A romániai oktatási rendszer már rendkívül korán igazi diszkriminálási képzésben részesíti a diákjait, melynek során a tanárok, a szülők és a gyermekek megtanulják, hogy a társadalomban a szegénység, a betegség, vagy az etnikumok megbocsáthatatlan bűnök.

A fogyatékosságok, az etnikum, a szegénység olyan malomkövek,

melyeket a gyermekek már az első iskolai évektől kezdve maguk után vonszolnak. Erre figyelmeztetnek az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) szakértői, akik szerint a tavalyi panaszok csaknem fele az iskolai rendszerből érkezett. „Az utóbbi 2-3 évben megszaporodtak a CNCD-hez benyújtott panaszok. Ezek a fogyatékos gyermekek oktatási jogaival, a tanárok bérezési rendszerével és a diákokat sértő beszédmóddal kapcsolatosak”, magyarázta Asztalos Csaba, a CNCD elnöke.

„Mélyreható diszkrimináció tapasztalható a romániai iskolákban, főleg az etnikummal és az anyagi helyzettel kapcsolatosan, és főleg a kis létszámú osztályokban, ahol a tanítók nem is igyekeznek leplezni, hogy egy adott gyermekkel azért kivételeznek, mert a szüleitől drága ajándékokat kapnak. A gyermekek levertek, szomorúak és elvesztik a tanulási kedvüket”, véli Diana Ioaneş, a fővárosi George Coşbuc Kétnyelvű Főgimnázium iskolai pszichológusa is.

Az utóbbi évben a CNCD elé került egyik legelképesztőbb eset egy olyan gyermeké, akit ADHD-vel, egy figyelemhiányban és hiperaktivitásban megnyilvánuló, a romániai gyermekek között egyre gyakrabban jelentkező viselkedészavarral diagnosztizáltak.

A tanárok nem akarnak nehezen kezelhető gyermekekkel bajlódni

A gyermek szülei azt állítják, hogy a kicsit röviddel a beíratás után ki kellett venniük egy magániskolából, mert a tanítónő nem tudta elviselni, arra hivatkozva, hogy zavarja az óráit és nincs ideje foglalkozni vele. Bár az anya egy kísérőt is biztosított, aki csak a hiperaktív gyermekkel foglalkozott volna, a pedagógus összehívott egy szülői értekezletet, hogy a többi szülővel is megvitassa a „problémás gyermek” helyzetét.

„A panaszos állítása szerint a bepanaszolt arra uszította a szülőket, hogy mindenféle vádakkal illessék a fiát, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy elérje eltávolítását az osztályból, arra hivatkozva, hogy az osztály nagy létszámú, a panaszos fia pedig túl sok figyelmet igényel, a többi gyermek rovására”, áll a CNCD határozatában, melyben a tanítónőt és az intézményt 1.000-1.000 lejre bírságolták.

Az iskola vezetősége azt válaszolta, hogy a szülők nem nyújtottak be dokumentumokat az egészségügyi gondokról, bár az apa azt állítja, hogy megbeszélte a gyermek igényeit a tanítónővel.

Az epilepszia nem kívánatos dolog az óvodában

Egy CNCD által elítélt hasonló eset egy ötéves gyermeké, akit Dravet szindrómával, az epilepszia egy ritka formájával diagnosztizáltak, akit betegsége miatt nem fogadtak be az óvodába. „Egy hosszú beszélgetés nyomán az igazgató asszony lazán közölte (a szülővel – a szerz.), hogy fiát betegsége miatt nem veheti fel az általa vezetett intézménybe. Ezen kívül kifejezte félelmét, hogy ősszel, amikor sok diák beiratkozik, nem fogják elfogadni a panaszos sérült gyermekének jelenlétét, az igazgató asszony pedig nem akarja, hogy gondjai legyenek a szüleikkel”, áll a CNCD egyik dokumentumában.

