Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának egyik, a Human Rights Watch elemzésén alapuló, 2015 júniusában közzétett, az emberi jogok romániai helyzetéről szóló jelentésében bírálják a román hatóságok eljárásait és nem hatékony tevékenységét az 1989 előtti kommunista rezsim által elkobzott egyházi tulajdonok visszaszolgáltatása terén.

A jelentés megjegyzi, hogy

„a kormány nem tett hatékony lépéseket

a volt kommunista kormány által elkobozott görög-katolikus templomok visszaszolgáltatásáért” és „a helyi hatóságok azzal akadályozták meg a földterületek visszaszolgáltatását, hogy nem végezték el a leltárba vételüket. A központi hatóságok azzal segítették elő ezeket a késlekedéseket, hogy meghosszabbították a földterületek leltárba vételének határidejét.”

Nem ez az első elemzés, melyet az amerikai hatóságok ebben az ügyben készítettek. E téren figyelemre méltó lévén az a nyílt levél, melyet az amerikai Kongresszus alig (így! – a szerk.) húsz tagja intézett John Kerry külügyminiszterhez, melyben arra kérik, a szóban forgó ügy megoldása érdekében növelje a Románia kormányára gyakorolt nyomást. A levél részletekbe menő és specifikus eseteket említ, többek között a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Főgimnázium épületének visszaszolgáltatását is, amiben Markó Attila Gábor is érintett volt.

A magyar lobbi. A Markó Attila-ügy

A visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos magyar–magyarországi lobbitevékenység elsősorban amerikai hivatalosságok támogatását kívánta elnyerni, hogy a washingtoni hatóságok gyakoroljanak nyomást Bukarestre. (Az eredeti szövegben szereplő „maghiaro-ungar” kifejezés arra a mesterséges, semmilyen román nyelvészeti alappal nem rendelkező különbségtételre épít, mely szerint a „maghiar” kifejezés a romániai, az „ungur” a magyarországi magyarokat jelölné – a szerk.) Egy Kelemen Hunor által vezetett RMDSZ-küldöttség a 2015. június 2-5. időszakban az Egyesült Államokba utazott, ahol az amerikai Kongresszus tagjaival találkoztak, akiknek tévesen (így! a szerző néhány bekezdéssel később önmagának mond ellent – a szerk.) azt állították, hogy a román hatóságok nem járnak el megfelelően az egyházi felekezetek tulajdonát képező ingatlanok visszaszolgáltatása ügyében.

Markó Attila Gábor, aki az RMDSZ-t képviselte Románia Parlamentjében és jelenleg az Interpol nemzetközi körözése alatt áll, ugyanis a Buzău-i Bíróság 2012 nyarán három év kényszervégrehajtandó (így! az eredetiben a jogilag nem létező „închisoare cu executare silită” kifejezés szerepel – a szerk.) börtönbüntetésre ítélte a Kongresszus képviselőinek átiratában említett incidenssel (így! a visszaszolgáltatás a szerző szerint egy „incidens” – a szerk.) kapcsolatos korrupciós ügy miatt, mely döntést aztán a Ploieşti-i Fellebbviteli Bíróság 2014-ben öt évre felfüggesztett, ugyanakkor egy másik, az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Ügynökséggel (ANRP) kapcsolatos ügyben is vádlott, ami a John Kerrynek szóló levél elküldése után derült ki.

A 2010. december 28-i ügy vádirata szerint, melyre az amerikai képviselők levele utal és amelyet az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) ügyészei állítottak össze, Markó Attila, további két vádlottal együtt, „2002. május 14-én összeállítottak egy ténymegállapító jegyzéket, melyben – a valósággal ellentétes módon – azt állították, hogy a Sepsiszentgyörgyön (Kovászna megye) található ingatlan a sepsiszentgyörgyi Református Egyház tulajdona volt és ezért visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek”. Sőt, ugyanazt a Markó Attilát, további hét vádlottal együtt, a DNA azzal vádolja, hogy három ügyben (13653/FFCC/2008, 26600/CC/2006, 8745/CC/2006) az ingatlanok piaci értékének megállapítására vonatkozó Nemzetközi Értékbecslési Standardokkal ellentétes értékbecslések alapján állapítottak meg kártérítéseket, ami közvetlen és jogtalan vagyonszerzéshez vezetett.

