Zsúfolásig megtelt kedden délután a Bulgakov Irodalmi Kávéház levegőtlen és légkonditlan fedett terasza. Érthető módon, hiszen a téma, de a szerző is igen izgalmasnak ígérkezett. Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola receptkönyvének vadiúj kiadását mutatták be, legalábbis ez állt a műsorfüzetben. A kötet a lehengerlően sokatmondó Receptek címet viseli (van neki alcíme is: Az erdélyi főúri konyha titkai), és a budapesti Helikon Kiadó gondozásában jelent meg.

A beszélgetés moderátora Ugron Zsolna sikerírónő volt, a beszélgetőtársak pedig Szebeni Zsuzsa színháztörténész, Molnár Bánffy Kata – nos, a moderátor szerint – Carola-rajongó és Bánffy-lány, Farkas Adrienn újságírónő és Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, a Helikon Kiadó művészeti igazgatója.

Ugron Zsolna azzal indította a beszélgetést, hogy okostelefonjáról felolvasta Kemény János egy szövegrészletét, melyben a szerző Carolát jellemzi. És a nagyérdemű megtudhatta, hogy

a Receptek hősnője szüfrazsett-rajongó, internacionalista,

merész, lázadó, és az érdekes férfiakat gyűjtő asszony volt, vagy, Ugron saját szavaival: egy vagány nő, továbbá Erdély egyik utolsó nagyasszonya. (Megjegyezzük, hogy a„rajongó” kifejezés igen gyakran felbukkant a beszélgetés során, sőt, a meghívott hölgyekből is csak úgy sütött a Carola-rajongás, de szerencsére ott volt Kovács Attila Zoltán, aki némi egyensúlyt vitt időnként az eksztatikusan kilengő diskurzusba.)

Ezek után a moderátor elgurította rajongó labdáját. És a hölgyekből csak úgy folytak a Carola-ódák. Szó, mi szó, ha csak fele igaz abból, ami elhangzott, ez a Carola tényleg vagány nő lehetett. A kolozsvári színpadon ő játszotta elsőként Nóra szerepét, ráadásul maga Janovics Jenő rendező szárnyai alatt. (Annak idején elég sok arisztokrata hölgy megfordult a színpadon.) Aztán ott bábáskodott a Helikon-kör születésénél, sőt, szerkesztői munkát is végzett: kiemelkedő szerepet játszott a vak Szántó György kéziratainak gondozásában. 1926-ban repült Blériot-val, állítólag első nőként Erdélyben. (Magyarán, az első nő volt, aki vitette magát repülővel.) Igaz, férjemuram elég sokat fizetett a légikalandért.  Aztán ő volt az első (női?) trekker is Erdélyben, ha ezt a kifejezést meg lehet feleltetni a korabeli hobbihegymászásnak. Mindenesetre az kiderül a dokumentumokból, hogy irtó rendetlen volt, kirándulásokkor szanaszét hagyta a ruháit meg a csizmáit. (Leendő sztárok, tessék vigyázni a rendre.) Továbbá beiratkozott a kolozsvári orvosi egyetemre, diplomás szakszerszámos ápolónő minősítést kapott (ma műtősnő lenne), és kivonult a világháborús frontra embereket gyógyítani. Na, ez valóban szép dolog volt.

Bánffy Kata igyekezett visszagurítgatni a beszélgetés rajongó fonalát a receptek felé. Elmesélte, hogy családja idősebb tagjainak a régi világról mindig a nagy eszem-iszomok jutottak eszükbe. (Érthető módon.) Viszont ezek a nagy zabálások nem csak a táplálkozásról szóltak:

a közösségi élet megnyilvánulási formáiként működtek.

A vendégségek alkalmával fontos családi és családok közti ügyek kerültek az asztalra, érthető tehát, hogy nagyon megnézték, mi legyen az, amit a témák mellé tálalhatnak. A különböző hagyományos receptek kézről kézre jártak, így bővült a családi receptgyűjtemény.