Ezzel szemben az óvoda vezetősége azt állítja, hogy a személyzet agresszív, heves és teljesen nem megfelelő viselkedéssel szembesült a gyerek részéről. „Megtagadta az evést, nem tudott koherensen beszélni, ok nélkül kiabált, lehetetlenné tette a tanítónő bármilyen oktatási kezdeményezését, agresszívan viselkedett a többi gyermekkel, akiket vert és megharapott, elvette a játékaikat, mániákusan ragaszkodott bizonyos tárgyakhoz és agresszívan viselkedett, amíg meg nem kapta őket, étkezés közben felborította a többiek tányérait és evőeszközeit, a leggyakrabban pedig epilepsziás rohamot kísérő gesztusokat produkált, és ezt a tanítónők képtelenek voltak megakadályozni”, áll a CNCD határozatában.

Ennek ellenére a gyermek egy „barátságosabb” óvodában sikeresen beilleszkedett, ahol a személyzetet kiképezték arra, hogyan bánjanak az érzékenyebb gyermekekkel. „A beiratkozás után két hónappal, mely idő alatt a kollégáival és az óvoda személyzetével együtt vett részt különféle tevékenységekben, figyelemre méltó haladás tapasztalható a kornak megfelelő kapcsolatépítési képességben, a játszótársak kiválasztására irányuló kommunikációs képességekben, a kölcsönös kapcsolatot és csoporttevékenységet feltételező tevékenységek iránti érdeklődésben. Társasági-érzelmi kapcsolatokat alakított ki mind a csoporttársakkal, mind az óvoda személyzetével, és nem mutat ellenállást, szembeszegülést a külső ingerekkel, irányításokkal szemben”, ezek az oktatási intézmény következtetései.

A diszkrimináló gyermekek a saját szüleik termékei

A pszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy Romániában nő az ADHD-vel és más viselkedési zavarokkal diagnosztizált gyermekek száma, miközben a pedagógusok a legtöbb esetben teljesen felkészületlenek az ilyenfajta esetek kezelésére.

Az ADHD az iskolás népességen belüli gyakori zavar, hazánkban pedig, egy friss tanulmány szerint, az ilyen gyermekek aránya 4,91 százalék a 6-9 éves népességen belül, a fiúk esetében pedig ennél magasabb, 6,77 százalék.

„Mivel nagyon sok pedagógus nem tudja, mi az ADHD, nagy fenntartásaik vannak az ilyenfajta gyermekekkel szemben, mert úgy vélik, hogy ez egy súlyos betegség. Valójában egy hiperaktivitással kombinált figyelemhiányról van szó. Ez csak egy viselkedési zavar, értelmi szinten a gyermekek nem különböznek a társaiktól, csak hamarabb elunják magukat és nem tudnak túl sokáig egy adott kérdésre összpontosítani. Egyetlen tanár sem utasíthat el egy gyermeket egy orvosi diagnózis alapján”, magyarázta Mihai Copăceanu pszichológus és az Adevărul bloggere. A szakértő hozzátette még, hogy az egyik megoldás szakszemélyzet biztosítása lenne az órákon, akik kizárólag a figyelemhiányos gyermekekkel foglalkoznának.

De sokkal nehezebben kezelhetők a többi gyermek részéről tapasztalható diszkriminatív viselkedésminták, mert ők nem tudnak különbséget tenni a jó és rossz között, csak a szülők viselkedését utánozzák, figyelmeztetnek a pszichológusok. „A megbélyegzett gyermekeket áldozati szerepbe helyezzük, a potenciáljuk pedig visszaesik. A negatív viselkedések negatív érzelmeket keltenek bennük, melyek fiatalkorban nem megfelelő viselkedéshez, agresszivitáshoz vezethetnek”, magyarázta Iolanda Creţescu pszichológus. A szakértő utalt arra is, hogy a piszkálódó gyermekek sem mentesek az érzelmi gondoktól.

„Az ujjal mutogató és magát folyamatosan a többiekkel összehasonlító gyermek sem tud harmonikusan fejlődni. Az a megoldás, hogy meg kell tanítani a gyermekeknek, hogy különbözőek vagyunk, és nem tökéletesek”, tette hozzá Iolanda Creţescu.