Majla Sándor, az erdélyi magyar költészet egyik legszertelenebbül megnyilatkozó garabonciása, Korondon született, 1960 október 14-én. Volt segédtanár, iskolai gondnok, szerkesztő, könyvkiadó, de legfőképp szabad szellem, költő, aki csak akkor írt, amikor mondani akart valamit. Ez az attitűd sok esetben követendő példa is lehetne.
Tette a dolgát az életben. Sétált, figyelt, dolgozott, sorsokkal, szövegekkel, szövetekkel. És akkor most hirtelen kapta magát, és kisétált az életből. Nézünk utána, olvassuk a szövegeit. Béke veled!
BOHÓCOK KÓRUSDALA
Bűneink kivándoroltak,
csak csend maradt otthonunkban.
Halott marionettek közt
állunk a puszta akolban.
Se farkas, se bárány, csak mi,
magunkbaroskadt életek.
Nézzük, és csak újranézzük
az öregedő képeket.
A függöny gördülésre kész,
s nem tudhatjuk, fel- vagy lemegy.
Hajnal van és elfeledtük,
hogy merre van nyugat, kelet.
Refr:
Csak csend maradt otthonunkban,
magunkbaroskadt életek.
Hajnal van, és elfeledtük,
hogy milyen volt, az életet.