Mindent a helyén találtunk. Ott voltak az ennivalósok, az innivalósok, a vásárosok, a könyvesek, a sajtósok, a kultúrások, a zenészek. Csak két dolog hiányzott: a nép és a hangulat.
Viszont volt egy extra és szívós jelenlevő: az apró szemű eső. Amennyit az ortodox pópák imádkoztak az esőért, nem is csodálkozhatunk ezen. De ne tessék sötét magyarellenes összeesküvésre gondolni. Ilyen a természet néha. Pajzán, mint egyes gyertyák (lásd alább).
Az Egyetem utcai parkolóban felállított kajasátron is látszik, hogy itt valami elmosta a jónépet.
Viszont csinos az összhang: sárga ernyő, zöld kabátka, sárga gumicsizma. Minden trendben van!
A sütők-főzők is derekasan tartják a frontot. Kár, hogy frontátvonulás van éppen.
És ni, milyen olcsó az ízes falat. Ja, hogy 10 dekája ennyi.
És ami szép, az szép. Ez a tele bogrács például szinte-szinte olyan, mint a ragyogó Nap.
A kukásautó délután háromkor vígan végigmegy a Farkas utcán. Francba az esővel, na.
Az egyetlen vásári résztvevő, ami örül a víznek: a növény.
Lehangolt hangolás. Viszont a zene jónak ígérkezik. Nem csak cipő nélkül. Gumicsizmával is.
Mosolygós arcokat kerestünk. És ezek a savanyúságok valóban bájosan mosolyognak.
És íme! Nem, ezek nem szexuális segédeszközök. Ezek pajzán gyertyák. És csodaszépek.
Még egy mosolygós arc. Ő nem bánja az esőt. Fedél alatt van. És gazdira vágyik.
A Paprika Rádió sátrában, fejünket rá, hogy időjárást jelentenek. Feljelentik a fránya időt. Helyes!
És még egy mosolygós arc. Hun a divat!
A Communitas Sátorban üzenni lehet a Communitasnak. Aki üzen, cukrot kap!
És minden ellenkező híresztelés ellenére nem igaz, hogy a kutya se tér be a vásárosok sátraiba. Itt a bizonyíték.
Fotók: Fall Sándor, Szántai János