Larry Watts amerikai történész azt a két tárgyalási fordulót elemezte, melyek során az összes romániai parlamenti párt és a civil társadalom képviselői találkoztak és melyeknek a román többség és a magyar kisebbség közötti etnikai kapcsolatok voltak a témái. Az Etnikai Kapcsolatokért Projekt (PER) keretében lezajlott két kerekasztal-beszélgetésnek az autonómia is témája volt.

A PER Romániában kezdett el tevékenykedni, és itt is érte el a legjelentősebb eredményeket. A PER 1991-től megbeszéléseket kezdeményezett a román politikai vezetők és a romániai magyar közösség vezetői között. A PER megbeszélései egy állandó, több éven át húzódó informális folyamat elemei voltak, melynek részét képezték a résztvevők alkalmi találkozói, valamint a PER és az egyéni résztvevők, kollégák és politikai pártjaik közötti gyakori és intenzív kommunikáció szemtől szemben, írásban, telefonon, faxon és később elektronikus levelezés útján. A PER erőfeszítései kitartóak és hosszú távúak voltak, lefedve öt román elnöki mandátumot, számos kormány és a magyar koalíció (RMDSZ) (így! – a szerk.) két vezetőségének időszakát.

„A PER-folyamat legitimálta és segítette egy olyan modell kidolgozását, mellyel a magyar etnikai politikai koalíciót (így! – a szerk.) bevonták a különféle kormánykoalíciókba, ezzel partnerré változtatva azt az egymást követő román politikai konstellációk számára, még ellenzékben is, politikai szinten egyetlen más posztkommunista országban sem tapasztalt etnikumok közötti egyetértési légkört hozva létre”, áll a Larry Watts amerikai történész által aláírt jelentésben.

Az egyik magyar résztvevő beszámolt arról, miként vállalt szerepet a politikai folyamatban a magyar etnikumúak – teljes – elitje. Ő maga, például, a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában, az egyik kormányzati (és szintén a PER-folyamat termékének számító) szervben tevékenykedett.

„A 90-es évek elejei – a projekt elindításának pillanata – és a mai helyzet közötti különbséget az adja, hogy akkor nem volt kommunikáció a két etnikum politikai elitjei között, most viszont van. Ma naponta, az irodában, az utcán, vagy egy sör mellett zajlanak a megbeszélések és a formális, illetve informális találkozók a kollégákkal. Ez radikális módon megváltoztatta a légkört és tagadhatatlanul óriási előrelépést jelent”, mondta az egyik magyar résztvevő, akit Larry Watts az elemzésében idézett.

Az amerikai történész beszámol arról, hogy mennyire egyedi volt a régióban a román hatóságok és a magyar közösség közötti kapcsolat. „A PER tiszteletbeli elnöke szerint a romániai román és magyar etnikumúak számtalanszor bizonyították, rendkívüli képességük van arra, hogy elérjenek egy, a régióban egyedülálló kölcsönös megértési szintet”, mutat még rá az amerikai történész.

A magyarok kérték a területi autonómiát

Larry Watts beszámolt a magyar közösség legfontosabb kívánságairól. „Egy második, részletesebb kéréscsomag tíz általános/ideologikus és konkrét elem elegyét tartalmazta a Székelyföldről, beleértve (1) a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé nyilvánítását; (2) a területi és pénzügyi autonómiát; (3) a székely zászló elfogadását; (4) egy székely fejlesztési régió kijelölését; (5) a teljes decentralizálást; (6) etnikai arányosságot a törvények alkalmazásában (valószínűleg a közigazgatásról van szó – a szerk.), az igazságügyi és biztonsági intézményekben; (7) regionális tulajdonjogot az ásványkincsek felett; (8) egy állami finanszírozású magyar egyetem létrehozását; (9) állam által finanszírozott kétnyelvűséget; és (10) egy autópálya megépítését”, áll még az idézett forrásban.

A magyarság képviselőinek egyik legégetőbb óhaja a székely zászló kitűzése volt, de ezt az ígéretet a PSD nem tartotta be, miután az RMDSZ kilépett a kormányból. „A későbbi beszélgetések során e kérdések közül négyet tartottak azonnal megoldandónak: a székely zászló helyi használatát, a gazdasági fejlesztést, a kétnyelvűség megvalósítását és az etnikai arányosságot a közintézményekben”, mutat még rá Larry Watts.

Egyértelmű, hogy Székelyföld autonómiája volt a legvitatottabb téma. „A területi autonómia a nemzeti terület feletti szuverenitás elvesztését feltételezi, annak megkísérlését pedig, hogy csökkentsék bármely állam saját területe feletti szuverenitását, szinte

elsődleges fenyegetésnek lehet tekinteni

a hagyományos meghatározás szerinti nemzetbiztonságra nézve. Ennek ellenére a területi autonómia támogatói megdöbbenésüknek és kellemetlen érzéseiknek adtak hangot, amikor álláspontjukat a nemzetbiztonságot fenyegetőnek tekintették”, állítja még az amerikai történész.

