„Nincs messze a nap, amikor több millióan elhagyják a déli féltekét és az északira költöznek. Nem barátokként, hanem hódítókként fognak hozzátok érkezni. A gyermekek lesznek a fegyvereik. Asszonyaink méhe a győzelmünk fegyvere.” E mondatok mögött egy egész ideológia található, mely – íme! – máris megvalósulni látszik az európai területen.

Meg kell értenünk, hogy a muzulmánok (és nemcsak a muzulmánok) ma tapasztalható bevándorlása és expanziója nemcsak a származási országaikban létező demográfiai nyomás, kedvezőtlen klímaváltozás, társadalmi turbulenciák következménye, hanem a harmadik világ népeik emancipációs mozgalmáé is. Abban, ami most az európai országok partvidékén és belsejében történik, nemcsak a klímának, a gazdaságnak és a demográfiának, hanem az ideológiának is szerepe van.

Egy olyan ideológia gyümölcsei is éreztetik hatásukat, melynek alapja a gyarmatosított népek európai gyarmatosítókkal, általában véve

a fehér gyarmatosítókkal szembeni bosszúja.

És ez nagyon veszélyes aspektus, mert ez az ideológia fogja táplálni a mai és holnapi európai gyűlöletet és konfliktusokat.

Ennek az áramlatnak Frantz Fanon pszichiáter, társadalomfilozófus és martinique-i–algériai forradalmár az egyik kiemelkedő ideológusa. Saját tapasztalatából ismerve a gyarmatosított afrikai államok drámáját, a „feketeség” ideológiájából ihletet nyerve, az algériai háború atrocitásai által terhelten Fanon 1961-ben jelentette meg, francia nyelven, azt a könyvet, mely híressé tette és melyet bibliaként forgattak azok, akik fel akarták szabadítani a gyarmatokat a fehérek uralma alól: A Föld átkozottairól (Les Damnés de la Terre) van szó. Könyve seregnyi forradalmár és radikális vezető alapvető olvasmánya lett az egész világban, mint amilyen Che Guevara volt Latin-Amerikában, Malcolm X az AEÁ-ban, Steve Biko a Dél-Afrikai Köztársaságban, Ali Shariati Iránban, Paulo Freire Brazíliában, a palesztinai emancipációs mozgalom vezetői, a Tamil Tigrisek vezetői és így tovább. Az egyesült államokbeli, rasszista irányultságú szélsőséges szervezet, a Fekete Párducok tagjai is Fanon követőinek tartják magukat [1].

Milyen gondolatokat terjesztett Fanon, hogy ekkora érdeklődést váltott ki? Íme, két, a kiáltványára jellemző mondat:

„A gyarmatosított élete csak a gyarmatosító rothadó hulláján születhet újjá”; a gyarmatosított számára

a gyarmatosító „megsemmisítendő ember.”

Annak fontosságáról beszél, hogy a tömegek mozgósításában a „mi vs ők” szembeállítást kell alkalmazni. A „mi”-t az „emberiség négyötöde” képviseli, állítja könyvében Fanon, az emancipációs harc kezdeti, őselemi szakaszaiban pedig „az antirasszista rasszizmusnak kellene a harcmodorunknak lennie, a bőrünk mentésére irányuló tendenciaként és a gyarmatosítók megszállására adott válaszként” [Fanon, 1961, p. 225., 39., 240., 140., apud Давидсон, 20021].

Valamivel később a színes bőrű népesség emancipálásának egy másik apologétája hallatta a hangját. Molefi Asante afro-amerikai filozófus és történész, egy radikális és kizárólagos jellegű ideológia, az afrocentrizmus megalapítója, mely szerint Afrikában van a civilizációs és emberi univerzum központja, és különösen az afrikaiak, illetve általában véve a nem-fehérek lesznek a világ domináns rassza. Az afrocentrizmus a fehérek eurocentrizmusára adott válasz és a fekete rassz rehabilitálását célozza minden szempontból, a hegemóniáját is beleértve [2]. Asante ezt állítja: „Az afrocentrizmusnak el kell foglalnia jól megérdemelt helyét az olyan ideológiák és vallások között, mint a marxizmus, az iszlám, a kereszténység, a buddhizmus és a judaizmus.” Ennek az ideológiának az „afrológián”, egy fekete rasszra összpontosító tudományon kell alapulnia, melynek a fekete rassz emancipációjához hasznos koncepciók és kérdések tanulmányozásával foglalkozik [Asante, 1996, p. 39, 58-59, apud Давидсон, 20022].

