Homály fedi azoknak a vajdáknak, vagy vezetőknek az etnikai származását, akik az első román pre-állami, majd a középkori állami formációkat vezették. Egyes jelek szerint türk eredetűek, vagyis kunok, bolgárok, vagy kazárok voltak.

A középkori Európában sokszor megesett, hogy a feudális államok alapítói nem voltak őshonosok, hanem egy rájuk telepedett idegen rétegből származtak. Ilyen a középkori Anglia esete, melyet hosszú ideig az 1066-os hódítás nyomán megérkezett frank-normann királyság vezetett.

Hasonló a helyzet a viking dinasztiák által alapított és vezetett orosz fejedelemségekkel, de a középkori Magyarországgal is, mely francia, vagy német származású dinasztiák alatt érte el gazdasági és katonai csúcspontját.

Úgy tűnik, a román államok sem képeztek kivételt. A régi krónikák, de egyes román történészek is olyan valóságról beszélnek, mely nem szerepel a történelemtankönyvekben. Úgy tűnik, hogy a románok első, krónikák által is igazolt vezetői türk eredetűek voltak.

Ménmarót és Glád, egy kazár és egy bolgár?

A románok erdélyi önszerveződéséről és jelenlétéről az elsők között és rendkívül részletesen (a legvalószínűbb módon) III. Béla király (névtelen) titkára számolt be a XII. században írt Gesta Hungarorumban. (A román történészek jelentős része megfellebbezhetetlen dokumentumként hivatkozik erre a honfoglalás után több mint 200 (!) évvel írt és ezért bizonytalan hitelességű kódexre – a szerk.) E beszámolóban, ahogy az a tankönyvekben is szerepel, az erdélyi románok három vezetője szerepel. Ménmarótról, Gyaluról és Gládról van szó. Miközben az egyértelmű, hogy miféle népességeket vezetett a három dux (herceg v. fejedelem), mivel világosan arról írnak, hogy vlachok és szlávok keverékéről van szó, közülük kettő etnikai származását homály fedi. (Ezek a „vlachok” valószínűleg valójában blakok, tehát a szerző egy másik nép jelenlétével akarja bizonyítani a románok erdélyi elsődlegességét. A szerző hasonló „mélységű” eszmefuttatása itt, egyes állításainak rövid kritikája itt olvasható – a szerk.). De Gyalu, a Szamos környéki fejedelem egyértelműen román (?! – a szerk).

Ezt maga Anonymus is kijelenti – „Gyalu, valami oláh.” (A román történetírásban még forráshamisítással is zajló „múltépítés” egyik „méltó” példája itt olvasható. Ennek keretében olvasható Szilágyi Sándor történész Anonymus-kritikája, aki – többek között – a következőket írta: „Gelou oláh fejedelemsége világosan a meseországba tartozik” – a szerk.) Ezzel szemben a névtelen krónikás Ménmarótról azt állítja, hogy igazából türk, semmiképpen sem vlach szokásai voltak. A krónikás voltaképpen Marótról beszél, aki a kazárok, egy türk törzs ura volt, és akinek az unokája Ménmarót, aki a Körösök vidéke felett uralkodott és igazi háremet tartott fenn. „Azt a földet továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfon-erdő közé esik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a magyarok Mén-Marótnak mondták, mégpedig azért, mert több asszonya volt; ezt a földet az a népség lakta, amelyet kozárnak mondanak”, írta Anonymus (a fordítás forrása – a szerk.).

Ezek a beszámolók Ménmarót kazár származására utalnak, de a talányt szintén Anonymus mélyíti tovább, aki azt mondja, hogy Ménmarót „bolgár szívvel” válaszol Árpádnak. Sőt, amikor Anonymus a Ménmarót uralma alá tartozó Bihar meghódításáról ír, megfeledkezik a fejedelem háreméről és egyetlen feleséget tulajdonít neki (ha Anonymus ilyen „feledékeny” volt, akkor hogyan lehetne a többi állítására is úgy építkezni, ahogy egyes román történetírók teszik?! – a szerk.) és arra is kitér, hogy Ménmarót a konstantinápolyi császárnak volt alávetve. A feltételezések szerint Ménmarót neve, mint ahogy az etnikai származása is türk eredetű. De pontos bizonyítékok nincsenek.

Az erdélyi románok felett uralkodó, bizonytalan etnikai származású fejedelem Glád is, akinek a neve szintén nem román. A XII. századi magyar krónikás róla egyértelműen kijelenti, hogy Vidinből származik és egy bolgárokból, kunokból és vlachokból (itt újra bizonytalan, hogy a vlach az nem blakot jelent-e valójában – a szerk.) álló sereget vezet. Sőt, a Maros környéki erdélyi terület ura, de nincsenek egyértelmű utalások az eredetére. „Azt a földet végül, amely a Maros folyótól egészen Orsova váráig terül el, egy bizonyos Galad nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével. Az ő ivadékából született Ajtony, (…)”, írta Anonymus (a fordítás forrása – a szerk.).

Még utóda, Ajtony neve is türk hangzású. Ezért gyanítják, hogy Glád bolgár eredetű volt, aki az Árpádtól elszenvedett vereség után bolgár területre vonult vissza.

