Minden egyes választáskor megnézzük a közvélemény-kutató intézetek adatait és azt látjuk, hogy a PSD-s jelöltek szavazatainak zöme idős és/vagy legfeljebb tízosztályos személyektől érkezik. Az IRES szerint, a Pontára leadott 3.836.093 szavazat 55 százaléka 50 év feletti személytől származik. Szintén az IRES – mely ezúttal helyes exit-poll-t készített – szerint Ponta szavazatainak 44 százalékát tíz osztályt, 41 százalékát csak középiskolát végzettektől kapta, és csak 15 százalékát felsőfokú végzettségűektől. Zárójelben mondom, hogy csodálkozom is: az egyetemi világ elvárásait ismerő személy miként képes megszavazni egy plagizálót? És végül, ha a szavazatok földrajzi eloszlását nézzük, ugyanazt a mintát látjuk:

minél szegényebb egy megye, annál vörösebb.

Az adatok megvannak, innen aztán következnek a viták: a baloldal ideológusai arroganciával és a szegények lenézésével vádolják a jobboldalt, míg a jobboldal dühösen tekint az állami támogatásokból élő „szociális segélyezettek”-re. Én viszont azt mondom: nem a szegények szavaznak a PSD-re, hanem a vörös kiskirályok által – tudatosan – szegénységben tartott emberek.

Egyszerű próbát javasolok: nézzük meg néhány megye választási eredményeit, és párhuzamosan készítsünk egy vázlatot e közigazgatási egységek gazdaságáról.

Brăila: Ponta – 51,53%; Johannis – 20,03%. Ebben a megyében a munkanélküliség az országos átlag feletti, a lakosság több mint 50.000 fővel csökkent 2002-höz képest, a gazdaság romokban hever, a nagy földtulajdonosok foglya. Van mezőgazdaság, de az agrártermékek feldolgozására alkalmas ipar fejletlen.

Călăraşi: Ponta – 49,76%; Johannis – 27,36%. A megye „a szegénység és a fejletlenség pólusa”, írja a Ziarul Financiar. Óriási, virágzó farmok, de a falun élőknek nincs jövedelmük, mert a feldolgozóipar itt is potenciál alatti.

Dâmboviţa: Ponta – 52,54%; Johannis – 23,78%. A lakosság foglalkoztatottsági aránya 7 százalékkal kisebb az országos átlagnál, a munkanélküliség magas, a bérek pedig csaknem 25 százalékkal kisebbek, mint az ország többi részében. A megye nagy munkaadói között két szociális segélyezési igazgatóság és két kórház van.

Giurgiu: Ponta – 61,3%; Johannis – 15,4%. Csak minden tizedik lakos alkalmazott (az országos átlag 22%), a megye első két munkaadója egy biztonsági cég és a megyei kórház! Az árbevétel negyede a többi megyéének.

Az ellentétes póluson Temes: Johannis – 42,03%; Ponta – 29,66%. A megye minden harmadik lakosa alkalmazott, számtalan külföldi befektetés van, „csak az nem dolgozik, aki nem akar”, írja ugyanaz a Ziarul Financiar.

Azt hiszem érthető, hogy mit akarok bizonyítani: ahol működőképes,

erős a gazdaság, a PSD veszít.

Nem „jólét”-ről beszélek. Hanem munkahelyekről, jó iskolákról és – ez a fontosabb – reményről. Ahol az embereket fogolyként tartják, a szociális segélyezésre, az alamizsnaosztásra bízva őket, ott Ponta győz. A Románia déli részén lévő megyékben van potenciál: a mezőgazdaságot ki kell egészíteni feldolgozóiparral, amibe külföldi befektetést lehet vonzani. E térségek politikai vezetői szándékosan tartják fenn a szegénységet és kergetik el a külföldi befektetőket. Munkahelyek hiányában a fiatalok nyugatra mennek dolgozni és csak az idősek maradnak, akik a PSD-re szavaznak. Látszólag ez ördögi kör: ahhoz, hogy erős gazdaságod legyen, meg kell szabadulnod a vörös kiskirályoktól, de szavazatukkal éppen a szegény megyék tartják hatalmon a kiskirályokat.

Befejezésül, paradox módon, a baloldal egyik filozófusát, Jean Paul Sartre-t fogom idézni: „Az ember lényege a választás szabadsága.” Igen, az idősek, a Románia szegény déli részén élő képzetlenek talán a vörös kiskirályok által létrehozott politikai-gazdasági rendszer foglyai. De vasárnap, november 16-án esélyük van megmutatni, hogy szabadok és választhatnak. Jobban.