Az Asante által hirdetett ideológia militáns jellegű, konkrét végkifejletét célozza meg a rassz emancipációjáért folytatott harcnak. Véget értek a „szörnyűséges fehér évszázadok” és súlyosbodik „Európa, és különösen Nagy-Britannia és Franciaország hanyatlása”, állítja Asante, a tömegek mozgósítására és segítségére szólítva fel, hogy megvalósíthassa az afrikaiak nyugati világon belüli szupremáciájára vonatkozó elképzeléseit. „Adjatok nekünk 250 ezer aktív afrocentrista aktivistát és akkor a hozzáállásunkban és viselkedésünkben is megvalósul a forradalom.” [Asante, 1996, p. 53, 79, 95, apud Давидсон, 20022]. 

Említsük még meg Houari Boumedienne-t, a gyarmati korszak utáni Algéria egyik vezetőjét és az arabosítás egyik ideológusát, aki már 1974-ben ezt nyilatkozta az ENSZ szónoki emelvényéről: „Nincs messze a nap, amikor több millióan hagyják majd el a déli féltekét és költöznek az északira. Nem barátokként, hanem hódítókként fognak érkezni. A gyermekek lesznek a fegyvereik. Asszonyaink méhe a győzelmünk fegyvere” [3]. Az európai, egyesült államokbeli és kanadai muzulmán és afrikai bevándorlók egy része magáénak vallja a rasszok közötti konfrontációnak ezt az ideológiáját.

A demográfiai tényező teljes mértékben a javukra szól.

Afrikában a születési arány 4,7 gyermek/nő, a lakosság kb. 25 százaléka 15 és 24 év közötti; a fiatalok száma pedig 2045-re megkétszereződik. Következésképpen, az ENSZ szerint ennek az évszázadnak a során az afrikai népesség megnégyszereződhet – a 2010-es 856 millióról 3,3 milliárdra 2100-ig [4]. Ebben az évszázadban a fekete kontinens biztosítja majd a demográfiai növekedés több mint felét. Afrika demográfiai potenciáljának megértéséhez elegendő példa Nigéria, melynek 2050-re több lakosa lesz, mint az AEÁ-nak és a XXI. század vége felé útóléri Kínát [5].

A muzulmán világ számbeli növekedése és a volt gyarmatokból érkező bevándorlók tumultuózus megnyilvánulásai rendszeresen a szakértők figyelmének középpontjába állítják Samuel Huntington elméleteit a „civilizációs összeütközéséről” az úgynevezett poszt-ideologikus korszakban. Huntington jóslatai szerint, miután az ideologikus tömbök (a kapitalista és a szocialista tömb) közötti rivalizálás háttérbe szorul vagy megszűnik, az emberiség a civilizációs, kulturális, vallási jellegű konfrontációk korszakába lép. Ezek a konfrontációk elsősorban a nagy kultúrák találkozási övezeteiben fognak bekövetkezni és ebben meghatározó lesz a muzulmán civilizáció aktív szerepe.

Márpedig tényleg így van: azt látjuk, hogy pontosan a muzulmán lakosságú régiókban zajlott a legtöbb nagy visszhangot kiváltó nemzetközi és helyi konfliktus. Majd elválik, miként fog megnyilvánulni a muzulmán tényező azokon a nem-muzulmán területeken belül, amelyeket aktív módon benépesít. Már nagyon is világos, hogy a harmadik világbeli népességek számbeli növekedése, az európai és észak-amerikai területek afrikai és ázsiai migránsok általi benépesítése nagyon komoly következményekkel fog járni a nyugati országok identitárius és geopolitikai profiljára nézve.

Időközben különféle európai véleményvezérek, újságírók és tisztségviselők, akik szembesültek a nyilvánvaló tényekkel, és akik arra kényszerültek, hogy választ adjanak egy olyan kihívásra, mely „váratlanul” érte őket, elkezdtek riadót fújni. Szörnyűséges forgatókönyveket hangoztatnak különféle titkos tervekről, melyek szerint rövid időn belül több mint 50 millió munkást hozhatnának Afrikából [6]. Egyes EU-s országok

ténylegesen fenyegetve érzik magukat

a migrációs hullám által, melyet – a cseh elnök szavaival élve – „terrort, fertőző betegségeket és gettósodást” hozónak tartanak. Az utóbbi hónapokban nagyon intenzív vita folyik az Iszlám Állam (ISIS) aljas taktikájáról, melynek keretében menekülteknek álcázva juttatná be a radikális iszlám ügynökeit Európába [7]. A kérdés a következő: lehet-e még bármit is tenni most, amikor Európa saját erkölcsi dilemmái, a saját gyarmataival szembeni adósságai és bizonyos, hajdanán dicsért, de hosszú távon identitárius és kulturális szempontból öngyilkosnak bizonyuló migrációs politikák túszává vált?

