Világ dákológusai, egyesüljetek!

Az idén XVI. alkalommal megszervezett Nemzetközi Dákológiai Kongresszusra múlt héten került sor Buzăuban. A Buzău Megyei Tanács nagytermében több mint 200, a téma iránt érdeklődő hazai és külföldi résztvevő gyűlt össze. Mindnyájukat az a közös hit vezérli, hogy

„Mi nem Róma utódai vagyunk!”,

bár az idei kongresszusnak a Deceneus és a dákok volt a témája (Deceneus, vagy Dekaineosz állítólag pap volt, és Burebista tanácsadója – a szerk.).

A Dákológiai Kongresszusnak dr. Napoleon Săvescu, a New York-i Dacia Revival International, a dákológusok különleges ENSZ-státusszal rendelkező egyesületének (jelenleg 3.155 ilyen státuszú szervezet, egyesület van! – a szerk.) elnöke és alapítója volt a kezdeményezője, aki a Kárpáti Eredetek Alapítvány (Fundaţia Origini Carpatice) igazgatójával és elnökével, Ştefan Davidescuval együtt a rendezvény moderátora is volt.

Az elnökségben ültek még a Kárpáti Eredetek Alapítvány más tagjai is, mint például prof. Gheorghe Funar és olyan különleges meghívottak, mint prof. Ana Bejan, Románia történelmének első női kormánymegbízottja, vagy prof. dr. Mihail Milea pap, a buzăui Szent Száva Alapítvány „írók atyjának” is nevezett elnök-alapítója, Nicolae Spiroiu tábornok, Mircea Chelaru tábornok, és prof. dr. Mihai Popescu.

„Amikor a világon még senki sem olvasott, Tatárlakán már írtak”

Az első, Sarmizegetusa 2000 címmel megtartott Nemzetközi Dákológiai Kongresszusra Bukarestben került sor 2000-ben, ezt követően pedig dr. Napoleon Săvescu intenzív és következetes tevékenységet folytatott azért, hogy minden évben megszervezzen egy kongresszust, továbbá ezen kívül a román nép történelmét, kultúráját és értékeit támogató és népszerűsítő egyéb eseményeket is. Jelentős mértékben járult hozzá a nagy történész Nicolae Densuşianu Demsusban (Hunyad megye – a szerk.) 2002-ben felavatott mellszobrának megvalósításához, az emberiség történelmének első írott üzenetének a Fehér megyei Tatárlakán (Tărtăria) 2003-ban állított emlékműhöz, de a „sinaiai táblácskák” azonosításához és megőrzéséhez is, melyek jelentős szerepet töltenek be a dákok fejlett civilizációjának megértéséhez, és melyekről a 2011-es kongresszuson, valamint a 2015-ös XVI. kongresszuson tartott összefoglalójában is részletesen beszélt.

Több mint kétszázan ültek a teremben, egy részük csak hallgatóként és szimpatizánsként, mások viszont aktív résztvevők voltak. Persze, szinte mindenkinek különleges meghívotti státusza volt, hiszen két nap alatt több mint 60 előadást tartottak a plénum előtt, vagy a szekcióüléseken, mely előadásokon a géta-dákokkal, a protocivilizációkkal, a mitológiákkal, az identitással, a nemzettudattal, településekkel, egyedülálló régészeti leletekkel és sok mással foglalkoztak.

Ezen kívül további érdekes történeteket hallottam Zamolxisról, a pelaszgokról, a tatárlakai táblácskákról, a sinaiai táblácskákról, Isten Fia életrajzáról és arról a paradoxonról, hogy az arab számokat indiaiak találták fel, a dák nemesekről és üdvözlési formájukról, vagy a moldovaiak harcáról a latin betűs írásmódért, a szerelem templomáról és Luanaföldről. Nem tudtam mindet végighallgatni, de megpróbálok néhányat összefoglalni és függetlenül attól, hogy utódai vagyunk-e valakinek, vagy sem, a kárpáti-dunai-pontoszi térségben hajdanán élt emberek nyomait nem lehet letagadni.

