Majla Sándor, az erdélyi magyar költészet egyik legszertelenebbül megnyilatkozó garabonciása, Korondon született, 1960 október 14-én. Volt segédtanár, iskolai gondnok, szerkesztő, könyvkiadó, de legfőképp szabad szellem, költő, aki csak akkor írt, amikor mondani akart valamit. Ez az attitűd sok esetben követendő példa is lehetne.

Tette a dolgát az életben. Sétált, figyelt, dolgozott, sorsokkal, szövegekkel, szövetekkel. És akkor most hirtelen kapta magát, és kisétált az életből. Nézünk utána, olvassuk a szövegeit. Béke veled!

BOHÓCOK KÓRUSDALA

Bűneink kivándoroltak,

csak csend maradt otthonunkban.

Halott marionettek közt

állunk a puszta akolban.

Se farkas, se bárány, csak mi,

magunkbaroskadt életek.

Nézzük, és csak újranézzük

az öregedő képeket.

A függöny gördülésre kész,

s nem tudhatjuk, fel- vagy lemegy.

Hajnal van és elfeledtük,

hogy merre van nyugat, kelet.

Refr:

Csak csend maradt otthonunkban,

magunkbaroskadt életek.

Hajnal van, és elfeledtük,

hogy milyen volt, az életet.