tettet valósított meg. Nem ismert, hány törvénytelen gyermeke van Kadhafinak, de jelentős számban lehetnek.

Ezzel összefüggésben említem meg, hogy a Guiness Book szerint az emberiség történelmében egy XVII-XVIII. századi marokkói királynak, Mulaj Iszmail ibn Sarifnak volt a legtöbb gyermeke, aki eléggé agresszív volt ahhoz, hogy „Véreskezűnek” és „Harcias Királynak” nevezzék. A legenda szerint Mulajnak az volt a szokása, hogy ahányszor lóra ült, kardjával levágta a kötőféket tartó szolga fejét. Azt állítják, hogy tízezer embert ölt meg saját kezűleg. Az oszmán törökökkel, Spanyolországgal és Angliával Marokkó függetlenségének megvédéséért folytatott háborúiban tanúsított harcias erőszakosságáról lett híres. Nos, a hivatalos adatok azt állítják, hogy

Mulajnak 888 (!) gyermeke volt,

Hirdetés

sőt, egyes európai diplomaták szerint 1.171, akik a szultán 4 feleségétől és 500 ágyasától származtak. Mulajnak elméletileg 32 éven keresztül naponta legalább egyszer nemi életet kellett élnie, hogy ilyen szaporasági rekordot állítson fel.

De ennél is lenyűgözőbbnek tűnik a nagy mongol vezér, Dzsingisz kán szexuális hódítása, akinek mára kb. 16 millió közvetlen férfi utóda van; mindnyájan hordozzák magukban a dzsingiszek dinasztiájára jellemző genetikai jellegzetességet viselő Y-kromoszómát. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy a világ összes férfijának 0,5 százaléka, vagyis minden kétszázadik a mongol császártól származó géneket hordoz magában. Egy nemzetközi csapat DNS-t tartalmazó szövetek elemzésén alapuló biorégészeti számításai azt mutatják, hogy Közép-Ázsia kiterjedt területein a férfiak nagyjából 8 százalékának a híres mongol vezér a közös őse. Sőt, egy egész nép, a Pakisztánban élő hazarok magától Dzsingisz kántól származtatják magukat, ami megjelenik a hagyományaikban és a legendáikban, de amit a genetikai genealógiai kutatások is megerősítenek.

Ezek a figyelemre méltó demográfiai eredmények Dzsingisz kán harcmodorának tulajdoníthatók, aki a meghódított területeken

kiirtotta a férfi lakosságot és óriási számú nőt hajtott a hálószobájába;

később a fiai és az unokái is ugyanezt a gyakorlatot folytatták. Dzsingisz kán unokájának, Kubiláj kánnak, például, (aki többek között a kínai Jüan-dinasztiát is megalapozta), négy császárnéja volt, de ezeken kívül óriási számú nővel tartott fenn kapcsolatot.

A híres utazó, Marco Polo azt írja a naplójában, hogy a kán kétévente, vagy még ennél is gyakrabban magához hozatott négyszázat, ötszázat a meghódított területek legszebb lányaiból; a palotába érkezett lányokat szigorú válogatásnak vetették alá, mielőtt Kubiláj kán ágyába kerültek volna. A végül kiválasztott lányok ötös csoportokat alkottak, akik három napot és három éjjelt töltöttek a kán lakosztályában, majd újabb ötös csoport váltotta fel őket, egészen addig, míg a hódítások nyomán odahozatott összes lányra sor került; aztán a ciklust újrakezdték az első öttel. Ezáltal Dzsingisz kán, szintén „szexuális despota” közvetlen utódai több tíz hím nemű utódot hagytak hátra, a génjeik pedig legyezőszerűen terjedtek szét az évszázadok folyamán.

Szintén Ázsiában tapasztalható a mandzsúriai állam első alapítóitól származó utódok jelentős száma is. Az apai vonal a XVI. században kezdődött Giocanggával, Nurhacsi mandzsúriai vezető nagyapjával. A különféle hódításoknak és kiváltságos társadalmi helyzetüknek köszönhetően ők alapozták meg a néhány évszázadig uralkodó Csin-dinasztiát. Giocanggának mára több mint 1,5 millió férfi utódja van, akik a mostani Kína északi részén élnek.

A kutatók más ókori és középkori dinasztiákat is találtak Ázsiában, melyeknek sikerült jelentős számú utódot maguk után hagyni. Az autokrata hierarchikus rendszerek lehetővé tették, hogy jelentős számú nőt gyűjtsenek össze egyes harcias és domináns vezérek háremébe.

