Ukrajna: föderalizáció nincs! Decentralizálás van!

Nagyinterjú Angela Grămadă-val, az Experts for Security and Global Affairs (ESGA) think-tank elnökével.
Hirdetés

Epoch Times: Mit tartalmaz az ukrán Parlament által Donyeck és Luganszk különleges jogállásáról (augusztus 31-én elfogadott decentralizálási törvény, és milyen hatásai lesznek? Ön szerint ez Oroszország Ukrajna föderalizálására vonatkozó tervének megvalósulása felé vezet, melynek célja, hogy könnyebben ellenőrizhesse és alááshassa azt?

Ez a törvény bizonyos alkotmánymódosításokat hajt végre, és a decentralizálási folyamatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

Angela Grămadă: Az úgynevezett decentralizálási törvény, ahogy az a történelembe bekerült, az ország közigazgatási-területi megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, egészen a legkisebb közigazgatási-területi egységekig. Kitér a helyi és a központi költségvetés kialakításának módjára, arra, hogy hova kerülnek az adók és a járulékok, milyen módon vonják be a helyi és központi döntéshozatali folyamatba az etnikai kisebbségeket, rendelkezik a kormánymegbízotti intézményről, a főváros, Kijev szervezési módjáról, kitérve Szevasztopol és a Krím szervezési módjára is, de ez utóbbi inkább csak e törvény egyik politikai eleme.

A legnagyobb félreértés azzal kapcsolatos, hogy azt állították erről a törvényről, hogy Donbasz és Luganszk régiók különleges jogállását fogja szabályozni. A két régió különleges jogállásáról szóló törvényt néhány hónappal ezelőtt fogadták el. De a kérdéses törvény nem működik, mert nem teljesült minden benne szereplő feltétel, például nem tartottak Ukrajna belső jogrendjének megfelelő választásokat, és nem történt meg a határ feletti ellenőrzés visszaszerzése. Az ukrán alkotmány elvi jelleggel azt említi meg, hogy a két régió különleges jogállását egy másik törvény szabályozza.

A Petro Porosenko által javasolt decentralizálási törvényt kísérő dokumentumcsomagban utalások találhatók bizonyos jogszabályok és az alkotmány azon cikkelyeire, melyeket utólag úgy lehet módosítani vagy kiegészíteni, hogy létezzen egy logika a decentralizálási folyamatban, és a törvényeket az európai integrációs folyamattal kapcsolatos tárgyalások tartalmának megfelelően hozzák összhangba.

Ami a hatásokat illeti, az elsőket éppen tegnap lehetett látni: tüntetések, gránát, sebesültek és egy haláleset. Az egyik ukrajnai szakértő azt mondta, hogy Petro Porosenko elhamarkodta a dolgot, és meg kellett volna várnia a helyhatósági választást. Az ukrán szakértőnek részben igaza van, mert egyes politikai szervezetek képviselői – melyek zuhanórepülése nem a közelmúltban kezdődött (itt különösen a Szvobodára utalok, de nemcsak erre) – úgy döntöttek,

választási kampányra használják ki a témát.

De tévednek, amikor úgy kezelik a potenciális választókat, ahogy azt más politikai szervezetek is tették 2004-ben, vagyis azt hiszik, hogy nagyon könnyen manipulálhatók. Semmit sem tanultak az utóbbi két évben.

A következmények között könyvelhetnénk el, ha felbomlana, vagy még rosszabbul működne a kormánykoalíció. Jurij Lucenko, a Petro Porosenko Tömb vezetője tett ilyen értelmű kijelentést.

Van néhány politikai szervezet, amely úgy döntött, első olvasatban nem szavazza meg a decentralizálási törvényt. Ezek között van a Julija Timosenko Tömb (BJUT), a Baticsivscsina (BIT), de az Oleg Ljasko által vezetett Radikális Párt (RP) is. A BIT az utóbbi időben enyhén erősödött a felmérésekben, ami teljesen normális, amikor a közvélemény bírálatának jobban kitett személyek, Petro Porosenko, Arszenyij Jacenyuk, vagy más miniszterek reformokat hajtanak végre. Ezek a politikai szervezetek a decentralizálási törvény bírálatával csak választási kampányt folytatnak. Októberben helyhatósági választás lesz Ukrajnában. A decentralizálás jó eszköz, mellyel sokan fognak élni.

Amint mondtam, hogy az ukrán szakértőnek részben igaza volt, mert a tegnapi tüntetések még több pontot szereztek a nagyon jó kommunikátornak bizonyuló Petro Porosenkónak, aki vállalta a bírálatokat és a kockázatot is, hogy ezzel a törvénytervezettel a helyhatósági választás előtt áll elő. Azok a tüntetők, akiket nem a Szvoboda és az ezt a törvényt ellenző más politikai szervezetek mozgósítottak, tegnap siettek elhatárolódni a provokátoroktól és azoktól, akik fizikai erőszakhoz vagy fegyverekhez folyamodtak, és inkább távoztak az ukrán Parlament épülete elől. Gyakorlatilag tegnap az ukrajnai radikális erők teljes mértékű önlejáratásának voltunk tanúi. Ki fogják szorítani őket a politikai életből és az ukrán társadalom el fog ítélni bármilyen közösködést velük.