Bár a két ügy között nincs közvetlen kapcsolat, mégis körvonalazni lehet Markó Attila ANRP-n belüli, 2006 és 2008 közötti tevékenységét, amire, tehát, a becslések szerint 1.300.000 euró kárt okozó első, 2002-es ügy után került sor (így! A zavaros fogalmazás az eredeti szerint – a szerk.). A második ügyben a hatóságok által megállapított becsült kár 75.000.000 euró, ami az ehhez a személyhez kapcsolódó korrupciós jelenség felgyorsulásának és fokozódásának mintáját mutatja (így! Az ilyenfajta következtetés, mely egyszerűen csak értékek – azok is becsültek! – összehasonlításán alapul, nemcsak szakmaiatlan, de jelen esetben egyenesen manipulatív! A fogalmazást már meg sem említve… – a szerk.). Következésképpen azokat a vádakat, melyeket a visszaszolgáltatási folyamat leállításának megalapozására felhasznált kellékeknek minősítettek, a Kongresszus húsz tagja ugyanis ezt állította, alátámasztották a napvilágra került új elemek, melyek a visszaszolgáltatási és értékbecslési szabályok folyamatos figyelmen kívül hagyását jelentő viselkedésről árulkodnak (így! Még ha ezek az ügyek mindegyike jogilag valóban megalapozott lenne és valóban törvénysértések történtek, akkor sem menthetik fel Románia utóbbi 25 év alatti vezetőit, törvényhozóit a visszaszolgáltatási folyamat lezáratlanságának felelőssége alól. Nem beszélve arról, hogy feltűnő aránytalanság tapasztalható a Román Ortodox Egyháznak és a Görög-katolikus Egyháznak, illetve a magyar egyházaknak visszaszolgáltatott vagyontárgyak száma, illetve az azokkal kapcsolatos DNA-vizsgálatok között – a szerk.). Bár a két komponens, nevezetesen a visszaszolgáltatási folyamat román hatóságok általi állítólagos késleltetése és a harmadik félnek történt törvénytelen visszaszolgáltatások kapcsán bebizonyított korrupciós tettek nem zárják ki kölcsönösen egymást, a vádak és Atilla (így! – a szerk.) volt képviselő Budapestre szökése, ahol az Orbán-rezsim (így! – a szerk.) részéről védelemben részesült, annak – igaz, közvetett – bizonyítékai, hogy teljes mértékben semmibe vette a jogállamiságot. A DNA, az Egyesült Államok által, különben, a romániai stabilitás és reform elemének tekintett intézmény jól érhető ügyet alakított ki ebben az irányban (így! a zagyva megfogalmazás az eredeti szövegnek megfelelő – a szerk.).

Az agresszív állam és az áldozat kisebbségek illúziója

Ráadásul ezek nem elszigetelt esetek. Az idők folyamán készült újságírói oknyomozások (melyek szinte kizárólag magyarellenes román kiadványok szerzőinek az elemi sajtóetikát nélkülöző termékei – a szerk.) számos olyan ügyre mutattak rá, melyek során legalábbis gyanús, ha nem éppenséggel törvénytelen módon szolgáltattak vissza vagyontárgyakat a magyar egyházaknak, vagy magyar nemesi családok örököseinek. Példaként említhetők a magyar optánsok családjainak történt törvénytelen visszaszolgáltatások, akiket a román állam már kárpótolt az 1921-es agrárreform következtében kisajátított tulajdonaik miatt, vagy az egyes háborús bűnösök örököseinek történt visszaszolgáltatások, holott velük szemben a kommunista rezsim a CASBI-törvény alapján hajtotta végre a kisajátításokat, és az államosításokat (számos esetben a „háborús bűnösség” – nem ritkán koholt vádak alapján, vagy bizonyítékok nélküli – megállapítása a II. világháború után az erdélyi magyar értelmiség, a potenciális vezető réteg lefejezését szolgálta, az ellenséges hatalmak vagyonára vonatkozó CASBI-törvényt pedig a szovjet–román tűzszüneti egyezmény alapján nem lehetett volna a magyar tulajdonokra vonatkoztatni. További részletek itt. – a szerk.). Szásznádas község esete az egyik beszédes példa erre (magyar álláspont erről itt található – a szerk.).

