Sokánt! A legújabb dák őrület!

Román tudósok dákul olvassák a Rohonci Kódexet. Más román tudósok lemarházzák a dákul olvasókat. Jó, mi?
Hirdetés

A román közéletben az utóbbi években megjelent egyik legvitatottabb dolgozat a Rohonci Kódex egyik fordítása/értelmezése, mely szerint a titokzatos kéziratot állítólag egy vulgáris latin nyelven, dákoktól örökölt írásjelekkel rögzítették a XII–XIII. század környékén (a későbbi szövegben ettől eltérő időintervallum szerepel, de a szöveghű közlés érdekében változatlanul hagytuk – a szerk.).

Az ismeretlen írással rögzített szöveget tartalmazó könyv 224 darab 12×10 centiméteres lapból áll, és 150 különböző, jobbról balra feljegyzett írásjelet, valamint néhány elég primitív miniatűrt tartalmaz. A kézirat 1838-ban bukkant fel először, amikor Batthyány Gusztáv gróf a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta.

A kódex nevét a ma kelet-ausztriai Őrvidéken (Burgenland) található Rohonc településről kapta (régies magyar írásmóddal Rohoncz, németül Rechnitz, horvátul pedig Rohunac). A papír elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Olaszországban gyártották az 1530 és 1540 közötti időszakban.

Az eredeti könyv fakszimiléjét, a Rohonci Kódex latin betűs átiratát, román és francia nyelvű fordítását Viorica Enăchiuc régész Kódex. Megfejtés, átirat és fordítás (Codex. Descifrare, transcriere şi traducere) című, 2003-ban megjelent munkájában találjuk (a kódexről szóló, annak magyar tudósok általi lehetséges megfejtését, illetve a korábbi kísérletek – többek között Viorica Enăchiuc munkájának – kritikáját is tartalmazó magyar nyelvű források itt és itt olvashatók – a szerk.).

A dolgozat a jegyzetek és kommentárok, könyvészet mellett történelmi térképeket, valamint egy összehasonlító szótárt is tartalmaz.

150 karakteres dák ábécé

Viorica Enăchiuc kutató hosszas tanulmányozás után közzétett egy elméletet, mely szerint a kódex szövegeit a XI.–XII. században állították össze, egy vulgáris (dáko-római) latin nyelven, dákoktól örökölt írásjegyekkel.

„A jelek a – megfelelő átkötésekkel együtt – nagyjából 150 karakterből álló dák ábécéből származnak. A Rohonciban található szövegeket vulgáris latin nyelven, de dák ábécével rögzítették, melyben az indo-európaiak által a bronzkorban használt ősi jelek az uralkodók”, érvel a nyelvész és régész Viorica Enăchiuc.

Andrei Vartic esszéíró is egyike azoknak, akik szerint a szöveg számos írásjele kárpáti-dunai eredetű, melyek különböző korokból származnak ugyan, de nem lépik túl a kódex állítólagos születésének korszakát. Ezen kívül azt állítja, hogy a Rohonci Kódex háromfajta írásmódot tartalmaz: fonetikust, amit szótag- és hierografikus írással kombináltak.

Viorica Enăchiuc dolgozatát virulens kritikával fogadták. A „legkeményebb” hangot Dan Ungureanu paleográfus ütötte meg, az Observator cultural folyóiratban: „Ami azt az állítást illeti, hogy a könyvet vulgáris latin nyelven írták a XI–XII. században: akkoriban már protoromán nyelvet beszéltek, ezt ismerjük a román és az aromán nyelvek összehasonlításából, közös alapjuk nagyon hasonlít ahhoz a nyelvhez, amelyet a XI. században beszélhettek. A szerző a könyv végén közzétesz egy aggasztó «vulgáris latin–román szótárt» is – itt egy XII. századi vulgáris latinról van szó, melynek egyetlen közös szava sincs a már ismert XV. századi román nyelvvel.”

„Alaposan megnézve Viorica Enăchiuc asszony szövegét, megállapíthatjuk, hogy

az állítólagos dák ábécé hamisítvány,

az általa «kitalált» nyelvnek pedig semmi köze sincs a klasszikus, vagy a vulgáris latin nyelvhez. A román nyelv használati és kifejezési módját tekintve a XI. századra már strukturált volt, amit a későbbi román szövegek bizonyítanak”, állítja Cornel Bîrsan a Lopott történelem. Ősi román krónika (Istorie Furată. Cronica românească de istorie veche) című munkájában.

„Még ha el is fogadnánk, hogy a kutató (Viorica Enăchiuc – a szerz.) – bár a kérdéses nyelv identitását (végső soron miért ne lehetne éppenséggel az a géta-dák, melyen Ovidius is verselt?!), vagy a használt (a történelem legrendellenesebb) ábécéjének eredetét illetően tévedett –, mégis megtalálta a kézirat négy «könyve» megfejtésének kulcsát. De akkor is elég nagy csalódást okoz a szegmensek inkoherenciája, a «blak állam kancelláriáján archivált» szövegek harcias elemi szintje és szinte agyatlan monotóniája”, írja Răzvan Cidrescu író, fordító és esszéíró.

Viorica Enăchiuc azt állítja, hogy a kézirat a központosított blak (vlach) állam 1064 és 1101 közötti, Vlad uralkodó vezetésével történt létrehozását is rögzíti. A Dáciának nevezett ország közigazgatási és katonai felépítéséről vannak benne információk. A Tisza és a Dnyeszter, valamint a tenger között, a Dunától északra húzódott, egészen a Dnyeszter forrásvidékéig. A blakok metropoliájának Ticinában, a Păcuiul lui Soare-szigeten található várban volt a székhelye.”

Harci ének

Hirdetés

Szintén Viorica Enăchiuc könyvében szerepel egy, A fiatal blakok esküje című harci ének fordítása is:

„Ó élet, az erősen figyelő, csalárd

Kígyó üszöke, ne akarj egyesülni

A Kígyó – éves – jövendölésével, mert átkozott

Leszel

Hosszasan hallom a vár énekét

Menjetek gyorsan, esküdjetek a kucsmára, az erőteljes kucsmára!

Esküdj éretten és meggyőződéssel!

Élő erőd legyek, élek, harcba akarok menni!

A különleges eskü felértékeli a sólymodat, menj erős esküvel!”

„Ha az egész egy óriási – tudatos, vagy szándéktalan – misztifikáció, akkor miért nem figyelmeztetik a közvéleményt, legalább minimális szakmai ellenérvekkel, véget vetve a «protokronista» fantázia tomboló csalásának? Ha pedig nem misztifikáció és ha ebben az egészben van némi igazság, akkor miért nem emelik ki a jelentőségét, hiszen itt egyaránt szó van a románok nyelvtörténetéről, irodalomtörténetéről és általános történelméről? Vajon a dicső egyetemi és akadémiai fórumoknak már semmilyen szakmai és erkölcsi felelősségük sincs a román társadalomban? Mivel ez a kísérlet – mielőtt még sor kerülhetne a történetírási szempontú értékelésére – a nyelvészeti szemponton áll vagy bukik, vajon mire várnak a nyilvános és egyértelmű megszólalással azok, akiknek hatáskörük és kötelességük megtenni?”, kérdezi Răzvan Cidrescu.

„A Román Akadémia szakintézményei miért fogadták passzívan e történelmi dokumentum felfedezését és megfejtését, melyet dáko-római nyelven, a dunai nyelven írtak, egy több ezer éve, jóval a rómaiak latin írásmódja előtt létezett géta-dák ábécé felhasználásával?”, kérdezi Augustin Deac professzor is.

Hirdetés