Ami pedig Oroszország azon tervét illeti, hogy kikényszerítse Ukrajna föderalizálását, a decentralizálásról szóló törvény a benne foglalt rendelkezésekkel éppen ezt kerüli el.

A decentralizálás és a föderalizálás két külön dolog,

és ez nincs Moszkva ínyére. Az oroszok nem reformot akarnak, ők csak a Kijevben zajló politikai folyamatokat szeretnék ellenőrizni.

Ezt az üzenetet küldték Luganszk el nem ismert képviselőjén, Vladiszlav Dejnegón keresztül, aki felszólalt e törvény ellen, mondván, hogy a tegnap első olvasatban elfogadott törvény ellentétes a minszki megállapodásokkal, mert a Kijev által a kormánymegbízottak (a decentralizálási törvény újdonsága) felett gyakorolt befolyással a központi hatalmat szilárdítja meg. Donbasz régió el nem ismert képviselője, Denisz Pusilin is azonos véleményen van, alkotmányreformot és a választási törvények módosítását szorgalmazva. Moszkva már tavaly óta ezt akarja, és ennek ad hangot Luganszk És Donyeck képviselőin keresztül. Ugyanez tapasztalható a transznisztriai konfliktus megoldási folyamata során is.

A II. minszki megállapodás az európaiak (főleg Franciaország, Németország) Oroszországgal szembeni hibás politikája miatt vallott kudarcot? Itt arra utalok, hogy bár Oroszország és a szeparatisták nem tartották be a II. minszki megállapodás rendelkezéseit, a keleti fronton pedig rosszabbodott a helyzet, az európaiak továbbra is az ukrán félre gyakoroltak nyomást a II. minszki megállapodás betartása érdekében. Túl sok engedményt tett Ukrajna az európaiak nyomására, akik beleestek Oroszország csapdájába és betűhíven követelik a II. minszki megállapodás betartását?

A minszki megállapodásokat, különösen a másodikat az európaiak találták ki, az amerikaiak nem fűztek hozzájuk túl sok reményt. Utóbbiak inkább távol tartották magukat a dolgoktól, hogy ne adjanak túl nagy mozgásteret Oroszországnak. Sokat beszéltek a tárgyalási folyamat esetleges negatív következményeiről, az Oroszországgal szembeni szankciók feladásáról, ha az ukrán hatóságok nem teljesítik a megállapodásokat, de a tegnapi, kijevi provokációkkal szemben nem lehetett egyértelmű, egységes európai reakciót látni. Ezzel nem az ukrán hatóságok cselekedeteit próbálom dicsőíteni, de utóbbiak – valószínűleg a Moszkva elleni szankciók eltörlésében gazdaságilag érdekelt egyes európaiak kétségbeesésére – megpróbálják bebizonyítani, melyik oldal van határozottan elkötelezve az orosz-ukrán konfliktust rendezni hivatott folyamatban, és melyik manipulálja a nemzetközi közvéleményt.

Hirdetés

Másrészt tudatosan kerülik annak a támogatásnak a kihangsúlyozását, melyet az ukrán hatóságok a reformok megvalósításában és a korrupció elleni harcban mind az európaiaktól, mind a Fehér Háztól megkaptak. Ezek a sikerek a háttérben maradnak. Különbséget kell tennünk egyes európai államok nemzeti érdekei és a régió stabilizálásával kapcsolatos érdekek között.

Amit Ukrajna az utóbbi évben tett, azt

„az európai nyomásra tett engedményeknek”

lehet nevezni. Mert így el kellene ismernünk, hogy bizonyos engedmények belpolitikai szinten, a civil társadalom, az ukrán polgárok nyomására történtek. Egyesek engedmények, mások az új állam megszilárdítására irányuló stratégia elemei voltak.

Igen, nagyon sok mindent lehet a kijevi hatóságok szemére vetni, főleg azokat a próbálkozásokat, melyekkel egyes politikai személyek megőriztek, vagy újraosztottak bizonyos korrupt üzleti rendszereket. Ki akarom hangsúlyozni, hogy ha szigorúan a konfliktus megoldásáról beszélünk, az ukrán hatóságok az európaiaknak tett engedményekkel azt akarták bizonyítani a külföldi partnereknek, hogy készek megoldani a konfliktust és helyreállítani a területi integritásukat.

Realisták az ukrán hatóságok, amikor azt hiszik, hogy a decentralizálási törvény elfogadásával Ukrajna nyugati partnerei nagyobb nyomást gyakorolnak majd Oroszországra, hogy az teljesítse a minszki megállapodás három kulcsfontosságú pontját: biztosítsa a tűzszünetet, vonja ki Ukrajnából az orosz csapatokat és állítsa helyre a határ ukrán ellenőrzését?