Távol áll tőlünk, hogy etnikai, vagy politikai részrehajlással vádoljuk a Kongresszus tagjait. Nagyon valószínű, hogy az az elemzés, amelyre ez a kezdeményezés támaszkodott, olyan információhorizontba ütközött, ahonnan nézve – az információ atomizálódása miatt – az Egyesült Államok adminisztratív apparátusa, jelen esetben a Külügyminisztérium számára rendkívül nehéz összefogni az általa elemzett minden egyes állam változóinak óriási tömegét. Ebből következően áldozatául eshetnek annak a tendenciának, melyben

egy áldozat–elnyomó modellt extrapolálnak,

melyben ez utóbbi az államban ölt testet, az áldozat pedig nagyon könnyen egy kisebbség formáját öltheti magára (így! ez a többször visszatérő, meglehetősen zavaros, román titkosszolgálatokra jellemző barokkos értelmetlenség az eredeti szövegnek megfelelő – a szerk.). Másképp mondva, az (amerikai – a szerk.) Külügyminisztérium korlátozott mértékben képes asszimilálni a bizonyos szociális jelenségek és bizonyos specifikus esetek körül keringő összes elemet (így! ld. mint fentebb – a szerk.). Ebben az esetben az ördög tényleg a részletekben rejlik, az esetek nagy száma, a korlátozott erőforrások, a néha hiányos törvények pedig, illetve az a nagyon hosszú időszak, amire a visszaszolgáltatás vonatkozik, csak tovább nehezítik az egész folyamatot.

Tény, hogy ez az információgát nem jelenti, hogy a visszaszolgáltatási folyamat teljes mértékben híján lenne a sértett felekkel szembeni diszkriminatív akadályoknak és még kevésbé a nehézkes bürokráciának (Na, tessék! – a szerk.). Az is biztos, hogy a DNA-vizsgálatnak nemcsak magyar vádlottjai voltak, hanem magyarok és románok vegyesen, ami azt bizonyítja, hogy a korrupció jelensége, amúgy, nagyon is haladó, abban az értelemben, hogy minden etnikai kategóriára kiterjed.

Más konkrét érvek is vannak azon tézis ellen, mely szerint a román hatóságok előre megfontoltan, etnikai, vagy vallási okból nehezítik a visszaszolgáltatási folyamatot. Ezek a bizonyítékok azok a már befejezett visszaszolgáltatások, melyek nem voltak mentesek a felperesek tulajdonjogi dokumentumainak érvényességével kapcsolatos vitáktól (mely vitákat ugyanazok gerjesztették, akik minden erővel és zömmel jogtalanul igyekeznek megakadályozni a kisebbségi közösségek tulajdonainak visszaszolgáltatását, a szerző tehát jelen esetben egy jogtiprással kíván alátámasztani egy másik jogtiprást, nem beszélve arról, hogy ezzel azt állítja, a román állam, illetve a román igazságszolgáltatás egyes visszaszolgáltatásokat nem objektív, hanem valamilyen más, a szerző által nem tisztázott okok alapján zárt le – a szerk.). Néhány példa az ilyenfajta ingatlanokra: a nagyváradi Barokk Palota – Körösök Múzeuma, melyet a nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek szolgáltattak vissza, a nagyváradi Nagy Poliklinika, vagy az Osztrák-Magyar Birodalom volt Pénzügyi Palotája, melyet a nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek adtak vissza, a nagyszebeni Brukenthal Múzeum, melyet 2005-ben adtak vissza a Nagyszebeni Evangélikus Egyházközségnek, hogy csak néhány közismert példát említsünk.