Két zseni: Eminescu és Brâncuşi

A rendezvény egyszerű megfigyelőjeként először kerültem kapcsolatba egy ilyen történelmi, hazafias, kulturális, spirituális töltetű eseménnyel, különféle területekről érkező egyszerű, vagy hiteles népviseletbe öltözött, esetleg dák sapkát viselő emberekkel, akiket mind egyetlen közös szenvedély köt össze. A rendezvényt itt-ott olyan „hozzávalók” is kiegészítették, melyek olyan sportolókra emlékeztettek, akik fanatikusan küzdenek egy eszméért. Mindenki ajkáról ezt lehetett leolvasni: „Mi nem vagyunk Róma utódai”, és valószínűleg ez így is van.

A jobboldalamon ülő résztvevő, a bölcsész prof. Ştefan Stănculescu azt mondta, hogy „a román nemzetnek két zsenije van: Eminescu és Brâncuşi”, ami érthető, tekintettel arra, hogy Gorjból érkezett. Azt hiszem, mindnyájan hajlamosak vagyunk szubjektív értékítéletekre, érzéseinknek és neveltetésünknek megfelelően. Sok zsenink volt és vannak még most is, az a fontos, hogy felfedezzük, jelentőségüknek megfelelően kezeljük őket és ne tagadjuk meg az ország értékeit.

Különben a Kárpáti Eredetek Alapítvány elnöke, Ştefan Davidescu elárulta nekem, hogy a kongresszus résztvevői „nem akarnak egy bizonyos dolgot, vagy a már lejegyzett történelmet megváltoztatni, ez csak egy ok a találkozásra és gondolatok cseréjére, vagy közös tevékenységek végrehajtására”. A Kárpáti Eredetek Alapítvány 2015 februárjában jött létre az Eredet Egyesület átvételével, nemzeti jellege van és – sok más feladat mellett – „a Kárpátok ívénél elhelyezkedő tartományok és a kárpáti-dunai-pontoszi térség hasznosítása, valamint

a tráko-géta-dáko-vlacho-románok, a román nép valódi ősei

igazi történelmének megismerése és népszerűsítése a célja, visszamenve időben egészen az atlanto-pelaszgokig”. Az alapítvány nemrég, májusban részt vett Iorgu Cozma (a függetlenségi háború egyik hőse) Vipereşti községhez tartozó Ursoaia faluban felállított emlékművének felavatásán is.

Ahogy az eseményen megjelent Alexandru Mironov professzor a „protocivilizációk Anatóliából kiinduló, a térségünket átszelő, a Szarajevó melletti lehetséges piramisig húzódó útvonaláról” szóló előadása végén is mondta, szisztematikus kutatásokat kellene indítani, hogy mindaz, ami ma legenda, hamarosan bizonyossággá váljon és elérjük, hogy minden kiadványban „a tudományos igazság kerüljön előtérbe”. Az emberiség történelme sokkal ősibb, semmint, hogy leragadjunk a trákoknál, a gétáknál, a dákoknál, vagy pelaszgoknál, lehet, hogy a Homo Neanderthalis és a Homo Sapiens génjeinek keveredéséről van szó, melynek során az erősebb génje öröklődött tovább, hogy Adrian Nicolaét, a Darwin utáni forradalom. Védőbeszéd az emberi faj mellett (Revoluţia după Darwin. Pledoarie pentru specia umană) című könyv szerzőjét idézzem. De, teszem hozzá én, mit számít, hogy mit árul el a genetikai teszt, ha mi magunk nem érezzük embernek magunkat?

„Kértük az EGYESÜLÉST A HAZÁVAL. Reméljük, hogy 2018-ra győzni fogunk! Hajtsuk végre az egyesülést az anyaországgal!”

