Koszovó elismerése Románia számára eltérést jelentene az 1859 óta követett külpolitikai elvektől. Mi több, nemzeti érdekünket szolgálja, ha kiszámíthatóságot mutatunk a térségbeli államok és partnerek, de tiszteletet is a nemzetközi jog iránt.

Jelenleg a határok módosítását az 1975-ös helsinki megállapodás szabályozza nemzetközi szinten. A dokumentum kimondottan rögzíti a határok és a területi integritás sérthetetlenségét. Ezeket csak az összes érintett fél szabad akaratából lehet módosítani.

Csehszlovákia például mindkét fél, Csehország és Szlovákia egyértelmű és szabadon kifejezett akaratából válhatott ketté. A döntést országos népszavazással szentesítették.

A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egyesülése szintén – ez esetben összeolvadással – módosította a határokat. Erre is közös, országos népszavazás útján szabályozott és törvényesített akarattal került sor.

Koszovó viszont úgy vált ki Szerbiából, hogy

a szerb államot kész tények elé állították.

Koszovó kiválása Szerbiából, a helsinki megállapodás rendelkezéseivel ellentétben, csak az egyik fél szabad akaratából és egy nagyhatalom erőszakos támogatásával történt meg.

Románia nem tartozott a Koszovót elismerő államok közé, és nem is szabad ezt megtennie.

Székelyföld az egyik ok,

amiért Románia nem ismerheti el Koszovót, a transznisztriai régió a másik.

Egy ilyenfajta lépés törvénysértő jellegén túlmenően, a nagyhatalmak egy gyenge pillanatukban megnyitották Pandora szelencéjét, ezzel Oroszország expanziós érdekeinek kedvezve. A keleti szomszéd ezt a precedenst használta fel a Krím annektálására, szintén csak az egyik fél, a félsziget orosz és oroszbarát lakosságának akarata szerint.

Koszovó elismerését partnereink, elsősorban az AEÁ, nem várják el tőlünk. Mindenki szabadon dönthet a kérdésben. Ilyen körülmények közt még csak ürügyünk sincs álláspontunk módosítására, annál is inkább, hogy ez nagyon sok hátránnyal járna, melyek közül a Szerbiával, az álláspontunkat – természetesen – tiszteletben tartó állammal meglévő kapcsolatunk megromlása a legfontosabb.

A környékünkön lévő államok határa folyamatosan változott, esetenkénti meggyengüléseiktől függően. A Szerbiával meglévő kapcsolatunk, bár nem éri el a kívánt szintet, mégiscsak az egyik legjobb, amit egy szomszéddal fenntarthatunk. Hazánk

állandóan lépéseket tett a szomszédos állam megerősítéséért,

hogy ezzel saját érdekeit védje a regionális hatalmak érdekeivel szemben. A történelem folyamán nem kevésszer történt meg, hogy a szomszédos ország ellen agressziót követtek el, hazánk pedig nem ismerte el a határmódosítást. Sőt, sokszor nekünk is felajánlották területek annektálását, a részvételt a szomszédos állam feldarabolásában, amit – helyesen – elkerültünk.

Igaz, hogy Románia felajánlotta területét a NATO Szerbia elleni támadásaihoz. De ez is kompromisszumos cselekedet volt, melynek során egyrészt tiszteletben tartottuk a szövetséges államok érdekeit, másrészt viszont kivontuk magunkat egy szerb állam elleni agresszióból.

A kölcsönös atrocitások leállításához szükség volt Románia segítségére. Ki tudja, hova jutottak volna és milyen bűnöket követtek volna el, ha nem sikerül leállítani a felek közötti konfliktust.

Románia utólag békefenntartó csapatokat küldött a térségbe, de ezek a szerbek román katonák iránti bizalma révén a helyi egyensúly biztosításában vettek részt.

Koszovó és a Krím esete világosan megmutatta, hogy

továbbra sem létezik a nemzetközi jog,

amire a nagyhatalmak csak ürügyként hivatkoznak.

Romániának kötelessége segíteni Szerbia európai integrációját, mivel csak ez képes megoldani a jelenlegi gondokat. Egy erős, demokratikus és európai szerb állam megerősítené hazánk helyzetét a régióban. Ehhez bizalomra van szükség.

A jelenlegi vezetők szerepe nagyon egyszerű: nem szabad olyan nyilatkozatokkal beavatkozni ebbe az ügybe, melyek nem biztosítják külpolitikánk állandóságát.