// 2025. július 3., csütörtök // Kornél, Soma

Mi a bajuk a székelyeknek a román zászlóval?

// HIRDETÉS

Hát az, hogy nem az övéké. Nem is volt, nem is lesz soha. Ilyen egyszerű.

Dühös lettem, amikor megtudtam, hogy a román veteránok nem tűzhettek ki egy zászlót a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal tetejére. Aztán megláttam, hogy az intézmény földszintjén vannak román zászlók. És később BurePişta elmondta, magyar értelmiségiként hogyan látja ő a zászlók történetét. Itt az ideje, hogy ti is megismerjétek a barátom véleményét. (Sever Ioan Miu)

BurePişta szövege:

Nyilvánvaló okokból nem akartam december 1-ére, vagy a nemzeti zászló napjára időzíteni ezt a szöveget, de most, hogy újra „botrány” lett Sepsiszentgyörgyön, nem tudtam megállni – Isten bocsásson meg érte! Így hát, tisztázzuk egy kicsit a dolgokat.

ANTAL Árpád (a szerző, valószínűleg a magyar nevek írásának helyesírását akaratlanul, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyó románoknak szánta a kiemelést – a szerk.) polgármester állítólag megtiltotta a román zászló kitűzését a Városháza épületére – legalábbis a román sajtó jelentős része szerint. Nos, egy akkor készült fényképpel bizonyítani tudom, hogy egy román trikolór már addig is lobogott az épület homlokzatán, ahogy azt a törvény előírja. Tehát

a zászló semmi esetre sem volt betiltva,

ahogy azt a román sajtó állította.

Ezen kívül ezek a tisztelt „újságíró” urak és olyan „államférfiak”, mint Oprea és Duşa arra a következtetésre jutottak, hogy a zászlót semmibe vették és megbecstelenítették, amikor a háborús veteránoknak nem engedték meg, hogy a város „idegen uralom” alóli „felszabadításának” 71. évfordulója alkalmából kitűzzenek egy újabb román zászlót, ezúttal a Városháza tornyára.

Nos, a román sajtó megfeledkezik arról, hogy az elutasításnak műszaki oka (az épület biztonsága) volt, mert a toronyra villámhárítót szereltek fel és ezt nem lehet onnan áthelyezni. Lehet, hogy nem ez a leghihetőbb ok, de a nyílt nacionalizmus vádja sem áll meg, amit Kolozsvári Polgármesteri Hivatal gyakorlatáról nem lehet elmondani (ld. a Fancsali-ügyet: autonómia = szeparatizmus). Sőt, a veteránok kérésére a válasz írásban, az esemény előtt megérkezett, tehát ezt a konfliktusos helyzetet el lehetett volna kerülni, ha nem erőltetik a zászló kitűzését. Nem hiába vannak törvényes lehetőségek a Polgármesteri Hivatal döntéseinek megóvására…

Aztán helyi szinten sem maradt el a nacionalista reakció, méghozzá meglepő módon egy mérsékelt, a román–magyar közeledés elősegítéséről ismert politikus részéről:

„Hogy az Istenbe nem fogod fel, hogy ténylegesen az egész román közösségnek adsz pofont, semmibe véve egy olyan fontos jelképet, mint az ország zászlója? És főleg akkor, amikor gyakran arról beszélsz, mennyire fontos a magyar közösség számára a székely zászló?” (Mădălin Guruianu, PNL-s helyi tanácsnok 2015. szeptember 8-án, a Facebook-oldalán)

Ellenkezőleg, éppen a román zászlónak egy magyar többségű város magyar el(vissza)foglalása alóli felszabadítása jeleként történő újbóli kitűzését tartom olyan abszurd gesztusnak, mely teljesen semmibe veszi a helyi magyar közösség érzékenységét, aminek célja újra emlékezetébe vésni, hogy

„ki az úr” a Székelyföldön és Erdélyben.

Mégsem akarom azt mondani, hogy „ez az egész magyar közösségnek adott pofon”, mert nem akarok nacionalista polémiákat indítani. Sokkal inkább a következő végiggondolását javasolom: mi lenne, ha Észak-Erdély Magyarországé maradt volna, a magyarok pedig megünnepelnék Horthy bevonulását? Önök szerint a román etnikumú magyar állampolgárok őszintén örülnének?

Ne értsenek félre! Nem a román állam székelyföldi szuverenitását, hanem a román nemzet magyarok/székelyek feletti uralmát vitatom. Nem tetszik, ha egyesek egyenlőbbek másoknál, márpedig nagyjából ezt sugallja a saját jelképeknek a másik fél jelképeinek elismerése nélküli kikényszerítése. Márpedig

Románia zászlója és himnusza csak a román etnikumúakat képviseli,

a más etnikumú román állampolgárokat nem. Ugyanez a helyzet a román állam ünnepeivel, melyek kizárólag a román etnikai nemzethez tartoznak, ezek közül pedig az egyik éppen egy magyarok számára szerencsétlen napot ünnepel meg (1918. december 1-ét – Erdély egyesülést Románia Királyságával) (voltaképpen ez nem az egyesülés napja, hanem egy vitatott reprezentativitású, kizárólag román nagygyűlés napja, ahol a jelenlévők kifejezték egyesülési szándékukat a román királysággal, nem kevés kollektív jogot, autonómiát ígérve a többi erdélyi nemzeti közösségnek! – a szerk.).

