Jelenleg totális a megbeszélések kudarca, elakadtak a nemzetközi hitelezők és Görögország küldöttsége közötti tárgyalások. Már csak az a remény maradt, hogy az euróövezet pénzügyminiszterei úgy döntöttek, újra találkozni fognak, hogy kiderítsék, van-e még mit tenni, vagy megmenteni. Addig marad a kérdés, melyet kitartóan ismételgettem az utóbbi anyagaimban: milyen következményekkel fog járni egy GREXIT? Íme:

Először is, az euróövezet nagy befizetőinek vesztesége Görögországgal szemben. (Forrás: Express.be, szerző: Eric Dor, a franciaországi IESEG Kereskedelmi Főiskola igazgatója.)

Németország vesztesége 56,5 milliárd euró lehet.

Franciaországé 42,4 milliárd euró.

Spanyolországé 37,3 milliárd euró.

Hollandiáé 11,9 milliárd euró.

Belgiumé 7,2 milliárd euró.

Ausztriáé 5,8 milliárd euró.

Portugáliáé 1,1 milliárd euró.

Írországé 300 millió euró.

Jelenleg ez a nagy gond, mert a 2012-es válság kezdetével ellentétben, a bankok egyre jelentősebben csökkentették egy esetleges görög válsággal szembeni kitettségi fokukat, tehát kevéssé valószínű (bár nincs kizárva!), hogy pánik robban ki az európai és a világpiacon.

Ezzel szemben, mint láttuk, egyes államok bizonyos közvetlen gondokkal szembesülnek, mert részt vettek a Görögországnak nyújtott sorozatos hitelezésben, de a görög államnak kétoldalú kapcsolatok keretében adott hitelek miatt is. Egy esetleges GREXIT esetén ehhez társul még azoknak az összegeknek az elvesztése, melyeket az európai államok az Európai Pénzügyi Stabilitási Alapba (EFSF) befizettek, ahonnan Görögország nem kevesebb mint 142 milliárd euró hitelt vett fel. Ne feledjük, hogy Görögországnak június 30-án egy 1,6 milliárd eurós részletet kellene visszafizetnie az IMF-nek, de azt is vállalta, hogy július 20-án 3,5 milliárd eurót törleszt az Európai Központi Banknak…, melynek egy esetleges GREXIT esetén a következő lesz az első kötelező lépése: felfüggeszti a görögországi bankok túlélését biztosító sürgősségi alapokat. Teljesen biztos, hogy a görög bankok e sürgősségi likviditási hitelkeret (ELA) nélkül alig néhány napon belül megfulladnak és

képtelenek lesznek a minimális készpénzt is biztosítani,

miközben nőni fog a pénzüket a valószínűnek tartott csőd előtt kimenekíteni akaró betétesek nyomása.

Ez felidézi a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) egyik 2010-es, továbbra is bizalmas tanulmányát, mely akkor figyelmeztetett: „Csak ahhoz, hogy a küladósság szintjét 10 éven belül a 2007-es szintre csökkentsék, az európaiaknak a GDP 5 százalékáról 10 százalékra kellene enyhíteniük az elsődleges mérleget a PIGS-nek nevezett csoport (Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország és Írország) esetében.”

De ez nemcsak, hogy nem történt meg, hanem a folyamat egy állandóan növekvő lufivá változott: Görögország szerencsétlen példája a sorozatos hitelnyújtásoknak, melyeket újabb és újabb kétségbeesett segélykiáltások és az athéni kormányoknak küldött óriási összegek követnek, melyeket aztán azok ki tudja mire használtak fel… így aztán a mostani válság annyira súlyos, hogy az egész európiac hitelességét veszélyezteti. Miért? Egyszerűen azért, mert – mint mondtam – a Görögországban jelenlévő jelentős bankok, 2012 elején azt tapasztalva, hogy túlságosan nagy volt a PIGS-államok küladósságával szembeni kitettségük foka (50 és 100 milliárd között minden bank esetén, a kérdéses országcsoporttal szemben), progresszív módon csökkentették tevékenységüket, a kormányokra bízva a játékot a nagy és a nagyon nagy szereplők, vagyis az EU, a Világbank és az IMF szintjén. Ezen kívül, Görögországra nézve sajnálatos módon, a külföldi bankok hiányában a nyomás kvázi teljes egésze a – nagyon magas kitettségi fokú – nemzeti bankokra helyeződött át, melyekkel szemben a görög államnak több mint jelentős adóssága van.