A dobrudzsai románok vezetői besenyők és szlávok voltak

A korai középkori krónikák által említett egyéb román vezetők a dobrudzsaiak, akiket Anna Komnéné, I. Alexiosz (v. Alexiosz Komnénosz – a szerk.) bizánci császár művelt lánya említ. Alexiasz című művében apja tetteiről számolt be és a dobrudzsai vlachok vezetőiként említi Tatost, Seslavot és Saceát. A középkori bizánci krónikás, Zonaras Tatosról egyértelműen kijelenti, hogy besenyő etnikumú.

Constantin Giurescu történész azt állítja, hogy a Seslav egyértelműen szláv eredetű név, csak Sacea esetében merülhet fel az a gyanú, hogy román származású lehet. „De biztos-e ezen szerveződések román jellege? Kutatásaink, sajnos, nem teszik lehetővé ennek megerősítését”, írta Constantin C. Giurescu A románok történelmében. (Furcsa ez az óvatosság a román történetírás magyarellenes vonulatának e „jeles” képviselőjétől, aki Erdély esetében ennél sokkal ködösebb „bizonyítékokkal” is megelégszik – a szerk.) Míg a három vezető által vezetett dobrudzsai lakosok román származása mellett számos megalapozott bizonyítékot fel lehet sorakoztatni (?! – a szerk.), ugyanezt nem lehet elmondani Tatos, Seslav és Sacea etnikai eredetéről.

Kunok voltak Havasalföld első fejedelmei?

Az akadémikus és más körökben vita folyik Havasalföld első fejedelmek eredetéről, akik voltaképpen megalapították a Kárpátoktól délre található középkori román államot. I. (Alapító) Basarab Jánosról és apjáról, Tihomirről van szó. Neagu Djuvara történész, aki munkáiban számos, többek között írásos dokumentumokkal támasztja alá állításait, a Thocomerius – Fekete Vajda (Negru Vodă), kun származású vajda Havasalföld kezdeti korszakában (Thocomerius – Negru Vodă, un voivod de origine cumană la începuturile Ţării Româneşti) című könyvében azt állítja, hogy Tihomir kun eredetű, vagyis azokból a harcias türk lovasokból álló nemzetségből származik, mely jó ideig uralma alatt tartotta a Kárpátok ívének külső oldalát.

Neagu Djuvara a legendás Fekete Vajdát, a Fogarasból elindulva „honfoglaló” és Havasalföldet megalapító Tihamérrel, pontosabban Thocomerius-szal azonosítja. Ez a legendában Fekete Vajdának is nevezett Thocomerius kun származású. Ő volt I. Basarab János apja, ahogy az a magyar királyi udvar egyik dokumentuma is bizonyítja: „Királyi parancsra összegyűlt seregünk elindulva királyságunk egyes peremvidékeire értünk, melyeket jogtalanul birtokolt Havasalföldön Basarab, a szakadár, Thocomerius fia”, áll egy 1332-ben, vagyis két évvel a posadai katasztrófa után Károly Róbert udvarában készült dokumentumban. Ugyanakkor a román történész azt állítja, hogy Thocomerius a kun nyelvben, Toq-tamir formában edzett vasat jelent.

Ugyanakkor azt is feltételezik, hogy származása sokkal összetettebb, kun-tatár, ugyanis Tihomir, I. Basarab apja Möngke Temür, az Aranyhorda kánjának, Dzsingisz kán utódának egyik fia volt. Ez magyarázhatná a kun vérű Kun László magyar királlyal fenntartott szoros kapcsolatot és a könnyű áthaladást a tatár és kun területeken, majd Fogarason Havasalföldig.

Egy sor történész azonban vitatja ezt az elméletet és egy csoport a Román Akadémia és az Erdélyi Tanulmányok Központ (Centrul de Studii Transilvane) támogatásával még DNS-vizsgálatokat is végzett. Pontosabban DNS-mintákat vettek és vizsgáltak meg a Curtea de Argeş-i Szent Miklós templom 10. számú sírjából, melyben a feltételezések szerint, Vlaicu Vajda, I. Basarab egyik unokája nyugszik. A DNS-vizsgálat eredményei állítólag azt bizonyították, hogy nem kun eredetű. Ennek ellenére továbbra sem sikerült megfejteni Tihamér etnikai eredetének talányát.

Miért voltak kun, vagy bolgár vezetők?

A szakértők többsége egyetért abban, hogy a korai középkorban a román fejedelemségek területén rengeteg vándorló népesség megfordult. Ez a terület a kunok, a besenyők és a bolgárok uralma alatt állt, de ezt – természetesen – nem effektív uralomként kell értelmezni, hanem inkább befolyási övezetként. Ahogy arra Constantin C. Giurescu is rámutatott, a kunok és a besenyők nagyjából 300 évig tartották uralmuk alatt a területet.

Elképzelhető, hogy az őshonos románok ezekből a katonailag fejlettebb népességekből fogadtak el maguk felett álló vezető réteget, hogy megvédjék őket más expanziós tendenciáktól. Sőt, a türk vezetőréteg már addigra letelepedett életmódot folytatott és az esetek többségében átvette a kereszténységet.