Kik találhatók a Bánság alapító atyái és anyái között? Rablók, gyilkosok, kurvák.
Ez egy kevésbé ismert és említett, iskolában nem tanított, a hivatalos ismertetőkben, útikönyvekben és a népszerű irodalomban nem szereplő történelem. Következésképpen, tabutéma.
A régió elhallgatott történelmének része, hogy
és a törvényekkel hadilábon álló egyéb lakóival telepítették be.
1716-os, Habsburgok általi meghódítása után a birodalom szélén elhelyezkedő Bánság barátságtalan vidék volt. Senki sem jött ide szívesen. A mocsarak fertőzések és betegségek melegágyai voltak. Mária Terézia idejében, aki 1740 és 1780 között Magyarország királynője és Ausztria főhercegnője volt, született egy rendelet, melynek értelmében meg kellett tisztítani a birodalom fővárosát a lecsúszott emberektől. Az „alja népség” számára Temesvárt, a törökök alóli felszabadítása után újjáépülőben lévő várost választották.
A bécsi börtönökben ülő prostituáltakat 1751 és 1767 között Temesvárra küldték. A bécsi koldusokat összeszedték az utcáról, az egészségeseket pedig a Bánságba küldték dolgozni. A rablókat, gyilkosokat, orvvadászokat és a törvényekkel hadilábon álló egyéb személyeket a Bánságba kergették.
A prostituáltak deportálása 1770-ben véget ért, de az elvetemült gonosztevőket a XVIII. század végéig továbbra is ide küldték.
„Ez szomorú fejezete a város történelmének. De nem ok arra, hogy szégyenkezve, elhallgatva elrejtsük, hiszen ezek a deportáltak hozzájárultak Temesvár modern várossá változásához. Még mindig működik az akkor kiépült csatornarendszer egy része; és a régi vár körüli, a lakosok életére veszélyes mocsarak lecsapolása a koldusoknak, vagy a vadorzóknak, vagy éppenséggel az elvetemült gonosztevőknek volt köszönhető, akiket dereglyéken hoztak ide. És ha egyes, kisebb bűnözők összeházasodtak a könnyűvérű hölgyekkel, akkor ettől nem váltak kevésbé hasznosakká egy olyan város felépítésében, melyről ma senki sem mondaná meg, hogy mocsarakra épült”, írja Schatteles Tibor a Temesvári zsidók történelmi perspektívából című könyvében.
Az osztrák birodalmon belüli prostituáltaknak az is volt a szerepe, hogy „segítőkezet” nyújtsanak Bánság benépesítéséhez. Temesváron új életet kezdhettek.
A híres velencei hősszerelmes kalandor Casanova az 1789 és 1798 között írt Memoires (Életem története) című könyvében felidézte a korabeli bécsi és temesvári erkölcsöket.
„Bécsben minden szép volt: nagyon sok pénz és nagy luxus volt. De Vénusz istennő hívei nagyon nagy bajban voltak. Magukat a tisztaság komisszárjainak nevező elvetemült kémek kíméletlen hóhérai voltak minden szép lánynak; a minden erény birtokában lévő császárnő toleranciáéval nem rendelkezett, amikor egy férfi és egy nő közötti törvénytelen szerelemről volt szó. Házasodjanak össze, ha élvezni akarják ezt az örömet, és vesszenek mindazok, akik ezt pénzért szeretnék megszerezni, azokat a szerencsétleneket pedig, akik abból akarnak élni, amit a bájaikért kapnak, Temesvárra („Temisvar”) kell küldeni”, írta a Schatteles Tibor által idézett Casanova.
Hivatalos dokumentumok is igazolják Casanova szavait. Ezek között van Joseph Schrank orvos beszámolója a Die Prostitution in Wien in historischer, administrativer und hygienischer Beziehung (A bécsi prostitúció történelmi, közigazgatási és higiéniai szempontból) című könyvben. Ebben a dolgozatban fontos információkat találhatók a prostituáltak és más nemkívánatos személyek, például koldusok Temesvárra és a Bánságba deportálásáról, akiket hajókon szállítottak oda a Dunán.
„A Temesvárra deportálásra kijelölt személyek Bécsben börtönben ülő züllött nők voltak, bizonyos alakok, akiket a Bánság benépesítésére szántak, illetve közmunkára (kényszermunkára) ítélt férfiak… A bécsi koldusokat összeszedték az utcákról és közülük sokakat, a javíthatatlan, de robusztus és erős személyeket áthelyezték a Bánságba… Temesvárt internáló helyként használták”, írta 1886-ban Joseph Schrank. Ez az idézet megtalálható a Temesvári zsidók történelmi perspektívában című könyvben is.
Az úgynevezett „Wasserschubler”-ek 1750-től kezdték járni az útjukat. A züllött nőket 1751 és 1769 között küldték Temesvárra, a Bánságba.
A gyilkosokat, a tolvajokat és a többi bűnözőt árokásásra, csatornák építésére és különféle közmunkák elvégzésére hozták Temesvárra. „Szükség volt rájuk a közmunkáknál, mint amilyenek a csatornák kiépítése, a város feletti birodalmi hatalom megszilárdításához. A kényszermunkára ítéltek állandó szereplői voltak a mindennapoknak”, mondja Schatteles Tibor.
„Korán reggel az utcámban visszhangzó lánccsörgés ébresztett fel. Az árokásásra ítélt rabok voltak, akik kettesével összeláncolva mentek dolgozni”, idéz Schatteles egy Ignaz von Born (1742–1791) által küldött levélből.
A fejlett és demokratikus társadalmakban már nem tartják szükségesnek elfelejteni egy közösség történelmének kellemetlen aspektusait. Ausztráliában, az Egyesült Államokban vagy Kanadában a téma már nem tabu és már nem is hagyják tanulmányozatlanul. Végső soron minden gyarmatosító hatalom hasonlóan cselekedett. A birodalmi Ausztria sem volt kivétel.
Jan Bassett úgy becsüli, hogy a britek 1788 és 1868 között 161.700 rabot (ebből 25.000 nő volt) szállítottak a New South Wales-i, Van Diemen-i (Taszmánia) és a nyugat-ausztráliai gyarmatokra, nagy részük visszaeső lévén.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.