Az összes közvetlen, azonnali pénzügyi veszteség nagyjából 300 milliárd euró lenne, amit az euróövezet képes lenne elviselni.

De nemcsak erről a veszteségről van szó. Ezt a legegyszerűbb mérni, és így a legkönnyebb kivédeni a rövidtávú pénzügyi mozgásokkal kapcsolatos eszközökkel.

A GREXIT nagy ára azonban más, végtelenül érzékenyebb és veszélyesebb szinteken fog jelentkezni.

Először is az euróövezet stabilitásáról és ennek logikus következményeként, az egész európai építkezés hitelességéről van szó. A GREXIT azt jelenti, hogy

valaki nem volt képes oly módon ellenőrizni

az európai pénzek mozgását, hogy most ne kelljen – megjátszott ártatlansággal – azt kérdeznünk, „vajon mire költöttek el ennyi pénzt Görögország egymást követő kormányai”, miközben NAGYON JÓL TUDJA MINDENKI, hogy a nemzetközi hitelekből származó pénzt nem fejlesztési projektekre fordították, hanem a számos állami intézményeket feltöltő, túlméretezett közigazgatási apparátus szupernagylelkű finanszírozására. A mindenféle hihetetlen adókedvezményekkel megterhelt bérekre és nyugdíjakra, miközben a munka termelékenysége az egyik legalacsonyabb az EU-ban.

Képes-e fertőzni a GREXIT, ha megtörténik? Erre van elméleti esély, de a Görögországban bekövetkezett katasztrófa gyorsan megmutatja majd, milyen jó inkább a klubban maradni és nem egy kalandot választani az ismeretlenben. Tény, hogy alá fogja támasztani Cameron bírálatait, aki indokokat keres a gyenge pillanatában ért EU-ra gyakorolt óriási nyomására, ő maga is a saját BREXIT-jét lobogtatva, amelynek azonban másfajta és egy bizonyos szempontból drámai jellegű következményei lennének.

Az azonban biztos, hogy

a GREXIT a görög politikusokat nem fogja érinteni,

akik közül sokan számláikkal és népes családjukkal már a bolygó más részeibe vándoroltak. És még a jelenlegi vezetőket sem, akik – mint most – az egész vétket a nemzetközi tőke bűnös intézményeire tolják. Ezt a helyzetet a visszakozni nem tudó és ezért Brüsszelben a helyzetet akár kenyértörésig is fokozó szélsőséges baloldal és a gazdaság tényleg drámai helyzete közé szorult görög nép fogja megszenvedni.

Elképzelhető, hogy a GREXIT esetén kialakulhat a Jugoszlávia eltűnése utáni legnagyobb válsághelyzet: ezúttal nem a háború, hanem a nyomor és a kiúttalanság miatt. Rögtön a GREXIT bejelentése után belső gazdasági migráció indulhat az EU-ban, még mielőtt sor kerülne a hivatalos papírok lecserélésére és közösségen kívüli polgárokká nyilvánításukra.

Elképzelhető? Ez a hipotézis végletes, rémálomszerű, de igen, lehetséges.

Mivel járhat még egy GREXIT? A legegyszerűbb változat Görögország becsődölt, fizetésképtelen és a nemzetközi piacon maximális kockázatot jelentő országgá nyilvánítása. Nemzetközi felügyelet, gazdasági válságkormányzat alá kerülhet (ha a politikai erők belpolitikailag elfogadják majd ezt), vagy olyan külföldi partnereket keres majd, melyek hajlandók felvásárolni azt, amit még lehet Görögországban (főleg földterületeket és – polgári és katonai – tengerészeti létesítményeket), valamint azt, ami még pénzzé tehető az utóbbi évtizedekben frenetikusan vásárolt katonai felszerelések hihetetlenül nagy parkjából. Ez pedig egy új, nagyon súlyos fejezetet nyit a vitában, hiszen ha ez bekövetkezik, akkor az EU és a NATO egész délkeleti szárnyának

rövid- és középtávú destabilizálódásáról beszélünk.

Teljes szívemből remélem, hogy van még esély a csodára és sikerül még valamilyen megoldást találni. Ha nem, olvassák újra a fentebbi szöveget, mely azt írja le, ami – részben, vagy egészben – valósággá válhat.

Ebben az esetben viszont a közeljövőben már másról is beszélnünk kell majd, nemcsak a GREXIT-ről.