A múlt megbékélése a jelenben (így! – a szerk.)

Visszatérve a romániai helyzethez, fontos kiemelni, hogy a kommunizmus traumája mély nyomokat hagyott a román társadalomban és ennek elágazásai a mai napig érezhetők (?! – a szerk.). A kommunista rezsim által végrehajtott tőkeáthelyezés (így! – a szerk.) teljes rendezése továbbra is kulcsfontosságú marad a román társadalom gyógyulásához. Következésképpen a folyamatban lévő ügyeknek a média reflektorfényébe állítása és egy többoldalú párbeszéd kezdeményezése olyan megoldások lehetnek, melyekkel ez a folyamat felgyorsítható. Szerdán, szeptember 30-án kerül sor a Ramada Majestic Szállodában a „Reconciling past with present” eseményre (a szerzőnek a rendezvény alcímként kiemelt angol címét sem sikerült lefordítania, hiszen az eredetileg „A múlt és a jelen kibékítése” címet sikerült „Reconcilierea trecutului în prezent”-nek lefordítani románra, holott a „Reconcilierea trecutului cu prezentul” lett volna a helyes forma – a szerk.), mely a romániai kommunista rezsim által elkobzott egyházi tulajdonok témáját kívánja taglalni, és melynek az Erdélyi Református Egyházkerület és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség a szervezői.

Bár látszólag a romániai egyházak szószólói szerepben tetszelegnek, alaposabban megnézve kiderül, hogy a konferencia valójában kizárólag a magyar hagyományos egyházak álláspontját kívánja bemutatni, teljes mértékben kizárva a többi román felekezet. Felmerül bennünk a jogos kérdés, hogy az esemény nem a magyar lobbi már közismert stratégiájának része-e, tekintettel arra, hogy az eseményre a Bukarest és Budapest közötti diplomáciai kapcsolatok kényes és feszült kontextusában kerül sor.

Ennek az anyagnak az összeállítása kapcsán, további részletekért megkerestük az esemény szervezőit, akiktől megtudtuk, hogy az ANRP képviselőit nem hívták meg, mert az esemény nem vita kíván lenni, hanem csak tájékoztató a folyamatban lévő ügyek helyzetéről és ezen elsősorban az Európai Unió tagállamai, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Izrael diplomáciai testületeit kívánják tájékoztatni. Ugyanakkor nem kívánták írásban kifejteni véleményüket az esemény célkitűzéseiről és a meghívottak listájáról. Sajnos, az ANRP sajtóirodája sem válaszolt arra az írásos megkeresésünkre, melyben a véleményüket kértük erről az eseményről, valamint arról, hogy őket nem hívták meg.

Az ANRP által nyújtott információk szerint az Erdélyi Református Egyházkerület eddig két ingatlant kapott vissza természetben Kolozs és Maros megyékben, melyek közhasznúságát, a jelenlegi jogszabályoknak megfelelően, legalább 10 évig fenn kell tartania, amit szintén bírált az (amerikai – a szerk.) Külügyminisztérium fent említett jelentése. Ami a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséget illeti, azzal az indokkal utasították el azt a kérését, hogy birtokba vegye a Batthyaneum Könyvtárat, hogy nem tudta bizonyítani az államosítás előtti tulajdonosi minőségét.

Összességében a román állam jóval több mint 1.000 tulajdont szolgáltatott vissza, sok esetben ezekben az ingatlanokban oktatási intézmények működnek, így a helyi hatóságoknak jelenleg jelentős összegeket kell kifizetniük bérleti díjként a helyi költségvetésből, hogy ezekben az épületekben biztosítani lehessen az oktatási folyamatot. (A szerző elhallgatja, hogy ez csak az egyházaktól elvett ingatlanoknak is kevesebb mint a fele, további részletek itt és itt – a szerk.).

