Legalábbis az idén. Ne hagyja ki. Lehet, hogy tetszeni fog a zene is. De a Közösségi Sétatér tuti!
Utolsó napjához érkezett a lufiként hétnaposra fújt Jazz(y) in the Park. Nyár, van, vasárnap van, idő van, vakáció van. Mi kell még? Na, nézzük a kínálatot.
A hivatalos program szerint már zajlik (12.00 volt a kezdés időpontja) a Jazz for Kids program a sétatéri gyerekzónában. Együtt zajongás, együtt tanulás, ez a lényeg. Gyermekesek, zajkedvelők előnyben.
A Chillout Színpadon továbbra is DJ-k nyomulnak, szintén déltől. DJ Schnauzer (nem vicc, így hívják), Marwan Dua és Danaga.
Az Ifi Színpadon zajlik a nemzetközi verseny harmadik része, szintén tizenkettőtől. Ha minden igaz, ma kiderül, ki győz.
Aztán estefele színpadra lépnek a zárónapi csapatok. (Elvileg hattól, az alábbi sorrendben, de eddig egyszer se így történt.) A sort a hazai TiPtiL nyitja. Saját bevallásuk szerint a zenéjük a funk, dzsessz, drum’n’bass, dance, reggae és poszt-punk keveréke. Hát, kiderül.
A második csapat a szerbiai Eyot. A leírás szerint nincs stílusuk (komolyan), a rocktól a punkig, dzsesszig, ambientig mindent játszanak, ami eszükbe jut. De, mint minden hasonló zenekar, pozitív rezgéseket ígérnek ők is.
Utánuk a Tango With Lions következik. Hát, őket fogadjuk szeretettel. Mert görögök. És ugye, valószínűleg nem tudtak népszavazni a turné miatt. És hát, szarban is van az országuk. És nem dzsesszt játszanak, a fellelhető források szerint. Hanem rockzenét, elektro-beütésekkel. (Ja, nem is görögül énekel a néni.) Na mindegy, én már semmin sem csodálkozom. Esetleg felteszem a halk kérdést: a fesztivál szervezői szoktak dzsesszt hallgatni? Vagy a Youtube-kattintások száma alapján válogatják össze a meghívandó csapatokat.
És végül, a mai este fénypontja: a N.O.H.A. Vagyis az amerikai-cseh, sőt, kozmopolita Noise of Human Art. Drum'n'bass, világzene, funky groove, amit akartok. Ma este nagy bulira hunynak ki a fesztiváli fények.
Kíváncsian várjuk, mi lesz még a nyári Sétatéren. Mert erőst szeretjük a hangulatot.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.