Norvégiában, a magas életszínvonal miatt, a Mikulás havonta jár.

Észak-Koreában a Mikulást Kimnek hívják, és kizárólag tudományos szocializmust helyez a kirakott cipőkbe.

Monacóba a Mikulás cipőkrémmel érkezik, tükörfényesre pucolja az emberek cipőjét, és szokásban van, hogy 5 frankot és valami ételmaradékot adjanak neki.

Dél-Afrikában a Mikulás nem akkor jön, ha jó az ember gyermeke, hanem ha fehér.

Magyarországon más a szokás. Az emberek kiteszik a nyerget az ajtó elé, a Mikulás meg jön, és húst dug alájuk.

Izraelben nem jár a Mikulás, mert az emberek nem hiszik, hogy bárki is jön, és ingyen osztogatja a cukorkát.

Bulgáriában üres befőttesüvegeket tesznek ki a népek, a Mikulás meg savanyúságot rak beléjük.

Franciaországban megjön a Mikulás, ad az embernek 300 eurót, és azt mondja neki, tűnés a házamból.

Skóciában a Mikulás ajándékokat ábrázoló fényképeket hoz.

A kínai Mikulás lemásolja az emberek lábravalóit, és nyit egy cipőgyárat.

Az eszkimóknál a lábbeliket nem a Mikulásnak teszik ki az iglu elé, hanem hogy ne menjen be a medve.

Oroszországban a Mikulás hótt részegen érkezik, teleokádja a kitett cipőket, és elmegy. Ha valaki kommentál, elzárja a gázt.

Amerikában két öltönyös fiatalember jön, és megkérdik, van-e az embernek 5 perce, hogy elbeszélgessenek Miurunk Mikulásról.