Farkas Adrienn viszont újra felemelte a gépet. De nagyon! Ezzel a mondattal indított: Carola a legszabadabb nő volt, akit a görög istennőkön kívül ismert. Na, ezek után már nem jöhet meredekebb, gondoltuk. De jött! Adrienn szerint Carola a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb alakja volt. Mert ő volt az, aki fenntartotta, támogatta és megszervezte azokat az erdélyi helikoni férfiakat, akik végül nekiestek a papírnak egy pennával. Továbbá szabad nő volt, szabadon választott magának párt. Még továbbá, egyetlen ember volt a kerek világon, aki parancsolni tudott neki: a házvezetőnője, egy postásgyilkos özvegye. (Na, ezt rakd össze, nyájas Olvasó.) Ja, és Carola az emancipáció és a feminizmus példaképe. És a mai magyar nőmozgalmak (miféle nők lehetnek ott) nem hajlandók ezt a Nőt elismerni.

Szerencsére ezen a ponton Kovács Attila Zoltán megkapta a már-már lángoló mikrofont, és földközeli pályára irányította a beszéd csillagközi űrbe rugaszkodó rakétáját. Egyrészt pontosította némileg Carola és a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom viszonyát, különös tekintettel a Helikon-körre. Röviden: le kell hámozni a legendát a sztoriról. Van olyan nézet, miszerint Carola volt a Helikon ötletgazdája (természetesen Bánffy Miklós ugyancsak hathatós segítéségével). Az tény, hogy a korabeli nyelvek (rosszak, jók, nem tudni, de mindegy is) a Helikon anyósának nevezték. (Mondjuk, nem anyjának, ahogy az egy alapítónőnek dukált volna.) Az viszont kétségtelen, hogy nagy szerepet játszott a Helikon-kör életében. Egyáltalán,

a kultúraápolás ötlete feminista történetnek nevezhető,

tekintettel arra, hogy a korabeli hölgyek igen jó érzékkel vezettek szalonokat, intézték a művészeti és művelődési egyletek, körök, közösségek mindenféle ügyeit, vagyis abszolút megkerülhetetlen figurái voltak a korabeli kulturális életnek.

A moderátor kérdésére Kovács azt is elmondta, hogy oké, lehet, hogy Carola sztárolása beindult, viszont a Helikon kiadó nem adta volna ki a Recepteket, ha azt nem előzte volna meg Bánffy Miklós Erdélyi történet című regényének könyvpiaci sikere. (Amely regénynek Carola a női főszereplője volt, Milóth Adrienne néven.) Lehet, hogy Carola jó sztár-alapanyag, viszont a neve Magyarországon ma nem mond semmit. Viszont ha majd megjelenik Carola titkos naplója (talán a Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról a munkacíme), na, az már egy sikergyanús könyv lesz önmagában is. (Kíváncsian találgathatjuk addig, vajon miért is. Közben Nyáry Krisztián szexpletykakönyveire is gondolhatunk akár.)

Elhangzott még néhány dolog a receptekről is: például az, hogy Carola  az egészséges életmód híve volt, gyümölcsnapokat tartott, sőt,

mi több, fúziós konyhát vitt.

Nem vicc, ezt mondta az egyik beszélő hölgy. És hogy azért nem ment feleségül a belé szerelmes Bánffy Miklóshoz, mert már férjnél volt, amikor ráébredt, hogy ez az érzelem több mint barátság. És hogy a recepteket Carola állítólag Kemény Auguszta bárónőnek írta, aki, ugye, Angliából érkezett, és gőze nem volt az erdélyi konyháról. És hogy természetesen filmet kell csinálni Carola életéről. És hogy Carola lényegében konzervatív feminista volt.

Hát így. Mire a könyvet megnézhettük volna, elfogyott. Úgylehet, azért mert a receptek magukért beszélnek.