Ahogy azt az egyik magyar résztvevő elmagyarázta, az autonómiaterv két fő elemet tartalmazott: a politikai-gazdasági decentralizálást és a kisebbségek védelmét. „Ezáltal elképzelhető, hogy a fő kérdéseket egy másfajta terminológia használatával lehetne kezelni”, szögezi le Watts.

Az autonómiával kapcsolatos második megbeszélésre az elnökválasztási kampány kellős közepén került sor. „Az egyik résztvevő szerint a fő gond ’nem a tartalommal, hanem a kontextussal van’. Először is az autonómiatervezet nyilvánosságra hozatalára kiválasztott pillanat, röviddel egy országos szintű választás előtt, kétségtelenül katasztrofális volt. A tervezet ezáltal nagyon könnyen egy politikai focimeccs tárgyává válhat, csökkentve annak lehetőségét, hogy komolyan megvitassák. Másodsorban a tervezetet egy szélesebb körű, nacionalizmus és szélsőségesség felé tendáló európai kontextusban terjesztették elő, és a románok számára nem volt túl könnyű különbséget tenni a magyar fél etnikai szempontból méltányos követelései és a magyar kormány agresszív retorikája között, főleg, hogy ez utóbbi az egész nemzetközi sajtóban megjelent. A tervezetnek egy ilyen pillanatban történt bemutatása miatt kialakult az a félelem, hogy ez válaszként nagyon könnyen kiválthatja egy nacionalista diskurzus megjelenését.”

Ebben a kontextusban a résztvevők kitértek a budapesti hatóságok befolyására is. „A kérdés kényes, a riadalmat keltő, Budapest Erdély ’területi autonómiáját’ szorgalmazó támogatása által alátámasztott értelmezések kihangsúlyozását pedig a múltban a magyar etnikum egyes tagjai az e terület átkerülése irányába tett lépésnek tekintették (a mondatban szereplő logikai zavar az eredeti szövegnek megfelelő – a szerk.). Valóban, röviddel a kerekasztal-beszélgetés után a budapesti nacionalista kormány szélsőjobboldali tagjai (így! – a szerk.), Magyarország miniszterelnökét is beleértve (így! – a szerk.) a székely régióba látogattak és nyilvánosan kérték a területi autonómiát. A kérdést a budapesti terminológiákat alkalmazva vetették fel, figyelmen kívül hagyva a romániai etnikumok közötti kapcsolatokban már sikeresnek bizonyult megközelítéseket (?! – a szerk.), ami felesleges bonyodalmakat okozott az – amúgy egyáltalán nem rendkívüli – célok kommunikálásában és érvényesítésében”, áll még az idézett elemzésben.

Az autonómia kérdése megoldatlan maradt

„Míg a kerekasztal-beszélgetés nem tudott konszenzusra jutni az „autonómia” tálalásáról, minden résztvevő hasznosnak tartotta azokat a megbeszéléseket, melyek arra vonatkoztak, hogy mit is jelent konkrétan az autonómia. ’A szuper-etnicizálás rendkívül problémás volt amiatt a hatás miatt, amit az Orbán Viktor kormányfő által Magyarországon és a szomszédos államokkal szemben érvényesített politikák gyakoroltak arra, ahogy a többség fogadta azt, hogy a magyar etnikumúak közössége igényei kielégítésére törekedett. Ahogy azt egy román résztvevő elmagyarázta, ’nem gondoltuk volna, hogy a második világháború után ilyen rövid idővel lehetséges lehet Európában a határok erőszakkal történő átrendezése. Idegességet vált ki a Moszkva és Budapest közötti egyre nyilvánvalóbb kapcsolat az energia és a pénzügyek, valamint a bel- és külpolitika terén. Amikor Orbán ugyanazt a megközelítést veszi át, melyet Moszkva is használ a ’közeli szomszédságban’ lévő etnikumtársak esetében, a románok aggódni kezdenek”, áll még Larry Watts jelentésében.

Az Etnikumok közötti párbeszéd az új Romániában: „A románok és a magyar kisebbség huszonöt évvel az 1989-es forradalom után” című kerekasztal-beszélgetés a 2014. június 19–20. időszakban zajlott, Brassópojánán, az Etnikai Kapcsolatokért Projekt Barátai (FPER) nem kormányzati szervezet védnökségével.

Résztvevők: Alexandru Nazare (PNL), Andreea Paul (PNL), Antal Árpád András (RMDSZ), Ambrus Attila (újságíró), Allen H. Kassof (moderátor), Dan Tăpălagă (újságíró), Emil Hurezeanu (újságíró), Benkő Erika (RMDSZ), George Scutaru (akkoriban PNL, később az elnök biztonsági tanácsadója lett), Georgian Pop (PSD, a SRI-t ellenőrző bizottság elnöke), Ionas Vladimir (FPER), Ionuţ Vulpescu (PSD), Jonathan Rickert (PER), Borbély László (RMDSZ), Larry Watts (jelentéstevő), Marius Pieleanu (szociológus), Markó Béla (RMDSZ), Mihai Sandu (Elnöki Hivatal), Tamás Sándor (RMDSZ), Tánczos Barna (RMDSZ), Valeriu Zgonea (PSD), Viorel Hrebenciuc (PSD).