Ismerek egy olasztanárt, aki gyűlöli Olaszországot, soha be nem tenné a lábát Rómába vagy Velencébe, úgy véli, hogy az olaszok egy maffiózó népség, gyűlöli az olasz irodalmat, Dantéval az élen. Nem szereti az olaszokat, mert rendkívül zajosak, egész nap limoncellót isznak és pizzát vagy makarónit esznek és farniente, vagyis „semmittevő” életet élnek, tehát lusta lajhárok.

Ismerek egy franciatanárt is, aki gyűlöli Franciaországot és a franciákat. Véleménye szerint Párizs a világ legmocskosabb városa, ahol valóban sok szép épület van, az Eiffel-tornyot is sokszor látta fényképeken, de nem tetszik neki, hogy Párizs utcái tele vannak afrikaiakkal és arabokkal, a metróban pedig félelmetes a hangulat a sok idegen miatt. Ami a franciákat illeti, ők komolytalanok, pletykásak, gonoszak. Ááá, és lusták is, és iszákosok is, mert egész nap penészes sajtot esznek és reggeltől estig pezsgőznek.

De ismerek egy angoltanárt is, aki egyformán gyűlöli az angolokat és az amerikaiakat. Az előbbieket azért, mert hűvösek és arrogánsak, és még viccelődni sem tudnak. Az angolok, a franciákhoz hasonlóan, alkoholisták, egész nap a pubokban ücsörögnek. A beképzelt és nagyképű angolokkal szemben, akik a csúcsdísznek képzelik magukat Európa karácsonyfáján, az amerikaiak ostobák és műveletlenek. Fogalmunk sincs, mi történik a világban, a történelemről, földrajzról még kevésbé. Az illető tanár megtanítja az angol nyelvet a gyermekeknek, de nem ajánlja nekik, hogy Londonba, vagy New York-ba, vagy San Francisco-ba menjenek, mert azek ostobák és tudatlanok és fogalmuk sincs, hol van Magyarország, és milyen rendes népség él itt.

Elnézést kérek, kedves Olvasó. Hazudtam! Nem ismerek egyetlen olasz-, francia- vagy angoltanárt sem, aki úgy gondolkodna, ahogy az imént leírtam. Nem azt mondom, hogy ezek az állítások ne lehetnének igazak, mert részeges, beképzelt és lusta ember a világ bármely sarkában létezik, de egy gyermekeknek idegen nyelvet oktató tanárnak nem az a dolga, hogy elrettentse őket ettől az illető néptől, hanem pont fordítva, hogy közelebb hozza őket hozzá, bemutassa nekik az adott nyelv, kultúra, ország szépségét, elérje, hogy tiszteljék azt a népet.

Azért találtam ki a fenti sorokat, hogy könnyebben megértessem, miért idiotizmus, ha

egy romántanár gyűlöli a román népet,

a román kultúrát és egész Romániát. Mielőtt azzal vádolnának, hogy ezt is csak kitaláltam, a legnagyobb sajnálattal kell bevallanom, hogy nálunk tényleg léteznek ilyen emberek. Ráadásul havonta meg is kapják a fizetésüket, és román értelmiségieknek képzelik magukat. Hogyan lehetne másképp megmagyarázni, hogy gyermekeink és fiataljaink közül sokaknak – amikor például romániai táborokba mennek, ingyen, a tenger mellé –, eszük ágában sincs román nyelven válaszolni, a tipikus magyar arroganciával viszonyulnak a moldovai, ukrajnai, vagy szerbiai románokhoz. Vannak, sajnos, olyan romántanáraink, akik Romániát csak egy szegényekkel és kolduló cigányokkal teli országnak látják, és amikor mégis átmennek a gyermekkel a szomszédos országba, akkor 

„Erdély”-be mennek, ahol magyarul is lehet beszélni,

mert a románok toleráns népség, és megtanulják azoknak a nyelvét, akikkel együtt élnek, akár magyarokról, akár svábokról van szó. Isten őrizz, nem akarunk általánosítani, vagy azt mondani, hogy a magyarországi romántanárok többsége ilyen, de ilyenekből sincs hiány. Sajnos már az is túl sok, ha egyetlen egy is így gondolkodik: mert gondolkodásmódja tönkreteszi gyermekeink jövőjét és implicit módon a magyarországi román közösségét is. Ez a tanár pontosan olyan, mint egyetlen rothadt alma egy egészséges almákkal teli zsákban. Ha nem távolítják el idejében, rothadást és sok rosszat tud okozni.