Az ukránok teljesítettek bizonyos kötelezettségeket, melyek egy részét rendkívül nehéz volt elfogadni. Nem hiszem, hogy az ukránok annyira naivak lennének, hogy azt higgyék, minden általuk a minszki megállapodások szigorú betartásával tett lépésnek az lesz a következménye, hogy új szankciókat vezetnek be Oroszországgal szemben, vagy növelik a rá gyakorolt nyomást. Igaz, az oroszok számára egyre költségesebb ez a konfliktus, a Kremlnek pedig az az azonnali célja, hogy a lehető leggyorsabban rávegye az ukránokat, folytassanak tárgyalásokat a szeparatisták vezetőivel, hogy ezzel megszabaduljon ettől a gondtól, szigorúan belpolitikai üggyé változtatva azt, de ugyanakkor megőrizve ellenőrzését e vezetők felett.

Az oroszok az ukrajnai belpolitika destabilizálására fognak összpontosítani, és Kijev minden hibáját felhasználják majd a kompromittálására. Egyes kijevi hírek azt sugallták, hogy nem kizárt, a tegnap a Parlament előtt lezajlott eseményekben bizonyos erőkhöz (Jobboldali Szektor, de nemcsak ez) keresztül Moszkvának is köze lehet. A Szvoboda párt akciói kiegészítették az összképet és tökéletesen beilleszkedtek Moszkva stratégiájába, bár nem ez volt a céljuk.

Milyen következményei lesznek a minszki megállapodások betartása szempontjából Donyeck és Luganszk kizárásának az október 25 helyhatósági választások megszervezéséből, és a szeparatisták bejelentésének, hogy mégis megtartják a választásokat?

A két régióban is tartanak majd helyhatósági választásokat, de csak részlegesen és nem az összes olyan településen, mely az ukrán hatóságok ellenőrzése alatt áll. Nem tartanak választásokat azokon a településeken, melyek az ellenőrzés alá nem tartozókkal szomszédosak. Ez logikus és természetes. Ahhoz, hogy a szeparatisták által ellenőrzött területeken is helyhatósági választásokat tarthass, nemcsak

partnerekként kellene őket elfogadnod,

hanem e települések jövendőbeli képviselőiként is – vagyis el kell ismerd a státuszukat és befolyásukat –, ami az ukrán hatóságok és polgárok számára elfogadhatatlan.

Érdekes, hogy mindenki azon következmények szemszögéből tekint az ukrajnai helyzetre, melyekkel az érintett felek cselekedetei, vagy épp a tettek mellőzése járhat a minszki megállapodásokra, és egyre kevesebben vannak azok, akik a térségbeli lakosok igényeire összpontosítanak. Erkölcsi vagy emberi szempontból egy kicsit tisztességtelennek tartom, hogy erről nem beszélünk.

Ezen kívül a decentralizálási törvényt az európai rendelkezéseknek megfelelően és a külföldi partnerek segítségével dolgozták ki, hogy utólag elkerüljenek bizonyos nézetkülönbségeket. E törvényben a korrupció ellen a központi és helyi közigazgatásban folytatott harcra helyezik a hangsúlyt, eszközöket biztosítanak a polgároknak arra, hogy nyomon kövessék a pénzügyi források közintézmények általi kezelését.

A minszki megállapodások a választások megrendezéséről beszélnek, de az ukrán állam belső szabályozásainak és a két régió ideiglenes jogállásáról szóló törvénynek megfelelően. Nem teljesültek a feltételek ahhoz, hogy ezeket a választásokat a két régió teljes területén megtarthassák: nincs tűzszünet, a külföldi katonák nem tűntek el Ukrajna területéről, és ugyanez a helyzet a külföldi katonai technikával is. A minszki megállapodások nem térnek ki a két régió, Luganszk és Donyeck el nem ismert képviselőivel folytatandó konzultálásokra, Ukrajna decentralizálására és közigazgatási-területi reformjára. Következésképpen alaptalanok azok a követelések és vádak, melyeket egyes politikai erők (a törvény alkotmányellenes és egy utólagos föderalizálást alapoz meg), vagy a két el nem ismert régió képviselői (a törvény ellentétes a minszki megállapodásokkal) fogalmaznak meg.

El kell ismernünk, hogy az ukrán Parlamentben tegnap lezajlott szavazás az ukrán hatóságok újabb lépése a reform felé, még jobban aláássa a radikális erők helyzetét, és

az orosz vezetők kudarcot vallottak

azon igyekezetükben, hogy kikényszerítsék Ukrajna föderalizálását. Másrészt rendkívül fontos, hogy tudatosuljon bennünk, az e törvény elfogadásából következő nehézségek még csak most kezdődnek. 300 támogató szavazatra lesz szükség, hogy a második olvasatban is elfogadják. A törvény támogatóinak nagyon kevés idejük van pozícióik megerősítéséhez, főleg az őszi helyhatósági választások körülményei között. A megoldás a civil társadalom képviselőitől érkezhet, akik átvehetnék annak a kommunikációs és tájékoztatási folyamatnak a zömét, melynek során elmagyaráznák az ukrán lakosságnak, hogy milyen hatásokkal és következményekkel jár Ukrajnára nézve a decentralizálási törvény.

Hirdetés