Migránsok: Európa megváltói?

Szorul a hurok a jóléti, ám elöregedő európai nemzetek nyaka körül. A kérdés: lehet, hogy a migránsok nem is sáska-, hanem felmentő hadak?
Hirdetés

Ha helyesek az információk, akkor az EU nagyon hamar kemény lépésekre kényszerül majd a szociális segélyezési rendszerek esetében. Két okból. Egyrészt a demográfiai fejlemények miatt, melyeket már egy évtizede aggasztóaknak mondtak (de a politikai döntéshozók eddig elegánsan eltekintettek tőlük).

Másrészt az illegális bevándorlás által okozott óriási nyomás miatt, mely folyamatosan nő és lehetetlenség gátat szabni neki, legalábbis a nemzetállamok szintjén jelenleg meglévő törvényi keretekkel és az Európai Bizottság által néhány hónappal ezelőtt elfogadott és az Európai Tanács által – tévesen – a területre vonatkozó nagy találmányként bemutatott lépéscsomag figyelemre méltó kudarca mellett. (A javaslattal egyidejűleg a Földközi-tengeren katonai műveletek indultak az illegális migráció megakadályozására).

Meglátjuk, hogy ezek az összeadódó elemek miként fogják a történelemben példátlan módon

megterhelni a nemzeti társadalombiztosítási rendszereket.

Azzal a kiegészítéssel, hogy a mostani (törvényes és illegális) bevándorlók, akik egyedül érkeznek az európai országokba (vagy a Bizottság által kigondolt rendszer szerint a különböző európai országok között szétosztott illegális migránsok), a tartózkodási engedély gyorsított megszerzése után minden bizonnyal élni fognak a családegyesítést lehetővé tevő európai törvényi rendelkezéssel, ami távlatilag átlagosan 4-5 újabb érkezőt fog jelenteni, akiket kötelező módon támogatni kell majd a kérdéses országba való integrálásuk érdekében, a nemzeti szociális költségvetésekből, természetesen.

Közben az EUROSTAT július közepén közzétett hivatalos statisztikái szerint: „Európában az utóbbi évtizedben a 2004-es 16,45 százalékról 2014-re 18,5 százalékra nőtt a 65 évesek és ennél idősebbek aránya.”

Ami jelentős gondot jelent a jelenlegi és jövőbeni társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságára nézve, amennyiben – ahogy az európai hivatalos elemzés is rámutatott – fennmarad és súlyosbodik a jelenlegi két tendencia:

„A következő évtizedekben az EU szintjén jelentős hatása lesz a lakosság elöregedésének. A születésszám csökkenésével és a várható életkor növekedésével ez meg fogja változtatni az «EU-28 szintű korfát»; a valószínűleg legfontosabb változás az idősebb lakossági struktúra felé történő elmozdulás, ami néhány tagállamban máris nyilvánvaló tendenciává vált. Ennek eredményeként csökken az aktív lakosságnak az egyre nagyobb számú nyugdíjasokhoz viszonyított aránya. Ez utóbbiak aránya az utóbbi évtizedekben jelentősen nőni fog, ahogy nyugdíjba vonulnak a háború utáni baby boom-nemzedékek. Ez egyre nagyobb terhet fog róni az aktív lakosságra, melynek biztosítania kell majd azokat a szociális segélyezési tartalékokat, melyekre az idősebb nemzedéknek egy egész sor szolgáltatás esetében szüksége van.”

De figyelem, azok a sürgősségre vonatkozó hivatkozások, melyeket a társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatosan idén ősztől Brüsszelből hallani fognak, egy másik nagyon erős egyensúlyhiánnyal esnek majd egybe: az EU lakossága, a becslések szerint, 2015. január 1-én 508,2 millió fő volt, a 2014. január 1-i 506,9 millióval szemben. 2014-ben 4,9 millió személy hunyt el és 5,1 millió gyermek született, ami azt jelenti, hogy az EU-szintjén 0,2 millió fő volt a természetes demográfiai növekedés.

Ez nagyon kevés az Európába most érkező „illegálisok” számához képest. Hiszen az európai hatóságoknak ez az igazi gondjuk:

az illegális bevándorlók száma

idén rendkívüli, kontinensünk történelmében precedens nélküli mértékben megnőtt. Fabrice Leggeri, a FRONTEX (a külső határok felügyeletéért felelős európai ügynökség) ügyvezető igazgatója rámutatott, hogy csak múlt hónapban, júliusban, 107.500 illegális migráns érkezett Európába, ezáltal a 2015 eleje óta Európába jutott illegális bevándorlók száma máris 340.000 (a 2014-es 280.000-hez képest).

Ez egyre nagyobb gondot jelent, hiszen a migránsok, legalábbis a jelenlegi feltételek szerint, egyszerűsített eljárással kérnek és kapnak állampolgárságot és munkavállalási jogot. És ugyanilyen nyilvánvaló módon, családjaik az EU kérdéses tagországaiban automatikusan megkapják a szociális segélyezési és védelmi rendszerek támogatását. 2013-ban, például, a spanyol, olasz, vagy francia állampolgárságot kérelmező legnagyobb migránscsoport Marokkóból érkezett (85.000 fő, akiknek 84 százaléka meg is kapta az állampolgárságot).

