Ej, román, nem tudsz aludni a székely zászló miatt?

Elborzaszt és hasogató fejfájást okoz nekem mindaz, amit ezekben a napokban a román médiában olvasok.

A székely zászló álproblémájából kiindulva, miszerint ha kitűznek egyet valamilyen hivatalos épületre, attól kezdve, állítólag,

az illető épület már nem Romániában van,

hanem „Székeláriában”, a székelyek még ki nem talált országában, a félműveltek és a pukkancs hazafiaskodók rögtön ugrottak a hülyítőládákban és a virtuális térben, hogy megoldják a gondot!

Mindnyájan láthatjuk, mi következett: sértegetések, unalmas szónoklatok, fenyegetőzések, felszólítások az ország elhagyására, „törvényt sértettek” típusú nyilatkozatokban megnyilvánuló pályatévesztett politikusi ambíciók, FB-s bejegyzések és kommentárok, többek között ilyenfajta infantilis felhívások: „Székelyföld román föld! Oszd meg, ha hazafi vagy… és nem tudsz aludni a székely zászló miatt…”.

Engem az lep meg, hogy a nemzete történelmével és származásával nem sokat törődő mioritikus bölény, aki nehezen venne egy könyvet a kezébe, hogy tanuljon valami újat, miközben végtelenül egyszerűbb számára a hülyítőládára meredni, ahol csak úgy nyüzsögnek a botcsinálta elemzők és véleményvezérek, a bölény, tehát, még mindig beveszi az átlátszó nacionalista provokációkat.

Fogalma sincs, hogy milyen nemzet és milyen származásúak a székelyek,

nem ismeri a történelmüket, nem tudja, hogyan kerültek Erdélybe és mit tettek az utóbbi 800 évben! De saját zászlójuk van, b...sznák s…gbe az anyjukat, és még ki is akarják mindenhova rakni, mintha ez lenne a zászlók dolga!

Ha ez a bölény megnézné Románia címerét (nem, nem azt a fúrótornyosat és búzamezőset, hanem a mostanit), valamint a régi királyit (igen, „azokról a nyomorult németekről van szó, akik visszaszerezték a Peleşt, ahelyett, hogy meghagyták volna a zembereknek, hogy örüljenek neki), akkor nagy meglepetés érné! Persze, csak akkor, ha tudná, hogyan néz ki az általa annyit szidott székely zászló. Mert biztos vagyok benne, hogy az alkalmi szónokok 90 százalékának fogalma sincs.

A meglepetés az lenne, hogy Erdélynek, Moldvának, Munténiának, Dobrudzsának szintén van címere, melyek Románia címerének egy-egy mezőjében találhatók. Erdély esetében pedig, a heraldika a rá jellemző jelképeket egyesítette: a félrefordított fejű román sast, a tartomány német nevét (Siebenbürgen) adó 7 szász bástyát és – meglepetés! – a székely zászló holdját és nyolcágú napját (csillagát)! (A szerző nem pontos: a címeren szereplő madár a magyar nemzetet képviselő fekete turulmadár. – a szerk.)

A címer alkotói úgy gondolták, a címernek tükröznie kell a tartomány egyik fontos jellegzetességét,

nevezetesen az etnikai sokszínűségét!

Ebben eléggé egy húron pendültek Imrével, a magyarok első 3 „szent királyának” egyikével, akinek szavai a következőképpen maradtak ránk: „Mert az egyetlen nemzetű és egyetlen nyelvet beszélő ország szegény ország.” (Valójában ezt Szent István király Imre hercegnek szóló intelmeiben szerepel a következő formában: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” – forrás – a szerk.).

De mi értelme most egy magyar bölcsességéről beszélnünk, „hajdani vándorlóéról”, aki a kalandozásai során nyereg alatt puhított nyers húst evett, miközben mi több ezer éve izzítottuk a grillrácsokat e tájakon?

A „nemzeti” hazafit egy másik meglepetés is érheti, ha megpróbálja megtudni, miért kellett a székelyeknek zászló. Felfedezhetné, hogy a – szavatartó embernek számító – székelyek Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) seregében vettek részt a călugăreni-i csatában. Bár a császáriak nem teljesítették a Mihálynak tett minden ígéretüket, a székelyek kedvezően válaszoltak a hadba hívásra és időben megérkeztek Călugăreni-be.

Sellenberknél a grófok (értsd: magyarok – a szerk.) románok és székelyek számára túlságosan nehéz elnyomásával torkig lévő több ezer székely átállt Mihály oldalára, aki mellett már korábban is harcoltak. (A „magyarok által elnyomott” székelyeket védelmező szerző meglehetősen könnyelműen bánik a történelmi tényekkel. – a szerk.) Akkoriban Székely Mózes volt a vezérük.

Mivel akkor nem volt saját zászlójuk, gyorsan megalkottak egyet, a ma is használatosat. Tehát a zászló megalkotásakor a románok és a székelyek egy oldalon harcoltak, a zászló pedig senkit sem zavart. Most együtt harcolunk a szegénység, a nehézségek és a kegyetlen idők ellen, de egyesek a zászlón akadnak fenn.

Folytatása következik.