„2016 a valaha volt legerősebb protestszavazás éve lesz Romániában”. A kijelentés a napokban hangzott el, egy nemrég létrehozott ultranacionalista párt elnöke szájából. Látszólag banális politikai nyilatkozatról van szó, amit azonban látens veszélyként is lehet értelmezni.

Bogdan Diaconu kijelentése a párt országos szintű bővülési folyamatának kontextusában, a PRU Temes megyei szervezetének elindulása alkalmából, és – nagyobb léptékben – a nacionalista pártok egész Európában tapasztalható megerősödése közepette hangzott el.

A PRU – egy rendszerellenes, ultranacionalista párt, mely válasz a magyar irredentizmusra, és „ellenzi a szuverenitás átengedését Brüsszelnek” – a múlt nyár végén alakult meg, röviddel azután, hogy Bogdan Diaconu bejelentette kilépését a PSD-ből. Ahova mellesleg 2000-ben lépett be, de egy időre elhagyta Dan Voiculescu Konzervatív Pártja (PC) kedvéért, aztán 2010-ben visszatért. Miután végleg kilépett belőle, lopással vádolta a pártot, miközben éveken keresztül kiszolgálta, és nagy hangon támogatta az orosz kormánypárti adón, az Oroszország Hangján keresztül, mellyel 2012 nyarán kezdte meg együttműködést, amikor az USL kitervelte az államcsínyt. Zárójelben, Diaconu úr, miután 2013 novemberében Bukarestben megtartották a Kína–Közép- és Kelet-Európa Gazdasági Fórumot – melynek során az EU zászlaját a kínai küldöttség kérésére eltávolították a Parlament elnöki emelvényéről –, ugyanezen a médiacsatornán a Kínával kialakítandó stratégiai partnerségért szállt síkra. Amit aztán a PSD-s kormány csúcsához tartozók nyilvánosan is meghirdettek úgy, hogy előzetesen nem tárgyalták meg a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban (CSAT), és úgy, hogy Romániának az AEÁ, a NATO és az EU a stratégiai partnerei, továbbá úgy, hogy még az Oroszország Hangja is világosan kijelentette: „A kínaiak pénze csak azokhoz a kelet-európai országokhoz jut el,

ahol a politikai vezetők eltökélték, hogy leválnak az AEÁ-ról.

(…) A Kína által dobra vert 8-10 milliárd euró az amerikai befolyás, elsősorban katonai és politikai befolyás végleges eltávolítását célozza a térségből.”

A PRU megalakulásakor azonban figyelemre méltó volt a moszkvai politika elítélése. De ez csak látszat volt, melyre néhány hónappal a Diaconu úr és az Oroszország Hangja közötti együttműködés után került sor. „Mindent elkövettem azért, hogy meggyőzzem a PSD-t, előbb arról, hogy ne vegye be a kormányba az RMDSZ-t, aztán pedig arról, hogy legalább legyen elég bátorsága megszabadulni a román politikának ettől a rákfenéjétől, melyet Budapestről irányítanak, azt pedig Moszkvából, a román állam feldarabolása érdekében”, mondta a PRU alapítója. Nem sokkal korábban, az Oroszország Hangjában megbélyegezte ugyan Budapest autonómiával és etnikai identitással kapcsolatos politikáját, de a kremli hatalmat nem, ahogy azt pártja elindítása, 2014 nyara óta teszi. Vagyis néhány hónappal azután, hogy Romániában mások is bevetették a nacionalista kártyát, méghozzá sikeresen. A PSD–PC–UNPR szövetség túlpörgetetten nacionalista üzenetekkel nyerte meg az európai parlamenti választást.

Miért kell odafigyelni Diaconu úr ezen kijelentésére? Először is azért, mert a nacionalista pártok egy kemény gazdasági válság és pénzügyi kisiklások sújtotta Európa szintjén zajló felerősödésének kontextusában hangzott el. A tavalyi választáson kilenc szélsőjobboldali párt jutott be az Európai Parlamentbe, melyek mindegyike – így, vagy úgy – Európát hibáztatja a nemzeti politikák kudarcáért és diskurzusaikban olyan témákat erőltetnek, melyek az izolacionizmust ötvözik a radikalizmussal, az „új világrend kell” utópiájával és a másokkal szembeni intoleranciával.

Oroszország ezeknek a nacionalista és ultranacionalista, rendszerellenes és euroszkeptikus pártoknak az EU-n belüli sikerében érdekelt,

hívta fel a figyelmet a Stratfor geostratégája, Robert Kaplan, amikor azokról a módszerekről beszélt, melyeket a Kreml az európai közvélemény befolyásolására bevethetne. Ezt a hipotézist különben néhány napja megerősítették azok az információk, melyek a Moszkva és a most Európában nagyon népszerűvé vált szélsőséges szervezetek közötti kapcsolatokra hívják fel a figyelmet, miután egy hacker-csoport több ezer szöveget és elektronikus levelet tett közzé a Kreml és a szélsőjobboldali francia párt, a Nemzeti Front levelezéséből. A hackerek leleplezték a Nemzeti Front által a Krím-félsziget 2014. márciusi illegális elcsatolásához, az európai rendet gyakorlatilag a levegőbe röpítő akcióhoz nyújtott támogatását.

Aztán azért is oda kell figyelni, mert Romániában is van táptalaja az ilyenfajta, magukat rendszerelleneseknek beállító pártoknak. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a nagy pártok vagy képtelennek tűnnek saját megreformálásukra, vagy nehézkesen teszik, amitől kopnak a közvélemény szemében – és amit még inkább felerősítenek az utóbbi időben kirobbant korrupciós botrányok, melyeket tovább táplál az olyanfajta veszélyes üzeneteknek a piacra dobása, mint az, hogy „mind egy kutya, mind tolvaj, mind korrupt”. Így hát a politikai színpadon látszólag új szereplők által megfogalmazott üzenetek – még akkor is, ha valójában ugyanahhoz a rendszerhez tartoznak, melyet megbélyegeznek és melynek egészségéért semmit sem tettek – fogadókészségre találhatnak a közvéleményben, még akkor is, ha egyfajta szirénhangok.

Most, amikor egyértelmű a kremli rezsim expanziós vágya – mely a nacionalizmus sikerét bátorítja Európában –, továbbra is érvényes a kérdés, hogy egy ilyenfajta párt létrehozása és növekedése Romániában véletlen egybeesés, vagy egy fejezet Moszkva stratégiájában.