Klaus Johannis akciói: NEM politikai mozi!

Klaus Johannis elnöknek sikerült a maga javára módosítani az erőviszonyokat, de továbbra is mérsékelt lépéseket tesz, kerülve a politikai színpad destabilizálását.

Mihai Răzvan Ungureanu kinevezése a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.) élére jelentős lépés lenne a bukaresti hatalmi egyenletben. Nem véletlenül tiltakozott ellene annyira határozottan a szabadságát töltő kormányfő. De nemcsak azért, mert M. R. Ungureanu régi politikai ellensége, hanem főleg azért, mert a SIE élére történő kinevezése jelentős mértékben csökkentené az ő kommunikálási lehetőségeit a külfölddel. Voltaképpen nem is volt rosszabb változat a PSD számára.

Csak most látszik igazán, mennyire megváltoztak az erőviszonyok:

a PSD akár nemmel is szavazhat a Parlamentben M. R. Ungureanu jelölésére, de az UNPR már bejelentette, hogy támogatja az elnök minden hadsereggel és hírszerző szolgálatokkal kapcsolatos javaslatát. Az RMDSZ szintén támogatni fogja az elnök jelöltjét. Más szavakkal létrejött egy ad hoc elnöki többség, ami nyugtalanító precedens a PSD számára. Liviu Dragnea őszintén bevallotta, hogy a párt szorong, mert úgy látja, rossz irányba vezetik.

Legalábbis ezen az általa jól ismert területen igazat adhatunk Traian Băsescunak, aki úgy értékelte, az erőviszonyok átrendezésének vagyunk a tanúi. Klaus Johannis szavaival élve, az „első lépés” az volt, hogy lemondásra szólította fel Ponta kormányfőt, a második a kiterjesztett biztonsági stratégia meghirdetése, mely többlethatásköröket biztosít számára kormányzati területeken, a harmadik pedig M. R. Ungureanu jelölése a SIE élére. Johannis elnök hatalma progresszív módon növekedett, és ezzel párhuzamosan bebiztosította magának az eszközöket, melyekkel a jövőben megszilárdíthatja azt.

Gabriel Oprea ideiglenes kormányfő most karrierje legnagyobb szerepét játssza. Érdekes, hogy az UNPR egyszerre az elnöki hatalom eszköze a PSD erejének meggyengítésében, ugyanakkor a kormányzati stabilitás garanciája is. Úgy tűnik, számára nagyon is megfelelő ez a kettősség. Egyesekben felmerült, hogy Klaus Johannis elnöknek talán el kellett volna utasítania Oprea tábornok jelölését és másvalakit, esetleg a diplomácia vezetőjét, Bogdan Aurescut kellett volna kineveznie.

Sajnos túl sokan nézik úgy a politikát, mint a moziban,

ahol a nézők átélik a kedvenc hősük kalandjait, teljes szívükből gyűlölve az ellenségeit. Ebből az érzelmi szemszögből nézve az elnök csalódást okozott, mert úgy tűnt, megengedhetetlen engedményeket tett Ponta kormányfőnek. Sok szenvedély, de felelőtlenség is van ebben a megközelítésben.

Johannis elnök valójában semmilyen engedményt sem tett, hanem ebben a helyzetben a legjobb megoldást választotta. Furcsa, hogy egyesek cinkosságnak nevezik azt, ami

kiegyensúlyozott gondolkodás és realizmus.

Gabriel Oprea az egyetlen politikai befolyással rendelkező személynek bizonyult, aki ideiglenesen szövetségesévé válhatott, és aki a kényes ügyekben (például a büntetőjogi törvények esetében) nyíltan osztotta az álláspontját. Ő volt a garancia arra, hogy a kormány élére kerülve nem fogja átlépni a kialkudott határokat és lehetséges, hogy előzetes megállapodások is voltak. Ha egy harcos PSD-st nevezett volna ki (egyesek Rovana Plumbot javasolták), Gabriel Oprea visszavonhatta volna támogatását, amire elsősorban M. R. Ungureanu kinevezéséhez van szüksége és aztán mindahhoz, ami ezután fog következni.

Ha ezzel szemben egy olyan pártkötődés nélküli minisztert választott volna, mint Bogdan Aurescu, ezzel közigazgatási tevékenységének megbénulását kockáztatná, mert a diplomácia vezetőjének nincs hatalma a politikai frakciók felett. Ezen kívül egy hatalmi konfliktus Victor Pontával (amit Traian Băsescu szeretne) sehova sem vezetett volna, a felesleges nyugtalanságon kívül. Végül, ha az elnök tényleg le akarja váltani a kormányt a választás előtt, akkor annál inkább meg kell őriznie a szövetséget Gabriel Opreával. Következésképpen Klaus Johannis jól játszott, azt választva, hogy inkább nem tüntet a hatalmával, amikor erre nincs szükség.