Úgy tűnik, a folyamatok már kikerülnek a politikai ellenőrzés szférájából, át a tömegek kaotikus és ösztönös reakcióinak szférájába. Nyilvánvaló, hogy a tömeges migrációt a rasszista és etnicista ideológiák felerősödése fogja kísérni a sűrű heterogén népességű területeken, és ilyen esetekben arra kell számítanunk, hogy a „civilizációk összeütközése” elsősorban az asszimilálatlan és szapora etno-rasszi és vallási csoportokkal rendelkező országokon belül fog jelentkezni. A bevándorlókkal történő túlnépesedésre az egyik első reakció az őshonos lakosság elhatárolódása lesz tőlük; Európában vissza fognak térni az ultranacionalizmushoz és a regionális patriotizmushoz, az idegenekkel szembeni elhatárolódás és távolságtartás egyik formájaként (lásd az Európa: felsorakozás a neonácizmus mellé/Europa: alinierea la neonazism című cikket is). Az etno-rasszi kritériumok alapján bekövetkező identitárius konfliktusok nemcsak a múlt részei. A bevándorlás és a globális demográfiai folyamatok új identitárius konfliktusok újjászületését fogják kiváltani, méghozzá éppen a nyugati civilizáció közepén, mellettünk, közöttünk.

Könyvészet:

1. Frantz Fanon // https://en.wikipedia.org/wiki/Frantz_Fanon

2. Afrocentrism // http://en.wikipedia.org/wiki/Afrocentrism

3. Что ждет исламизированную Молдову. Перенимаем европейский опыт? // Март 2011 года / http://enews.md/blogs/view/386/

4. Les Africains font trop d’enfants // Par Béchir Ben Yahmed. Jeune Afrique. 25.04.2013 / http://www.jeuneafrique.com/Article/JA2728p003-004.xml0/afrique-democratie-nations-unies-demographieles-africains-font-trop-d-enfants.html

5. Perspectiva demografică 2050: schimbări uluitoare, consecinţe pe măsură // de Cristian Unteanu. Adevărul.ro. 9 octombrie 2013 / http://adevarul.ro/international/in-lume/perspectiva-demografica-2050-schimbari-uluitorare-consecinte-pemasura-1_52551866c7b855ff56187487/index.html

6. Secret plot to let 50million African workers into EU // by Nick Fagge / http://www.express.co.uk/news/uk/65628/Secret-plot-to-let-50million-African-workers-into-EU

7. Preşedintele Cehiei: Refugiaţii aduc teroare, boală şi ghetoizare // Flux24. 31 august 2015 / http://www.flux24.ro/presedintele-cehiei-refugiatii-aduc-teroare-boala-si-ghetoizare/

8. Asante M.K. Afrocentricity. Trenton (USA) – Asmara (Eritrea), 1996.

9. Fanon F. Les damnes de la terre. Paris, 1961.

10. Давидсон А.Б. АНТИРАСИСТСКИЙ РАСИЗМ? // Новая и новейшая история. №2, 2002 г. / http://vivovoco.rsl.ru/VV/PAPERS/HISTORY/ANTIRAS.HTM

11. Давидсон А.Б. ПОСЛЕДСТВИЯ РАСПАДА ИМПЕРИЙ ДЛЯ XXI ВЕКА // ВЕСТНИК РОССИЙСКОЙ АКАДЕМИИ НАУК. том 72, № 5, 2002 г. с. 396-404 / http://vivovoco.rsl.ru/VV/PAPERS/HISTORY/AFRO.HTM

Pontosítás:

Az Adevărul oldalán fenntartott blogban közölt cikkeim a 21. század elején a világban zajló demográfiai és identitárius jelenségekről alkotott elképzeléseimet tükrözik. Véleményem szerint, a világ számos országában és régiójában újra felerősödik az ultranacionalizmus, az idegengyűlölet és rasszista ellenségesség, mert a különféle identitárius csoportok képtelenek alkalmazkodni a közös békés együttéléshez.

Az általam ismertetett példákkal, adatokkal és következtetésekkel arra próbálok rámutatni, hogy a jelenkori ember elméjében még mindig jelen van az emberek „mi”-re és „ők”-re osztásának archaikus hajlama. A mai társadalmak legbelül, az ösztönök szintjén ugyanolyan rasszisták, etnicisták és idegengyűlölők, mint a történelem előttiek. Legbensőbb természetünk szerint agresszívek vagyunk, főleg az „idegeneknek” tekintett másokkal szemben. Etológusként én így érzékelem a dolgokat. És így is fogom bemutatni őket a cikkeimben, megfelelő statisztikai bizonyítékokkal és tudományos adatokkal.

Bár nem szeretjük beismerni, az emberek továbbra is rasszokra, etnikumokra és vallásokra oszlanak és ilyenfajta kritériumok szerint diszkriminálják egymást. A nagy nemzeteken belül identitárius és elszakadás felé mutató forrongások tapasztalhatók. Úgy vélem, hasznos megnéznünk, hogyan nő az identitárius ellenségeskedések hőfoka, mik váltják ki ezeket az ellenségeskedéseket, milyen valódi hatásuk van a migrációknak, hogy előreláthassunk egyes identitárius konfliktusokat, többek között Európában is.