Prof. Ana Bejan, Románia történelmének első női kormánymegbízottja (Soroca megye) (így! Soroca megye Moldova Köztársasághoz tartozik – a szerk.) A moldovai értelmiségiek harca a román nyelvhez és a latin betűs íráshoz való visszatéréshez című megható beszéde tapsvihart váltott ki. A sorocai Observatorul de Nord szerkesztőivel, Victor és Elena Cobăsneanuval érkezett, az általuk kiadott újság az országban zajló minden eseményről beszámol, és nagyon sok interjút készítenek olyan nagy személyiségekkel, akik ismerik a történelmi igazságot.

Prof. Ana Bejan elmesélte, hogy a besszarábiaiak évszázadokig nem ismerhették meg az igazságot, és csak 1989-ben tudtak elmélyedni a románok történelmének igazságaiban, melyek addig tiltottak voltak Besszarábiában. Akkor kezdődött el a nemzeti emancipáció és ebben – ahogy egy ilyen folyamatban mindig – az értelmiségiek, írók, tanárok, orvosok vállalták a főszerepet, de olyan egyszerű emberek is, akik románul gondolkodtak, írtak és éreztek. Így indult a nagyon nagy méreteket öltő „nemzeti felszabadítási mozgalom”.

„Azokat, akik nem jártak még Besszarábiában arra emlékeztetném, hogy az országnak nem a Prut, hanem a Dnyeszter a határa, mert, Eminescu szavaival: ’A Dnyesztertől a Tiszáig/Sír a román, panaszkodik:/Hogy nem halad, bárhova lép,/Annyi itt az idegenség.’ Az ország Sorocánál, Nagy és Szent István (Ştefan cel Mare şi Sfânt) váránál kezdődik, ahol a románizmus eszméjét, a kereszténység eszméjét védve álltunk őrt”, mondta Ana Bejan.

Ezen kívül Ana Bejan köszönetet mondott Milea atyának és prof. Marius Constantinescunak, mert nekik köszönhetően jut el Sorocába az Origini folyóirat, egy rendkívül érdekes kiadvány, melynek Moldova Köztársaság minden iskolájába és könyvtárába el kellene jutnia. Azoknak is köszönetet mondott, akik több száz könyvet adományoztak, és akiknek most újabb okuk van örülni és harcolni a latinitás megőrzéséért.

„Nem tartjuk magunkat mártíroknak, tudjuk, mit jelent egy birodalom és a nemzeti identitásért folytatott harc, ez volt a legnehezebb. Ismernünk kell a múltunkat, de arra a kérdésre is választ kell adnunk, hogy ’merre tartunk’. Támogatniuk kell bennünket, mert amikor rosszul ment sorunk, a romániai értelmiségiek törölték le arcunkról a könnyeket. Emlékszem, hogy a Vilniusban kiadott Glasul naţiunii (A nemzet hangja – a szerk.) című újság olyan volt nekünk, mint egy falat meleg kenyér. A gyermekek ebből az újságból tanulták a latin betűs írást, mert abszolút semmink sem volt. A történelem tankönyvekben meg sem említették Romániát, csak a románokat”, tette hozzá Ana Bejan.

„Meghamisított történelemmel, Besszarábiában sors nélkül éltünk. Most megpróbáljuk megalkotni magunknak a sorsot”

Az értelmiségiek harcának köszönhetően a besszarábiai románok 70 százaléka románul beszél (így! a beszélő a „besszarábiai románok” közé sorolja az oroszokat, ukránokat, gagauzokat és a többi nemzet tagjait is – a szerk.), mert az emberek lelke egyesült, térdre rogytak és a sikerért imádkoztak. Prof. Ana Bejan részt vett mind a három Nemzetgyűlésen és elmondta, hogy a résztvevők minden alkalommal térden állva imádkoztak a román nyelvért, a trikolórért, a függetlenségért és nemrég, a 2015. július 5-én tartott negyedik nagy Nemzetgyűlésen a fiatal militánsok összegyűltek és eldöntötték, hogy végrehajtják az egyesülést.