Még mindig Silvio Berlusconi a legmagasabb rangú tisztségviselő Európában, aki nem mondott le, miután korrupciós tettek miatt vád alá helyezték.

Victor Ponta lehet a második.

Az okirat-hamisítás, adócsalásban való részvétel és pénzmosás miatt bűnvádi nyomozás alá vont Victor Ponta nem az egyetlen európai miniszterelnök, akinek meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. A Mediafax által készített anyagból kiderül, hogy a vizsgálat alá vont tisztségviselők az esetek döntő többségében azonnal lemondtak, annak ellenére, hogy utólag egyesek ártatlannak bizonyultak.

Horvátország

A 2003 óta kormányzó Ivo Sanader 2009 júliusában mondott le. A korrupcióval vádolt Sanadert egy zágrábi területi bíróság 2012 novemberében tíz év börtönre ítélte, mert 5 millió euró értékben fogadott el kenőpénzt a magyar MOL cégtől, hogy ez utóbbi 2009-ben megszerezhesse a horvát INA vállalatot. A horvát legfelsőbb bíróság 2014 júniusában megerősítette a Sanaderrel szembeni ítéletet, de az eredeti tíz éves börtönbüntetést nyolc és fél évre csökkentette.

Ivo Sanadert 2012-ben újra elítélték, mert a szerb–horvát konfliktus (1991–1995) idején, külügyminiszterként törvénytelenül 482.000 euró értékben fogadott el közvetítői díjakat az osztrák Hypo Adria Group által Horvátországnak nyújtott hitel ügyében.

Csehország

Petr Necas jobbközép kormányfő 2013 júniusában mondott le egy korrupciós és hivatallal való visszaéléssel kapcsolatos botrány nyomán, melyben legközelebbi munkatársa, ugyanakkor szeretője is érintett volt. A botrány magával rántott még három volt képviselőt, és a katonai hírszerzés két tisztjét. Az ügyészség végül lezárta a Necas elleni eljárást, aki a 2010 júliusában kezdődött kormányzati mandátumának egyik fő feladatává tette a korrupció elleni harcot.

Németország

A szövetségi elnöki tisztséget 2010 óta betöltő Christian Wulff 2012 februárjában lemondásra kényszerült, miután felfüggesztették a mentelmi jogát. Korrupció a vád ellene, mert a gyanú szerint egy filmproducer állta az ő és a felesége 500 eurós szállodai számláját, egy filmterv támogatásáért cserébe. A per novemberben kezdődik.

Finnország

A 2003 óta kormányzó Matti Vanhanen finn miniszterelnök 2010 júniusában mondott le kormányfői és pártelnöki tisztségéből, és politikai szervezetéből is kilépett. A visszavonulását egészségügyi okokkal magyarázó Vanhanen egy általa vezetett egyesület finanszírozási ügyében volt érintett. Ez utóbbi 23.000 eurót fizetett az amúgy elvesztett 2006-os elnökválasztási kampányára. A Parlament 2011-ben lemondott bármilyen vele szembeni jogi lépésről.

Belgium

A 2008 márciusában hatalomra jutott Yves Leterme kormányfő ugyanazon év decemberében mondott le, mert azzal vádolták meg, hogy a csőd által fenyegetett Fortis Bank megvásárlása során nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra. Ezt követően, külügyminiszterként, tagja lett Herman Van Rompuy kormányának, a Fortisszal kapcsolatos vádak alól pedig egy 2009 februárjában elindított vizsgálat nyomán mentették fel. 2009 novemberében újra kormányfő lett, és ezt a tisztséget 2011 decemberéig töltötte be.

Lengyelország

Leszek Miller, aki 2001 óta vezetett egy baloldali kormányt, 2004 májusában mondott le, miután megvált a Szociáldemokrata Párt (SLD) elnöki tisztségétől is az őt és a környezetét ért korrupciós vádak után. 2012-ben választották meg újra a SLD élére.

Litvánia

A 2003 januárjában megválasztott Rolandas Paksast 15 hónappal később leváltották „az alkotmány súlyos megsértése és az alkotmányos eskü megszegése miatt”, mert litván állampolgárságot adott Zsurizsosz Boriszovasz orosz üzletembernek, fő pénzügyi támogatójának. Bár odahaza megfosztották indulási jogától, 2009-ben megválasztották az Európai Parlament tagjának.

Olaszország

Olaszországban közismertek Silvio Berlusconi volt kormányfő jogi ügyei. Ő volt az első minisztertanácsi elnök, aki ellen már hivatalában nyomozás indult. A többek között korrupcióval és adócsalással vádolt Berlusconi folyamatosan elutasította a lemondást, hogy ezáltal biztosíthassa védekezését, ami elképzelhetetlen Európa északi országaiban. 2013-ban a Mediaset-ügyben csalásért egy év közmunkára ítélték. Bár ezt a büntetését már letöltötte, 2019-ig nem tölthet be köztisztséget.

Spanyolország

A törvények a koronás főkre is vonatkoznak, még akkor is, ha a hercegnői tisztségből nem lehet lemondani. Krisztina infánsnőt, VI. Fülöp király testvérét 2014 decemberében állították bíróság elé adócsalás jellegű bűncselekményekért, amire először került sor a királyi család történelmében. Az ügy arra a 2,3 millió euróra összpontosított, melyet a Noos Intézet, egy, az infánsnő férje, Inaki Urdangarin által 2004 és 2006 között vezetett, mecenatúrát végző társaság kapott a Baleári-szigetek Fóruma, egy 2005-ben és 2006-ban megszervezett idegenforgalmi és sporttémájú kongresszus megszervezéséért.

