Mi a Bánság? Germán, perzsa, szláv, avar?

Vasile Docea temesvári történész egy még mindig eléggé vitatott téma, a „Bánság” szó eredetének tisztázására vállalkozott.

Vasile Docea történész Az elveszett Bánságot keresve (În căutarea Banatului pierdut) című cikkét a párizsi Sorbonne Egyetem Közép-Európai Interdiszciplináris Kutatási Központja által kiadott, francia nyelvre fordított Le Banat: un Eldorado aux confins című kötetben közölték. Vasile Docea azt állítja, a régió nevének, más térségektől eltérően,

semmi köze sincs lakói származásához, etnikumához, nyelvéhez, vagy vallásához.

„A Bánság régiónév eredete a mai napig vitatott. Egyesek szerint, egy több germán népnél megjelenő ige, a ban gyökeréből származik, mely kihirdetést, bejelentést jelent. Onnan bannum alakban került a középkori latinba, ami – a frank nemzetségeknél, például – kiáltványt, de azt a tartományt is jelenti, melyre a kérdéses kiáltvány kihatott. Mások szerint, a bán a perzsa nyelvből származik és gazdát/uralkodót jelent. Az avarok állítólag átvették a szót és behozták Pannóniába, ahol a VI–VIII. századok között uralkodtak. Szintén az avarokhoz kötődik egy másik értelmezés is, mely szerint a bán szó egy nagy hadvezér, Baján Kagán nevéből származik”, írja Vasile Docea.

A történész azt állítja, ezekkel a véleményekkel vitáznak azok, akik szerint a bán szó egy régi proto-indoeurópai gyökérből, a bha-ból származik, melynek jelentése: beszélni.

„Egy másik vélemény szláv eredetűnek tartja a bán kifejezést. A bán tisztség állítólag a déli szlávoknál, Horvátország és Bosznia térségében létezett, még a magyarok idejövetele előtt, akik aztán átvették a szlávoktól”, véli Docea.

A középkori Délkelet-Európában a bán és Bánság kifejezéseket (germán, proto-indoeurópai, perzsa, avar, vagy szláv) eredetüktől függetlenül

egy katonai-közigazgatási tisztség,

illetve az e tisztség hatásköre alá tartozó terület megnevezésére használták.

„Abban az időszakban Európa délkeleti térségében több bánság létezett. Horvátországban bánnak nevezett tisztségviselők voltak, akárcsak Boszniában, melynek területe egy banovina volt. Úgy tűnik, a bán kifejezés a térségben azt jelölte, amit a germán térségben a jelentős katonai hatáskörökkel rendelkező, határvidéki tartomány vezetőjére használt Markgraf kifejezés jelölt. A középkorban Magyarország és Havasalföld között a Szörényi bánság helyezkedett el, mely hol a magyar királyok hűbérbirtoka volt – akiktől valószínűleg a neve is származott –, hol a vlach fejedelmek uralma alatt állt. Ebbe a későbbi, az osztrák uralom alatti Bánságnak csak a délkeleti, Duna felőli része tartozott”, állítja még Vasile Docea.

A magyar hadseregek 1526-os mohácsi veresége után a Maros, Tisza, Duna és Kárpátok közötti, addig több magyar vármegyébe szervezett területe oszmán uralom alá került. A Habsburgok és oszmánok közötti 1716–1718-as háború nyomán a bécsi udvar kiterjesztette fennhatóságát a régióra.

„Az osztrák uralom alatt a Bánság név a tartomány hivatalos megnevezésévé vált, melynek ügyeivel a «Kaiserliche Banater Landes-Administration» foglalkozott. A régió csak 1778-ban került újra magyar irányítás alá, amikor ismét vármegyékbe szervezték (Temes, Torontál és Krassó), miáltal elveszítette korábbi nevét. De a Bánság megnevezés

fennmaradt a hajdani tartomány egy kisebb darabjára vonatkozóan.

Ugyanis valamivel korábban megszervezték a Duna és a tartomány keleti határa között a «Bánsági katonai határőrvidéket», két – németbánsági és oláh-illír bánsági – ezreddel, mely az 1872-es felszámolásáig Bécs közvetlen parancsnoksága alatt állt”, mondja Vasile Docea.

A Bánság kifejezés 1849-ben lett újra hivatalos megnevezés. A bécsi udvar akkor a szerb Vajdaságot hozzácsatolta a három vármegyéhez, ezáltal egyetlen tartományt, a temesvári közigazgatási központú Szerb vajdaságnak, vagy Temesi bánságnak nevezett régiót hozva létre.

„Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után, amikor a tartomány Magyarország fennhatósága alá került, a Bánság kifejezés elveszítette hivatalos jellegét, a térség pedig a Dél-Magyarország nevet kapta. A Bánság név közigazgatási megnevezésként 1918 után már nem tért vissza, amikor a hajdani történelmi tartományt felosztották Románia (2/3), Szerbia (1/3) és Magyarország (1%) között. A kommunista időszakban, 1960 és 1968 között, Románia nyugati, a jelenlegi Temes és Krassó-Szörény megyéket és a jelenlegi Arad megye egy részét magába foglaló részét hivatalosan Bánság Régiónak nevezték”, magyarázza a történész.

Bár közigazgatási funkcióját elvesztette, a Bánság kifejezés még mindig használatos a Maros, Tisza, Duna és Kárpátok közötti területen. A megnevezést viselő térség földrajzilag nagyon jól körülhatárolt. Az itteni románok bánságiaknak nevezik magukat, a szerbek is „bánsági szerbeknek” mondják magukat, az itteni németek magukra a „Banaterschwaben” megnevezést, a Bánságra pedig a „Heimat” kifejezést használják. „Talán ezért maradt fenn a régió neve, annak ellenére, hogy a közigazgatásban nem használták: mert nem viseli egyik itteni közösség nevét sem. Következésképpen mindenkié”, zárta mondandóját Vasile Docea.