Böjte atya közös imára hív Európa békéjéért

A ferences szerzetes úgy látja, nagy felfordulás van a világban, és Svájc példájára hivatkozva valósítaná meg a világbékét.
Hirdetés

„Nagy felfordulás van a világunkban, eljött az önmegtagadás, a böjt, az imádság ideje!” – írta felhívásában Böjte Csaba, aki október 16-tól kilencnapos közös imára és böjtre hív Európa békéjéért.

A ferences rendi szerzetes azt szeretné, ha sok nyelvre lefordítva sokan tudnának együtt imádkozni a világ békéjéért. Déván személyesen is részt lehet venni minden este a szentmiséken, és együtt imádkozni azért, hogy „elhallgassanak a fegyverek, és elkezdődjön a bölcs párbeszéd a világunkban”. Azt szeretné, ha 

sok-sok templomban, magánházban, de a médián keresztül is 

minél többen be tudnának kapcsolódni a kezdeményezésbe, amelynek ihletője Svájc védőszentje, Flüei Szent Miklós, aki – mint a szerzetes írta – „kiimádkozta, hogy Svájc a békesség szigete legyen. Az ő közbenjárásával kérjük ugyanezt a kegyelmet Európának, világunknak!”
 
Flüei Szent Miklós a kegyetlen háborúk miatt úgy döntött, hogy visszavonul a világtól, és térden állva böjtölve, imádkozva remeteként életét ajánlja az áldott békéért. 1467. október 16-án a felesége által varrt remeteruhában elhagyta családját, és egy patak partján életét az imádkozásnak, elmélkedésnek szentelte. Hamar híre ment, és sokan mentek hozzá tanácsért, nemcsak egyszerű emberek, hanem a hatalmat gyakorló urak is.
 
„Bölcs útmutatásai alapján születik meg az a kényes egyensúly, amely a soknemzetiségű, felekezetű kantonokból álló Svájcot a béke szigetévé tette Európa közepén! Ezért tisztelik Szent Miklóst Svájc védőszentjeként. Úgy gondolom, hogy a példa adott, és működik is ötszáz éve, most már csak 

nagyban, európai, világméretben kellene megvalósítani mindezt” 

– írta Böjte Csaba. A Szent Ferenc Alapítványt létrehozó szerzetes a több mint 5000 bajban lévő, örökbefogadott gyermekre hivatkozik, mert nem szeretné, ha „a gyűlölet, a háború poklába kiégett világot” hagynánk rájuk örökségül. 
 
A kilenced jámborsági gyakorlat, a szokásosnál intenzívebb imádságban töltött kilencnapos időköz. Várakozást fejez ki, kérést nyomatékosít. Mintája az Úr mennybemenetele és pünkösd közötti kilenc nap, amikor a Boldogságos Szűz Mária és az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva, imádkozva és böjtölve várták a Szentlélek eljövetelét.
 
Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Hirdetés