Európában is vannak közismert példák. Írországban az Uí Néill nevű dinasztia lett híres; Írország északnyugati részében ma minden ötödik férfi a több mint ezer évvel ezelőtti dinasztia alapítójától örökölt gént hordozza magában. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy szoros kapcsolat van a hatalom és a reproduktív sikeresség között.

Ezek a példák

a harcias hódításokra és az identitárius konfrontációkra jellemző mozgatórugókat

illusztrálják és igazolják vissza egyértelműen. A konfrontáció nem korlátozódik csak az ellenség kiiktatására és területe megszerzésére, hanem létezik egy nem mindig tudatos, ösztönös érdek is arra vonatkozóan, hogy a meghódított törzsek, vagy népek nőin keresztül terjesszék tovább a géneket. A tekintélyelvű rezsimek és birodalmak létrejöttekor, vagyis 8-10 ezer évvel ezelőtt, a hódítási és reprodukciós ösztönök korábban nem létező kielégítési lehetőséghez jutottak. A despoták – fáraók, császárok, királyok – gyakorlatilag korlátlan számú nőhöz juthattak hozzá, masszív mennyiségben adva tovább a génjeiket és hozva létre dinasztiákat.

Laura Betzig amerikai antropológus az elsők között tanulmányozta evolucionista szemszögből a hatalom és szex kapcsolatát; már 1986-ban közzétette A despotizmus és a differenciális reprodukció: a történelem darwinista szemszögből című könyvét. Kiterjedt kutatások alapján Betzig megfigyelte, hogy a hatalmat erőszak útján megszerző despotikus vezéreknek megvolt az az előnyük, hogy kortársaiknál több nővel és élettárssal rendelkezhettek. Ezek a szexuális hódítási praktikák évezredek alatt óriási szelektív nyomást hoztak létre, ami abban nyilvánult meg, hogy az olyan rossz tulajdonságok, mint az erőszak, a dominancia egészen napjainkig továbbadódtak egyik nemzedékről a másikra. Nem csoda, hogy ennyi erőszak van a világon;

több tízmillió férfi a történelem nagy despotáinak utóda.

2015 márciusában tették közzé egy tanulmány adatait, mely valószínűleg referenciaanyag lesz a népességek genetikáját és a modern ember fejlődésének megértését illetően. A tanulmány nagyrészt megerősíti azokat a téziseket és következtetéseket, melyek a hierarchiai helyzetnek a férfiak reproduktív sikerességének biztosításában játszott fontosságára vonatkoznak. Pontosabban a kutatók felfedezték, hogy 4-8 ezer évvel ezelőtt (a közepes és késői újkőkor időszakában) férfiágon a genetikai változatosság erőteljes hanyatlása következett be, illetve a női ágon ennek erőteljes növekedése. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy egyre kevesebb férfi (akik kezében a források és a hatalom összpontosult) fért hozzá egyre több nőhöz. Pontosabban, minden reprodukálódó férfira 17 reprodukáló nő jutott (az időben hozzánk közelebbi korszakban ez az arány egy férfi négy-öt nőre). Ezek voltak azok az idők, amikor egyes harciasabb férfiak emberek jelentős csoportjai felett szerezték meg a hatalmat, a hierarchián belüli helyzetüket pedig arra használták ki, hogy több nőjük legyen és ez nagy előnyt biztosított nekik a saját génjeik továbbadásában; miközben az alacsonyabb státuszú férfiakat kizárták a reprodukciós folyamatból. Valóban, íme, egy újabb bizonyítéka annak, hogy az emberi evolúcióban a szex és a hatalom szorosan összekapcsolódik, mi pedig azoknak a domináns férfiaknak a génjeit hordozzuk, a társadalmi szinten ebből következő pozitív és negatív következményekkel.

Ezáltal újra meggyőződhetünk, hogy az agresszivitás ösztöne a területi, a hierarchiai és a szexuális ösztönökkel is kombinálódva fejlődött. Ahogy egy orosz újságírónő plasztikusan kifejezte:

„A terjeszkedési hajlam az egyik alapvető férfiösztön. Mindegy milyen: területi, genetikai, pénzügyi, szexuális. Minden áron reprodukálódni akar. Osztódni. Terjeszkedni. Önmagával akarja kitölteni a teret.”

Hirdetés