De azért nem kell a Dunának menni egyetlen mioritikus egónak sem. A fokhagymaszósz (mujdei) meg a cibereleves (borș) tősgyökeres román eledelek. Caragiale is ezeket ette!
A hazai konyhaművészet kutatói szerint hamis a románok által magukénak tudott ételekkel kapcsolatos elméletek többsége.
Bár a románok többsége meg van győződve, hogy az olyan ételek, mint a töltött káposzta, a puliszka, a miccs vagy a pacalleves az ő kárpáti-dunai-pontoszi elődeik találmányai, a levéltári kutatások azt bizonyítják, hogy ezek az elméletek nem állják meg a helyüket.
A világ gasztrotörténelme tele van olyan bizonyítékokkal, melyek azt mutatják, hogy a nemzetek, Kínától Amerikáig, káposzta-, szőlőlevelekbe és más hasonlókba tekertek különféle hozzávalókat. Az így keletkezett étket
De ma már lehetetlenség kideríteni, hogy a bolygón pontosan hol „született meg” ez az étel.
Gyakran kerekedik heves vita a románok étrendjében nagyon sokszor szereplő másik kulináris termékkel kapcsolatosan is. „Főzött gabona már azóta készül, hogy az ember vadászból, gyűjtögetőből, vagy halászból földművessé vált. Már a románok és az olaszok közös ősei, a rómaiak is készítettek kölespuliszkát. Később ez kukoricából készült. Most hamis pályán haladnak, és hol azt mondják, hogy a románok az olaszoktól vették át a puliszkát, hol azt, hogy az amerikaiaktól, a kukoricával egyszerre. Tény, hogy senki sem csinálja úgy a puliszkát, ahogy a románok. A polenta (a puliszka olasz megfelelője) teljesen más dolog. Ha vannak is másfelé hasonló főzetek, ezek semmi esetre sem annyira elterjedtek és nincs olyan erős nemzeti jellegük, mint nálunk. Másrészt ebben a térségben jóval a román nép kialakulása előtt készítettek már puliszkákat, tehát azt nem sajátíthatja ki magának egyik történelmi régió sem”, magyarázza Marius Cristian Iaşi-i gasztronómus, azaz Costăchel.
Ami a híres miccset illeti,
mely szerint ezt véletlenül találta fel Bukarestben egy Cocoşatu’ (Púpos – a szerk.) nevű szakács, akinek elfogyott a kolbászbele, és ezért a húspépet közvetlenül a sütőlapra tette.
„A mititei vagy miccs egy banális, mindennapos balkáni ételből, a török kebapból származik. Az albán kebap (melyet csebapnak, vagy csevapnak ejtenek) név a török szókezdeti k-nak az albán q-ra (=csi) váltását mutatja. A qebapi-t a szerbek újabb kicsinyítő képzővel látták el, így lett cevapcici, majd ebből, lerövidítve és az alliterációt megőrizve lett a román mici (kiejtve: miccs – a szerk.). De a banális török-perzsa kebap a kiindulási pont”, írja Dan Alexe Iaşi-i bölcsész a Humanitas Kiadónál 2015-ben megjelent Dákopátia és egyéb román eltévelyedések (Dacopatia şi alte rătăciri româneşti) című könyvében.
Az idézett műben a szakember hozzáteszi még: „A töltött káposztát, a pacallevest, a miccset és a zakuszkákat magukénak követelik a szerbek is, a bolgárok is, az albánok is, meg a görögök is, pedig valójában mindenki a törököktől vette át ezeket.”
A főkérdésre, hogy
a Belgiumban letelepedett Iaşi-i kutató a következőt mondja: „Két fontos, alapvető dolog, két olyan dolog van, amit senki más nem csinál, és amelyek, mivel megölik a mikrobákat, vitamindúsak és erősítik az immunrendszert, segítették a nemzetet túlélni a több ezer zsíros puliszkás telet:
- a fokhagymamártás (mujdei) és a cibereleves (borş) (korpából készült savanyú lé, nem a helytelenül borşnak nevezett csorba).
Persze, szinte minden nemzet használja a fokhagymát, vagy készít fokhagymaszószokat, de senki sem fogyasztja annyira töményen, olyan gyakran és annyi ételhez. Ugyanez a helyzet a ciberelevessel: egyetlen más nép sem használ ilyen gabonalevet az ételek savanyításához. Nagyjából ennyi tisztán román: a fokhagymamártás és a cibereleves, a savanyú lé… Kevés? A fenét!... Egyeseknek még ennyi sincs. Mondjon valaki egy luxemburgi ételt.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.