Hát ilyen is van. Bár azért nem ez a jellemző!
Radu ma este nem nézte a tévében a Románia–Magyarország mérkőzést. Mint ahogy nem nézte a labdarúgó világbajnokság döntőjét sem. A folytatásban elolvashatják, miért gyűlöli egy vegyes család (székely apa, román anya) fia a sportok királyát.
Ne lássam, ne halljak róla. És meglepőt fogok mondani: nem, nem a „focigladiátorok” miatt – akik olyan lányokba kapaszkodnak erősen, akiknek az intelligenciája egy táskáéval vetekszik, és akik egy kanál csorbáért levetkőznek az első ajánlatot tevő újságnak –, nem a Ligás Mitică miatt és a nemzeti válogatott teljesítménye miatt sem. Nekem magával a sporttal van gondom.
Valószínűleg azt fogják mondani, ki van egy kereke annak, aki egy adott sportot gyűlöl, hogy talán általánosítok, hogy bizonyára tudatlan vagyok. Elismerem, igen, van egy gondom. Viszont ismerem a focival szembeni ellenszenv forrását is. Gyermekként alakult ki bennem. Nagyon vagány családban nőttem fel:
Azon városok egyikében nevelkedtem, ahol a magyarul nem beszélők „éhen halnak, mert még kenyeret sem tudnak maguknak venni” – Sepsiszentgyörgyön. De róluk máskor írok bővebben. Azon a lakótelepen, ahol megtanultam, hogy (az akkoriban elválaszthatatlan barátnők) Anikó is, Ana-Maria is ugyanott csiklandós és tetszik nekik, függetlenül attól, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszélik – nos, abban a külvárosban a fiúk gyakran fociztak. És sokan voltak. Telivér székely fiúk, de Ceauşescu által a város iparosítására hozott moldvaiak is. Az volt a szabály, hogy a románul beszélők játszanak a magyarok ellen. Az egyik vagy másik csapatba való bekerülésnek nem volt más kritériuma. Nem számított, hogy cigány vagy-e (ilyenek is voltak), a beszélt nyelv határozta meg, hogy melyik csapatban játszol.
Ez van, a gyermekek játékaikkal a szülőktől ellesett politikát ültetik át a gyakorlatba.
És bármennyire is igyekeznék elhallgatni a dolgokat és az ujjam mögé bújni, a térségben nacionalista politikákról folyik a szó. Nem nyilvánosan, kevesen vállalják ezt nyilvánosan, de a magánéletben mindenkinek van véleménye. Mivel én a vegyes családban született kevesek egyike voltam, tehát mindkét nyelvet beszéltem, úgy passzoltak egyik csapatból a másikba, mint a labdát.
„- Ce faci mă aici? Tu joci la unguri!” („- Hé, mit csinálsz? Te a magyarokkal játszol!” – a szerk.)
„- Nem nem, te nem a mi csapatunkban vagy!” (Nu, tu nu joci cu noi în echipă)
És így tovább, ide-oda adogattak, gyakorlatilag egyáltalán nem játszottam. Meggyűlöltem a focit. Az egyedüli alkalmak, amikor játszani tudtam, azok voltak, amikor helyettesíthettem valamelyik csapat kapusát. A legtöbbször mindkettőt helyettesítettem, sorban – amikor elszaladtak pisilni, vagy sietve megvacsoráztak. De nem panaszkodom. Megmaradt bennem a labdarúgás iránti gyűlölet és elég gyorsan feladtam, hogy besomfordáljak a sportok királyának hívei közé.
Ezzel szemben inkább Anikóra és Ana-Mariára összpontosítottam. Igen, elismerem, néhányszor megkaptam, hogy túlságosan lányos vagyok. De a lányok más véleményen voltak, végül pedig a kis focisták is rájöttek, hogy csak az idejüket pazarolták egy képzeletbeli ligában játszva.
A cikket Radu Voina írta és eredetileg a MaghiaRomânia-n jelent meg. Szerkesztő: Sever Ioan Miu, aki az alábbi sorokat írja.
A Románia–Magyarország mérkőzés után egy focival kapcsolatos cikket akartam ajánlani. Nem én írtam, mert e játékot illetően antitalentum vagyok. És, Raduval ellentétben, nem éltem meg a
tapasztalatát, mert bukaresti vagyok.
Ezért tartózkodni fogok attól, hogy a foci valamilyen bűnében találjam meg a Radu által leírt, általam nem rendjén valónak tartott helyzet magyarázatát. De nem fogom a románokat sem, a magyarokat sem hibáztatni.
És az intoleranciára, a szegregációra, a sovinizmusra sem fogok mutogatni. Ugyanakkor viszont arra kérlek benneteket, hogy – bármelyik etnikum démonizálása nélkül – találjátok meg ti magatok azt az emberi bűnt, amely arra késztet egyes gyermekeket ebben az országban, hogy Románia–Magyarországot játsszanak a salakos iskolaudvaron. Aminek, mint fentebb olvasható, negatív következményei vannak. És, ha akarjátok, megoldást is találhattok rá.
Tehát:
MI készteti a sepsiszentgyörgyi gyermekeket arra, hogy a fociban „románokra” és „magyarokra” váljanak szét?
És ha netán képesek lennétek hatni ezekre a gyermekekre, MIKÉNT győznétek meg őket, hogy a pályán hagyjanak fel az etnikai szegregációval?
Érdeklődve várom a MaghiaRomânia Facebook-oldalán a véleményeteket.
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Novák Károly Eduárd pénteken úgy fogalmazott: „az orosz sportolók részvételének megtagadása” a kolozsvári ritmikus gimnasztika világkupán azzal a kockázattal jár, hogy negatív precedenst teremt a román sport számára a nemzetközi porondon.
Szántai János kollégánk – aki egyben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke is – beszéde a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján.
Vörös hőségriasztás van érvényben szerda reggelig az ország területének háromnegyed részén; fokozott hőterhelés és helyenként 41 Celsius-fokos maximumok várhatók.
Kevesebb mint két év alatt megduplázódott a már nyugdíjba vonultaknak vagy az elhunyt tagok örököseinek kifizetett átlagos összeg, amely a romániai nyugdíjrendszer második, magánkezelésben lévő pillérén keresztül érkezik a kedvezményezettekhez.
Két sárga jelzésű figyelmeztetést adott ki hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) viharos időjárás, erős szél és jelentős mennyiségű csapadék miatt az ország több megyéjére. A riasztások kedden és szerdán lesznek érvényben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.