Hirdetés

 

 

A gond még ennél is nagyobb, mert a statisztikák nagy különbségeket mutatnak a jelenlegi helyzet és a különféle európai országokra készült demográfiai előrejelzések elemzésénél: Írországban a legmagasabb a fiatalok aránya (22,0%), míg Németországban csak 13,1 százalék.

Olaszországban és Németországban a legmagasabb a 65 évesnél idősebb lakosság aránya (21,4, illetve 20,8 százalék). A legnagyobb demográfiai visszaesés (2014-ben) Ciprusban (-12,9%), Görögországban (-8,4%), Lettországban (-7,7%) és Litvániában (-7,8%) volt tapasztalható. A statisztikák szerint a legnagyobb népességcsökkenést elszenvedő három ország 2014-ben Németország (-0,9%), Románia (-0,8%) és Lengyelország (-0,5%) volt. Ez azért fontos, mert – legalábbis a kelet-európai országok esetében – a lakosság csökkenését a folyamatosan visszaeső születésszám, de a (zömmel fiatal és képzett, vagy nagyon képzett) munkaerő elvándorlása is okozza.

Egyáltalán nem meglepő, hogy hazánk azon országok rangsorában is szerepel, ahol 2014-ben jelentősen csökkent a születések száma. Ebben a sorban a második helyen vagyunk: Bulgária (-5,7%), Románia (-3,5%), Lettország (-3,4%), Litvánia (-3,4%) és Magyarország (-3,3%).

Ebben a kontextusban vetődik fel az a nagy kérdés is, hogy vajon bekövetkezik-e a jelentős elbillenés (és egyes szakértők szerint, ez akár végleges is lehet)

az „őshonos lakosság”

által biztosított demográfiai növekedéstől az újonnan érkezettek csoportja által biztosított felé… ami minimum 1/4 arányt mutat az utóbbiak javára, tekintettel a származási országaikon belüli életviteli szokásokra.

Vajon meglehet, hogy ez nem a gondja lesz Európának, hanem a megmenekülése? Így is fel lehet vetni a kérdést, tekintettel arra, hogy például a Moody’s által készített egyik elemzésben az „elöregedett lakosságú országok” fogalmat 2015-ben 67 országra alkalmazták. De van egy második országcsoport is, az „szuperelöregedett lakosságú országoké”: Japán, Németország, Olaszország, Finnország és Görögország. (És a becslések szerint, 2020-ra Franciaország is csatlakozik ehhez a csoporthoz.) Az Egyesült Nemzetek Szövetségének kritériumai szerint egy ország akkor „elöregedett lakosságú”, ha lakossága több mint 7 százaléka 65 év feletti, és ha ez az arány eléri a 20 százalékot, akkor „szuperelöregedett lakosságról” beszélünk.

A Moody’s jelentése arra figyelmeztet, hogy a demográfiai növekedés visszaesése a következő két évtizedben közvetlenül kihat majd a gazdasági növekedésre. Ez a hatás pedig erősödni fog, hiszen a becslések szerint a világ gazdasága a 2014–2019 időszakban 0,4 százalékot, a 2020–2025 időszakban pedig 0,9 százalékot csökken… Ezen kívül az egyik érdekes hatás a háztartásonkénti átlagos költés csökkenése lesz, ami a befektetések visszaesését fogja generálni és ezzel párhuzamosan nőni fog azon országoknak a száma, ahol munkanélküliséggel és szegénységgel kapcsolatos gondok fognak jelentkezni.

De az Európai Unió egy logikus kérdéssel szembesül: ilyen körülmények között meddig lehet majd fenntartani a máris túlterheltnek tekintett társadalombiztosítási rendszereket? Attól függ, hogy ki válaszol majd erre és milyen logikára építkezve, mennyire lesznek szigorúak az új törvényjavaslatok és ezek tartalmaznak-e majd, vagy sem egy valódi visszatérést a protekcionista gyakorlatokhoz, melyeket egyesek a nemzeti piacok egyetlen lehetséges mentsvárának tartanak. A vita ezzel nehézzé, rendkívül átpolitizálttá válik, egybeesik egy újabb jelentős világválság kialakulásával, melynek látható jelei már könnyen kimutathatók. Ha ebből a szemszögből nézve alakítják ki azt a törvényi megoldást, amelyen most dolgoznak, akkor egy másik anyagban azt kellene majd megnéznünk, mekkora nyomás terheli most a társadalombiztosítási rendszereket, milyen tendenciák mutatkoznak a munkaerőpiacokon és milyen biztonsággal kapcsolatos előrejelzések vannak a holnapi Európa ezen létfontosságú dimenziójára vonatkozóan.

Hirdetés