Száz évvel ezelőtt, az Osztrák-Magyar Monarchia idején nyitották meg Rézbányán (románul Băiţa) az első sorban ritkafémeket rejtő bányát, ahol napjainkban három vállalat – egy állami és két magánvállalat – munkásai bányásznak. A bányában fellelhető ásványi nyersanyagok összértéke meghaladja a 100 millió eurót, és ott,
ahol ekkora pénzről van szó, előbb-utóbb bekavarnak az érdekharcok.
A rézbányai vájárok az elmúlt hat évben többször kifejezték már a fizetésekkel és a munkakörülményekkel szembeni elégedetlenségüket, ezúttal azonban az állami bányavállalat munkásai nem azért zárkóztak be a bányába, mert nagyobb fizetést kötelnének, hanem azért, mert az egyébként politikai alapon kinevezett igazgatójuk, Ovidiu Dăescu – állításuk szerint – szabotálta az magánvállalatok bányászainak munkáját.
Az igazgató a sajtó megkeresésére úgy vélekedett, hogy az egész tüntetést az egyébként szorosan együttműködő két magánvállalat tervelte ki. Az állami bányavállalattal szemben óriási adósságokat felhalmozó African Consolidated Resources a bánya értékes ritkafémjeit akarja kitermelni, úgy hogy
nem rendelkezik az ehhez szükséges engedélyekkel.
A tüntetők száma a hat nap alatt napról napra növekedett: hétfőn a föld alatt 51, a felszínen pedig 78 vájár protestált, ez utóbbiak közül pedig sokan éhségsztrájkba kezdtek. Azt követelik, hogy a gazdasági minisztérium illetékesei és a bányászati ügyekért felelős hivatalosságok személyesen garantálják a privát bányavállalatoknak a ritkafémek kitermelésének jogát.
Ovidiu Dăescu szerint a bányamunkásokat Maria Trip (az egyik magánvállalat igazgatója, aki a munkásokkal együtt bezárkózott a bányába) manipulálta, sőt annak a gyanújának is hangot adott, hogy
akaratuk ellenére tartja őket fogva a bányában.
A zavaros tüntetésnek politikai élet ad az, hogy a magánvállalatok vezetői Claudiu Pop Bihar megyei prefektus lemondását követelik, aki mellesleg a gazdasági minisztérium illetékes államtitkárával közösen éppen augusztusban tett látogatást Rézbányán.
Fotó: Ebihoreanul.com