Megtörtént, amire kevesen számítottak: Tirus Corlăţean külügyminiszternek az állásába került az a botrány, ami a külképviseleti szavazások miatt robbant ki az államfőválasztás első fordulójában. A miniszter hétfőn jelentette be a lemondását, azt követően, hogy a hétvégén országszerte, de főleg Erdélyben és a Bánságban utcai tüntetéseket szerveztek a külhoni románok melletti szolidaritás jegyében, olyan tüntetéseket, amelyek kormányellenes demonstrációk voltak is egyben: a tüntetők a külügyminiszter távozása mellett Victor Ponta miniszterelnök, a baloldal államfőjelöltje lemondását is követelték, illetve Ponta ellenfelét, Klaus Johannist éltették.

Mindezek fényében nagyon úgy tűnik, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) megijedt, hogy Ponta tízszázalékos előnye ellenére is elveszítheti a második fordulót, hiszen az utca hangja egyre inkább ellene, illetve a PSD ellen fordult, a tüntetők már kommunistaellenes jelszavakat skandáltak, arra utalva, hogy a PSD a kommunista utódpárt.

Ráadásul fölmerült a gyanú, hogy a kormány szándékosan próbálta akadályozni a külhoniakat szavazati joguk gyakorlásában, mivel azok az utóbbi évek példája alapján inkább a jobboldallal szimpatizálnak.

Ilyen körülmények között megszületett a döntés: Corlăţeannak mennie kell. Ponta, illetve a párt az egyik legmegbízhatóbb, legtapasztaltabb emberét is hajlandó volt odadobni a felháborodott tömegnek, abban reménykedve, hogy ezzel sikerül csillapítani a velük szemben egyre növekvő ellenszenvet.

Nem biztos azonban, hogy ezzel sikerül-e csillapítania a felháborodást. A tüntetések ugyanis kezdetben még csupán szolidaritásból indultak azon külhoni románok mellett, akik a külügy hibájából, a hiányzó személyzet és szavazófülkék, illetve a bürokrácia miatt nem tudtak szavazni. A megmozdulások azonban hamarosan kormányellenes demonstrációkká váltak, amelyeken Corlăţean távozása már szinte mellékes követelés volt. A PSD által megtestesített egész rendszer, a korrupció és a posztkommunista mutyik ellen vonultak utcára.

Ponta minden bizonnyal azért ijedt meg, mert a többségében fiatalok, egyetemisták által szervezett tüntetések tovább terjedésétől tartott, attól, hogy a népharag és a közhangulat odáig fajul, hogy a vasárnapi második fordulóban tömegek mozgósulnak majd, és szavaznak a korrupcióval azonosított PSD ellen.

Corlăţean persze megpróbálta kimagyarázni a helyzetet, és úgy beállítani, mintha csak a törvényességet tartaná szem előtt, amikor – szemben a Központi Választási iroda (BEC) által közöltekkel – a külügy álláspontja mellett állt ki, miszerint nincs lehetőség a külhoni szavazókörök bővítésére. A miniszter arra hivatkozott, hogy a BEC azon közlemény előtt, amelyben a szavazókörök létrehozásának lehetőségéről ír, kiadott egy másikat, amelyben ezt nem említette meg, ő pedig ezt tekinti jogi érvénnyel bíró dokumentumnak. Az, hogy arra hivatkozott: nem hajlandó felvállalni, hogy az általa vezetett minisztérium törvénytelenséget kövessen el „Băsescu államfő és Klaus Johannis választási érdekeiért”, jelzi: távozása csupán kampányfogás, amivel megpróbálják kihúzni a tüntetések méregfogát, és megmenteni a kormány imázsát. Mindezt abszurd módon úgy, hogy egy másik állami intézményre, a választási irodára próbálja kenni a felelősséget. Ráadásul ismét csak megsértette a külföldön élő román állampolgárokat, hiszen úgy állította be a helyzetet, mintha az, hogy ők élhetnek állampolgári jogukkal, csupán az egyik politikai oldal érdeke lenne, nem pedig normális demokratikus gyakorlat.

Kérdéses azonban, hogy az utcákra vonuló tömeg megelégszik-e az elé dobott áldozattal, ahelyett, hogy kitartana amellett, hogy immár nem csupán a külügy baklövése miatt tüntet, ami kapcsán elegendő lett volna a miniszter távozása, hanem azért, hogy Ponta és a PSD, illetve az általuk képviselt rendszer végre eltűnjön a süllyesztőben.