Mennyire valós ez a fenyegetés? Erre a kérdésre – legalábbis egyelőre – megnyugtató választ kaptam: az embercsempészet elleni harcban saját szakcsoportokkal rendelkező titkosszolgálatoktól származó összes egybecsengő adat, plusz a FRONTEX becslései egyértelműen azt mutatják, hogy

másodlagos útvonalnak számítunk.

„Megfigyeltünk bizonyos mozgásokat Románia és Bulgária felé, de a személyek száma alacsony ahhoz képest, ami, például, a Törökországból Görögországba és Bulgáriába vezető útvonalon tapasztalható” – mondta nemrég az AI-Monitornak Izabella Cooper, a Frontex szóvivője, hozzátéve, hogy tavaly 148 személyről, míg ez év első öt hónapjában 345 személyről volt szó.

Ennek az a magyarázata, hogy a Fekete-tengeren át vezető útvonal nehéz, veszélyes a változékony időjárás és a nagyon hideg víz, de a számos – polgári és katonai – megfigyelési rendszer miatt is, melyek minősége sokat javult a Krím Orosz Föderáció általi illegális annektálása és az ukrajnai polgárháború kirobbanása miatt.

Íme egy sor, különféle forrásokból származó térkép a migráció fő útvonalairól, melyeket az utóbbi két év adatainak alapján rajzoltak meg.

Valóban másodlagos útvonal vagyunk. De sajnos, a helyzet alakulása alapján felmerülhetnek néhány probléma. Először is azért, mert egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy bezárulnak (vagy legalábbis megpróbálják rendőri és katonai egységekkel, de védőkerítésekkel is minél hermetikusabban bezárni) a hagyományos útvonalak és főleg a bennünket leginkább érintő, a Balkáni Útvonal: Törökország–Görögország–Macedónia–Szerbia–Magyarország. Ami tekintettel arra, hogy az exodus a forrásnál nem enyhült és nem is mutatja a csökkenés jeleit a közeljövőben, azt jelenti, hogy

a Balkánon át húzódó fő tranzitútvonal több vonalra fog „szakadni”,

a lehetséges főopcióként megmaradt két másodlagos útvonalat követve.

Az első a török kikötőkből közvetlenül Bulgáriába és Romániába irányulna, a tengeren keresztül, elsősorban a klasszikus szállítójárműveket használva, vagyis túlzsúfolt kis halászhajókat, melyeket a csempészek az őrjáratot végző hajók közeledtére elsüllyesztenek, arra kényszerítve a hatóságokat, hogy a nemzetközi tengeri jognak megfelelően megmentsenek minden utast. Vagy a nagyobb csoportok szállítására fel lehet használni a már meglévő Ro-Ro hajókat, vagy a konténerszállítókat. Vagyis azokat az eszközöket vetnék be az embercsempészet céljaira, melyeket a határokon átnyúló szervezett bűnözés a kábítószerek, vagy fegyverek csempészésére használ.

Szó lehet még egy vegyes tengeri útvonalról is: átszállítás a tengeren és aztán kikötés az ukrán szakaszon, majd nyugati irányú szállítás Románia határa felé, ami egyáltalán nem lehetetlen az Ukrajnában most kialakult káosz, vagy Moldova Köztársaság határainak, de főleg a transznisztriai szakasznak a viszonylagos átjárhatósága közepette.

Végül Törökország elindíthatja az Arktiszi Útvonalat, a szárazföldön, a Fekete-tenger keleti részén, majd Ukrajnán, vagy az Orosz Föderáción keresztül a skandináv országok felé, szintén a csempészek hagyományos útvonalát és csecsenföldi vagy dagesztáni, helyismerettel rendelkező csempészeket használva.

Ezek nagyon nehéz útvonalak, összehasonlíthatatlan nehezebbek – a távolság, a biztonsági körülmények, az üzemanyag-újratöltési igényből következő számos megállás miatt –, mint az ehhez képest autópályaként működő Balkáni Útvonal. De lehetséges útvonalak. Két okból. Először is, a Fekete-tenger térségében eddig is léteztek és továbbra is

nagyon aktívak a csempészszervezetek,

melyek – többek között – már régóta ráálltak az Észak-Kaukázusból és Afganisztánból származó emberek csempészésére (a kábítószerekkel együtt). Ezek gyorsan „átképezhetik” magukat, hogy kiszolgálják az exodus részleges irányváltását, főleg azért, mert jelentős pénzösszegekről van szó, melyeket már a kiindulási pontoknál beszednek anélkül, hogy bármilyen garancia lenne a cél elérésére. A második ok az, hogy látható volt a Balkáni Útvonalon levő országok biztonsági erői által biztosított

védelmi rendszerek óriási sebezhetősége,

melyek meglepően gyorsan feladták, több százezer embert engedve beáramolni az utóbbi hónapokban Európa közepe felé. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy mennyire lennének képesek jelentős embertömegeknek ellenállni a bulgáriai és romániai biztonsági erők, de ennél még fontosabb, hogy felmerülhet bizonyos „másodlagos menekülési útvonalak” megszilárdulásának lehetősége olyan országok területén, melyeknek már amúgy is nagy belpolitikai gondjaik vannak, vagy polgárháború, mint Ukrajnában, vagy különféle instabilitási helyzetek, mint amilyenek a Fekete-tenger partján és az Észak-Kaukázusban lévő államok esetében.

Jelenleg az Bulgária és Románia nagy előnye, hogy mivel időben figyelmeztették őket, elkezdték némileg megerősíteni a védelmi rendszereiket, és ahogy a Brüsszelben megkérdezett szakértőktől hallottam, nagyon nagy esélye van annak, hogy hatékonyan fognak működni. Itt azt nem lehet igazán tudni, hányan próbálják majd az új útvonalakat használni és – azon nehézségek tudatában, melyekkel szembesülhetnek – nem fogják-e továbbra is a Balkáni Útvonalat erőltetni. Csakhogy nem közvetlenül, hanem számos másodlagos útvonal kialakításával, melyekkel kikerülhetik a Magyarország határánál kialakított akadályt és elfogadva az illegális bevándorlói státusz kockázatát, abban bízva, hogy „beolvadhatnak” a nagy nyugat-európai muzulmán közösség valamelyikébe.

Mindenki azt reméli, hogy a terepen nem fogják hagyni, hogy a helyzet az eddigihez hasonlóan kaotikusan alakuljon, és így vagy úgy, minden elképzelhető kompromisszum bevetésével végül mégiscsak sikerül elérni most, amíg nem késő,

egy közös európai megoldás kidolgozását,

a „Juncker-terv” dokumentumaiban rögzített feltételekkel és témákkal. Lehet, hogy most, szeptember 22-én, a belügyminiszterek új összejövetelén – vagy a Máltán tartott október 8-in. Esetleg az állam- és kormányfők egy olyan találkozóján, melyet a migrációnak szentelnek. Esetleg az október közepi csúcstalálkozón. A jelek szerint az ezekben a napokban zajló tárgyalások kedvezőeknek tűnnek. Tűnnek, de nem biztosak. Talán európai megoldássá fognak válni.

Reméljük, hogy ez történik majd, mert most már tényleg nemcsak a migránsok válságáról van szó, hanem Európa teljes biztonsági rendszerének érvényességéről és életképességéről is.