Nagy-Britannia

Nagy-Britanniában a 2009-es illegális költség-elszámolási ügyben hat képviselőt és a Lordok Házának 2 tagját találták bűnösnek csalásban, és egy kivétellel mindegyiküket kilenc és tizennyolc hónap közötti letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Bármilyen egy évnél hosszabb letöltendő börtönbüntetés maga után vonja a képviselőházi tagok kizárását, míg a Lordok Háza életük egész időtartamára kinevezett tagjait csak felfüggesztik a büntetés időtartamára.

Chris Huhne brit energiaügyi miniszter 2012-ben mondott le, röviddel azután, hogy az ügyészség bejelentette, vizsgálatot indít ellene, mert megpróbált eltussolni egy gyorshajtást. Huhne-t az igazságszolgáltatás akadályozásával vádolták, mert azt kérte volt feleségétől, Vicky Pryce-tól, nyilatkozza azt a rendőrségnek, hogy ő vezette azt a járművet, mellyel valójában a miniszter sértette meg a közlekedési szabályokat. Egy évvel később, 2013. február 4-én, a per kezdetének napján Huhne megváltoztatta addigi nyilatkozatát, mely szerint ártatlan, és bűnösnek mondta magát, továbbá ugyanazon a napon lemondott parlamenti tisztségéről, később pedig nyolc hónap börtönre ítélték, amiből kettőt le is ült.

Franciaország

Jacques Chirac volt francia elnököt két év felfüggesztett börtönre ítélték, mert fővárosi polgármesterként fiktív munkahelyeket számolt el a városházán. Chirac volt az első francia elnök, akit egy francia büntetőbíróság elítélt.

Nicolas Sarkozy volt francia elnököt (2007–2012) 2013 márciusában vádolták meg pártja, az UMP lehetséges illegális finanszírozására vonatkozó vizsgálatban azzal, hogy visszaélt a L’Oréal kozmetikai cégóriás örökösének pszichikai sebezhetőségével. A vád szerint visszaélt Bettencourt nagylelkűségével, miután egy orvosi szakvizsgálat megállapította, hogy a hölgy 2006 szeptembere óta szenilitásban szenved. 2013 októberében megszüntették ellene a bűnvádi nyomozást. De neve több más ügyben is megjelenik, melyek választási kampányának esetleges líbiai finanszírozására és egy elnöki mandátuma alatt megrendelt, vitatott felmérésre vonatkoznak.

Franciaországban a szokásjog arra kényszeríti a megvádolt személyt, hogy távozzon a kormányból. Ez a szokás a 90-es évek eleje óta létezik. Az úgynevezett Beregovoy–Balladur joggyakorlatról van szó, mely nevét arról a két miniszterelnökről kapta, akik idejében először alkalmazták. Ez az íratlan szabály úgy szól, hogy a minisztereknek le kell mondaniuk, ha meggyűlik a bajuk a törvényekkel. Ezt először 1992-ben alkalmazták, amikor Bernard Tapie városminisztert csalással vádolták, és néhány nappal később távozott a kormányból. Az utóbbi 20 évben nagyjából 15 minisztert érintett hátrányosan ez a szabály.

Az egyik legismertebb eset Dominique Strauss-Kahné, aki 1999-ben gazdasági miniszter volt. Azzal vádolták, hogy ügyvédként meghamisított több dokumentumot, és másokat visszadátumozott. A nyomozás megkezdése előtt távozott a kormányból. A közelmúltban Eric Woerth munkaügyi és Jerome Cahuzac költségvetési miniszter kényszerült lemondásra. Woerth-öt összeférhetetlenséggel, Cahuzacot pedig azzal vádolták, hogy évekig elhallgatta egy svájci bankszámlája létezését.

Szlovénia

Janez Jansát 2010-ben, az első kormányfői mandátuma (2004–2008) után vádolták meg korrupcióval egy olyan jelentős fegyverszerződés ügyében, melyet 2006-ban írt alá a finn Patria céggel. A 278 millió euró értékű, 2006-ban aláírt szerződés szerint a Patriának 135 páncélozott járművet kellett leszállítania Szlovéniának. Jansa állítólag, közvetítőkön keresztül, egy pénzügyi támogatást alkudott ki pártja (SDS, Szlovén Demokrata Párt) számára.

Jansa az ellenzékben eltöltött időszak után, a 2011-es előrehozott választás nyomán újra kormányfő lett egy koalíciós kormány élén. 2013 januárjában, a második mandátuma alatt a szlovén korrupcióellenes bizottság egyik jelentésében arról számolt be, hogy szabálytalanságokat találtak Janez Jansa kormányfő aktívumaiban és bankszámláiban. Janez Jansa e vádak miatt elvesztette a kormánykoalíciót alkotó öt pártból három támogatását. Ezt követően a balközép ellenzék által 2013 februárjában benyújtott bizalmatlansági indítványt a parlamenti képviselők többsége megszavazta, ami Jansa konzervatív kormányának bukásához vezetett. Jansát leváltása után, 2013 júniusában a Ljubljanai Bíróság két év börtönre és 37.000 euró bírságra ítélte a Patria-ügyben.