Szeptember 18., reggel, Kolozsvár főtere. Letaglózott iskolások, betonarcú felnőttek. Már meleg van. És akkor felhangzik a hegedő, ott, ne, Mátyás királyunk lova lába tövibűl. Húzza vigyorogva két polgár: nem népi, városi polgár, egy szikár, egy nem, s fotózza pár másik. Egy táncos lábú ifjú vígan pattogtat is hozzá. Oszt a végén még pénzt is keresnek vele a főtéri muzsikások. Ihaj-csuhaj! Hát lehet így boldogtalannak lenni? Nem! És ezt csak a nagy magyar lélek tudja átérezni, hej!