Komor hipotézisek

Normális és szükséges dolog az Egyesült Államok szerepvállalása a közép- és kelet-európai szövetségesek stabilitásában, tekintettel a térség geopolitikai ingatagságára, melyet a kommunizmus ellenőrizetlen összeomlása által kínált termékeny talajon terjedő korrupció is táplál. Ugyanúgy, bizonyos mértékig normális a budapesti hatóságok szerepvállalása a Románia területén élő magyar etnikumúak (így! – a szerk.) nemzetközi jogainak támogatásában, a román hatóságokkal folytatott valódi és átlátható párbeszéd mechanizmusain keresztül (így! – a szerk.).

Tőkés László az erdélyi egyházi tulajdonok visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottság elnöke, melyet az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) hozott létre, és melynek bevallott célja a Magyarország határain túl élő magyar etnikumúak jogos érdekeinek képviselete. Ennek a szervezetnek Lomnici Zoltán az elnöke, aki 2002 és 2009 között a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, és aki súlyos dolgokat állított Romániáról, például azt, hogy „Románia kormányának a magyarok ellehetetlenítése az igazi célja”.

Következésképpen az Orbán-rezsimhez közelálló Tőkés László, aki szintén vitatott személy a román politikában, és akit a romániai magyar kisebbség hangjának radikális spektrumához tartozónak tartanak, beépült a kommunista rezsim által elkobozott tulajdonok visszaszolgáltatását célzó mozgalomba, ami egy amúgy legitim és mindenképpen befejezendő folyamat, és amit nem segít ez a társulás. Egy ebből extrapolálható (a szerző nagyon szereti ezt a kifejezést, bár nem mindig használja helyesen – a szerk.) komor hipotézis az, hogy Budapest rendelkezik a szükséges politikai eszközökkel és módszerekkel ahhoz, hogy Tőkés Lászlón keresztül

növelje, vagy csökkentse a visszaszolgáltatási folyamatra gyakorolt nyomást,

ami kongruens a Románia belügyeibe való beavatkozással, ami ironikus módon Magyarország kancellárja (így! – a szerk.), Lázár János legutóbbi kommentárjait idézi fel bennünk, aki azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy hazája rovására rendszeresen beavatkozik a romániai és horvátországi belügyekbe (?! – a szerk.).

Üdvözlendők a szeptember 30-aihoz hasonló események, mert egy teljes mértékben szükséges párbeszédi keretet biztosítanak e folyamat normalizálásához. Mind a román hatóságoknak, mind a magyar politikai vezetőknek teljes mértékben ki kellene hagyniuk a retorikájukból bármiféle etnikai vagy politikai megfontolást (?! – a szerk.), mert ezzel a viselkedéssel csak elmérgesítenek és politikailag megterhelnek egy olyan folyamatot, mely – különben – egyértelműen apolitikus. Ennek ellenére a keret hiányos mivolta – melyben a román hatóságoknak, jelen esetben az ANRP képviselőinek, de a civil társadalom véleményvezéreinek is helyet kellene biztosítani, a szervezőkön kívül, akiknek lehetőségük lenne elérni a romániai közvéleményt, átlátható módon osztva meg vele minden egyes eset részleteit – nem tesz egyebet, mint hogy fenntartja a gyanakvás légkörét, és azt a hipotézist táplálja, hogy Budapest tényleg arra használja fel eszközeit ebben az ügyben, hogy  saját otthoni és nemzetközi érdekeit érvényesítse.

Dragoş Tîrnoveanu, a newsint.ro főszerkesztője

(A szerző szinte teljesen ismeretlen, egyetlen eddigi, valamennyire említésre méltó megnyilvánulása, magyar ügyekben, de amúgy is, egy interjú volt az Adevărul számára Szávay István Jobbik-alelnökkel. Ezért teljesen érthetetlen, hogy az anyag a Foreign Policy România neve alatt jelenhetett meg! A megadott hivatkozás pedig egy hasonlóan obskúrus Global News Intelligence nevű, csak egy telefonszámot és egy elektronikus levélcímet tartalmazó impresszummal rendelkező szervezethez (?) vezet, melynek logója viszont nagyon emlékeztet a Külügyi Hírszerző Szolgálat, a SIE logójára. Persze, az utóbbi években gombamód szöktek szárba különféle „Intelligence” szerveződések… – a szerk.)