Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy is pályázik Európa kulturális fővárosi címére, és mindkét város erős ellenfélnek tartja a másikat.
Tényleg kicsit küzdőtérre hasonlított a Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy kulturális fővárosi esélyeit latolgató beszélgetés helyszíne: a TIFF-ház asztalának két felén foglaltak helyet a két város „csapatának” tagjai. A kincses várost Horváth Anna alpolgármester, Florin Moroșanu, a kultfőváros-projekt munkatársa képviselte, Hegedűs Csilla volt kulturális miniszternek és Anca Simionca szociológusnak a moderátori szerep jutott, a háromszéki megyeszékhely részéről pedig Sztakics Éva alpolgármester, illetve Veres-Nagy Tímea és Barta Mónika, a projekt munkatársai voltak jelen – az összképet némileg csak a Kolozsvárt képviselő, de a másik tábor oldalán helyet foglaló Szakáts István módosította (az ő leleménye a címbeli hasonlat is).
Sztakics Éva szerint Sepsiszentgyörgy legfőbb erőssége a kulturális vitalitás, arányaiban ugyanis ez a város fordít saját költségvetéséből a legtöbbet kultúrára: két színház működik (egy magyar és egy román), néptáncegyüttes, művészeti központ és számos időszakos kulturális projekt. Sepsiszentgyörgy négy másik székelyföldi várossal – Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós – közösen pályázza meg Európa 2021-es kulturális fővárosának címét.
Pályázatának középpontjában az identitás kérdése áll,
a különböző identitások találkozása által felvetett problémák kibeszélése, körbejárása.
Horváth Anna, Florin Moroșanu és Hegedűs Csilla
Horváth Anna magától értetődőnek tartja, hogy Kolozsvár megpályázta a kultfővárosi címet, hiszen a kincses város Erdély fővárosa, és Bukarest után kulturálisan a legvitálisabb központ az országban. Úgy látja, a cím elnyerése az itt élő etnikai, vallási közösségek közti közeledést szolgálná. Moroșanu a pályázati koncepció mottóját hangsúlyozza:
az East of West szlogen azt a kulturális-földrajzi kettősséget illusztrálja,
amely Kolozsvárra – és tágabban egész Erdélyre – jellemző. Az etnikai dimenziót ő is kiemeli, mondván, hogy – bár természetesen saját városa sikeréért dolgozik – Sepsiszentgyörgy esetleges kultfővárosi címe segítene a térségben kisebbségben élő románok és a többségi magyarok közti közeledést, a frusztrációk oldását.
Sztakics szerint azzal, ahogyan a helyi románokat – vagy a romákat – tervezik bevonni a kultfővárosi projektekbe,
példát szeretnének mutatni
azoknak a településeknek is, ahol a magyarok vannak kisebbségben. Veres-Nagy Tímea pedig elárulja, beletelt némi időbe, amíg sikerült tudatosítaniuk magukban, hogy ha Sepsiszentgyörgy nyeri a címet, akkor nemcsak a Székelyföldet, de egész Romániát fogja képviselni. Barta Mónika azt tartja fontosnak, hogy a művészetet, a kultúrát olyan közegbe is „kivigyék” – utcákra, közterekre –, ahol azok is találkoznak vele, akik egyébként nem látogatják gyakran a kulturális intézményeket.
Szakáts a kolozsvári koncepció lényegének a különböző kulturális közösségek összekapcsolását tartja, egy kreatív, lazább szerkezet keretében – mint mondja,
ez lenne „a változás nyitott akadémiája”.
Ez a modell nemcsak a helyieknek szól, hanem például a turistákat is segítene „bekapcsolni”, hogy a szokásos tevékenységeik mellett találják meg a helyüket ebben a nyitott rendszerben.
Sztakics Éva, Veres-Nagy Tímea, Barta Mónika és Szakáts István
A kultfővárosi pályázatokat október elejéig kell leadniuk a pályázóknak, a zsűri december 10-ig elbírálja, és versenyben marad két-három város – hogy ki nyeri a címet, az 2016-ban dől el. A két csapat egyébként rendkívül kordiális hangnemben nyilatkozik a másik esélyeiről, sőt azt valószínűsítik, hogy mindketten bejutnak a második körbe (Moroșanu szerint Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön kívül legfennebb Temesvár vagy Craiova jöhet szóba).
Erdélyiként pedig csak szurkolhatunk ennek a forgatókönyvnek.
(Szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Kiss Gábor/Kolozsvári Magyar Napok)
