2015. február 23. Corvin Mátyás 572. születésnapja. Kolozsvár ünnepel. De nem úgy, ahogy esetleg megszokhattuk.

Nincs koszorúzás. Sem unalmas politikai szónoklatok.

Igaz, a szervezők is mások. A Kolozsvár 2015 – Európa Ifjúsági Fővárosa csapat és a Slam Poetry Erdély.

Este nyolc óra. Körülbelül 200 ember gyűlt össze a Mátyás szülőháza előtti téren. Az átlagéletkor 35 év körül mozog. A villanyt nem kell leoltani. Az eső sem esik. A hopmester a színpadra hág, és bejelenti, hogy itt ma ünnep van, csak másképp.

Egy böhöm nagy projektor hányni kezdi a képeket (a pontos leírás alapján feltehetően Banga Szilárd és Lamaskier urak munkája) a legendás épület homlokzatára. A fal pirosan dobog, aztán vált a kép, hollókat virágoznak a fák, és fákat a hollók. DJ Fishman is a kütyükbe csap, feldübörög a szülinapi digitális mjúzik. Közben felvonulnak a sztárok: Keresztesi Dávid, Vass Ákos és Horváth Benji. A megasztár, André Ferenc egyelőre még várat magára. Odakint a nézőtéren a hopmester körbejár, és brosúrákat osztogat. A bevezető három nyelvű, ám titokzatos okokból kifolyólag ez a sorrend: angol, román, magyar. El lehetne merengeni azon, mi e hierarchia mögött rejlő idea, de hiába. Ugyanis a füzetben szereplő szövegek csak angolul vannak. Oh yeah! Felfohászkodunk az égre: adj, uram isten, bár egy angolt ide!

Közben már ömlik lefele a színpadról a szlem.

Keresztesi első szövege kicsit belefullad a pátoszba és a jólfésültségbe, ám Horváth Benji szókimondásba áztatott tisztelgő sorai helyrebillentik az egyensúlyt. Ha Mátyás király, az igazi, itt lenne, simán levágatná a három hitszegő fejét.

Így beszélni egy királyról! És egyáltalán. Így beszélni!

Szó, mi szó, alaposan átértelmezték a mítoszt, az ünnepelt figurát, a történelmet, Erdélyt, hagyományt, mindent, mit szájukra vesznek. A közönség is belelendül, nevetnek, tapsolnak, buli van. Vass Ákos a szavak valóságos vass-gárdáját indítja tömött sorokban neki a térnek. Időnként átesik a minden-ellen-protest lovának másik oldalára, de aztán egy jól sikerült fordulattal visszakanyarítja magát a nyeregbe. Egyébként ő az egyetlen a szlemmerbárdok közül, aki románul is megnyilvánul.

A tömegben felismerni véljük Lévai Anikó miniszterelnöknét, aki stílusosan, inkognitóban vesz részt a szülinapi bulin. Horváth Anna alpolgármesterasszony fordítja neki a román szöveget, már ami és amennyi fordítható.

A buli utolsó számaként feltűnik André Ferenc, a szlemkirály. Abszolút kivágja a rezet, sapkáján virít a mátyásrexi babérkoszorú. Még néhány akkord meg kép, és elsötétül a téri táj. Az emberek vidáman, szlemfoszlányokat idézgetve elhagyják a parti színhelyét. Egy idősebb, feltehetően Babitson és Kosztolányin, no meg a magasztos, humortalan transzilván respekthagyományokon szocializálódott partiarc

nem érti, miért kell ezt így csinálni.

Nem kell ezt így csinálni. Viszont így is lehet. Nem nyeglén, tiszteletlenül. Viszont ütősen, provokatívan és irtó jól. Tisztelet a szlemmereknek is. És boldog szülinapot, s szerusz, király!