Természetesen elismerem, hogy tekintettel az etnikai nacionalizmus kizárólagos természetére, e téren a székelyek sem állnak jobban. A megyei tanácsok és a polgármesteri hivatalok (melyek azért mégiscsak állami intézmények) által elfogadott székely zászló nem képviseli a megyék/települések összes lakóját. Ugyanez a helyzet a magyar nemzeti ünnepekkel is, melyet nem lehet a románokkal együtt ünnepelni, mert ez utóbbiakra nem vonatkozik. Sajnos, ez a helyzet elkerülhetetlen, mert nehéz közös jelképeket és ünnepeket találni két nemrég még szembenálló nemzeti közösség számára. 1989. december 23. talán ilyen közös nevezője lehetne az összes román állampolgárnak, etnikumtól függetlenül…

Ezzel szemben, ha Svájcban (egy polgári típusú nemzetállamban) élnénk, egyetlen zászlóra lenne szükség, mert az az ország összes polgárát képviseli, nyelvtől, vallástól, etnikumtól függetlenül… Márpedig tekintettel arra, hogy hazánk neve, hivatalos nyelve és jelképei

csak a többségi (román) etnikum közösség tagjait képviseli,

a Románia területén élő többi közösségnek is jogot kell adni arra, hogy megjeleníthessék a saját jelképeiket, melyekkel azonosulni tudnak. Más szóval, ha az ország zászlója és elnevezése nem lenne etnikai jellegű, akkor nem lennének ilyen gondjaink. Végül azt mondanám még el, hogy az etnikai jelképeknek nincs keresnivalójuk az állam intézményein, de akkor hazánk zászlóját is meg kell változtatni, ám nem hiszem, hogy erre egyhamar sor kerül.

Addig viszont az élni és élni hagyni elvet kell követnünk és kölcsönösen tisztelnünk kell egymás jelképeit, a hatályos törvények szűkkeblű alkalmazása nélkül. Ha már amúgy is egy etnikai típusú nemzetállamban élünk (az állam magáévá tette a többségi nemzet jelképeit és nyelvét), ahol más, jelentős számú nemzeti közösségek is élnek (egymillió magyar), akkor a békés együttélés a kisebbségi jelképek elfogadását is feltételezi ott, ahol az indokolt.

Tehát, megismétlem a címben szereplő kérdést: mi a bajuk a székelyeknek Románia zászlójával? Ezúttal röviden válaszolok: az, hogy őket nem képviseli, hiába román állampolgárok ők is, a zászlójukat pedig még a szülőföldjükön sem engedélyezik, melynek létezését szintén tagadják (ld. a „Székelyföld nem létezik” szlogent – a szerz.), holott több száz éve ott élnek. Úgy vélem, a székelyek lojalitását nyitottsággal és megértéssel kell elnyerni, semmiképpen sem olyan nacionalista gesztusokkal, mint például a más etnikumok fölötti győzelem megünneplésével. Jó lenne, ha lassan-lassan lemondanánk az ilyenfajta ünnepekről és nemzeti hősökről, mert a mai szemüvegen keresztül nézve ezek véres momentumok, az elkövetőik pedig gyilkosok. Azt szeretném, ha Románia egyszer etnikai és vallási szempontból semleges állammá válna, abban az értelemben, hogy már nem az etnikumok közösségek közötti kapcsolatok feszültté válását hirdetné, hanem a társadalmi tudás és fejlődés óriási potenciáljaként ismerné el a sokszínűséget.

Megjegyzés: Egy szerkesztő véleménye nem képviseli feltétlenül az egész MagyaRománia/MaghiaRomânia Csapat álláspontját. Ez a cikk BurePişta véleményét tükrözi, a bevezető és a szerkesztőségi megjegyzés kivételével, melyek Severtől származnak. És alább az utolsó bekezdés, melynek szerzője szintén…

Sever: Nagyon nehezen tudom magam túltenni azon, hogy elutasították a veteránok kérését és nem vagyok elragadtatva attól, hogy a román állampolgárok több mint 5 százaléka nem érzi magáénak a nemzeti zászlót. Ennek ellenére BurePişta fentebb sok meggyőző érvet sorolt fel. Mi lenne, ha kilépnénk a vagy-vagy (vagy megszokjátok, vagy távoztok) logikából és megpróbálnánk felépíteni egy olyan Romániát, melyben a mi zászlóink és az ő lobogóik már nem összeférhetetlenek?

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

CSM-elnök: összeomlik az igazságügyi rendszer, ha 65 évre emelik a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát
Krónika

CSM-elnök: összeomlik az igazságügyi rendszer, ha 65 évre emelik a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát

A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.

Miért nincs íze a paradicsomnak?
Főtér

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket
Székelyhon

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók
Krónika

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók

Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.

Kiszámolták, mennyivel csökkennének a nyugdíjak a megszorító intézkedések nyomán
Székelyhon

Kiszámolták, mennyivel csökkennének a nyugdíjak a megszorító intézkedések nyomán

A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS