Múlt héten még a román kutya se tudta, ki az ördög az a Stefan W. Hell. NA, azóta kiderült. Hát román, bakker!
Mircea Cărtărescu, sajnos, idén sem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Bár a fogadóirodáknál nagyobb esélyt adtak neki, mint az előző években, ami vérmes reményeket keltett a bukaresti sajtóban. Mely sajtó, az előző évekkel szemben, idén már nem követte el azt a hibát, hogy a Vakvilág című könyv szerzőjének a hőn óhajtott díjra történt jelöléséről beszéljen.
Ugyanis időközben román újságírói körökben is kiderült, hogy a Nobel-díjra nem történnek jelölések.
Nem tudom, hogy a nagy regényíró azért nem kapta-e meg a neves díjat, mert – ahogy azt Alina Mungiu-Pippidi a De ce nu iau românii premiul Nobel (Miért nem kapnak Nobel-díjat a románok – a szerk.) (Polirom Kiadó, Iaşi, 2012) című antológiában közölt cikkében írta: „Egy tisztán esztétikai célból írt irodalom
mely főleg egy különleges tapasztalat irodalommá alakított eredetiségét keresi.” Ennek bizonyítéka, írta Mungiu asszony, hogy „Ceauşescu abortuszaival megvolt Cannes, a szekusaival pedig megvolt a Nobel”, ami Cristian Mungiu filmjére és Herta Müller regényeire tett nem túl nehezen megfejthető célzás. Némi igazság lehet a heves moldvai nő szavaiban, tekintettel arra, hogy a díjat idén a francia Patrick Modiano kapta. Aki azért nem teljesen ismeretlen, ahogy az egyesek kapkodva leírták (a neves The Guardian a nevét is helytelenül, Mondianonak írta). Modiano kb. 25 regény és több tucat filmforgatókönyv szerzője, melyek fő témája a megszállás alatti személyes tapasztalat. Önfikciók, ahogy azt nevezni szokták. Kettős jelentése van annak, hogy a díjat Patrick Modianonak ítélték oda. Két előítéletet semmisít meg. Az egyik az, hogy egy ország hosszú várakozásra van ítélve, miután egyik képviselője megkapta a Nobelt (emlékeztetek arra, hogy Le Cléziot 2008-ban tüntették ki), és hogy a francia irodalom, ahogy az egész francia kultúra is, kiveszőben lenne. Modianot a román kiadók nem kényeztették el, nálunk csak négy-öt könyve jelent meg, de nem kételkedem abban, hogy ezt gyorsan, talán bőségesen is pótolni fogják.
Egy nappal azelőtt, hogy kiderült, Mircea Cărtărescu megint lecsúszik az irodalmi Nobelről, a jó nemzeti hagyománynak megfelelően hazafiasan felindultunk, amikor megtudtuk, hogy
Stefan W. Hell tagja a vegytani Nobel-díjjal kitüntetett győztes csapatnak.
Dr. Hell az egyszerű polgár számára egészen az elmúlt napokig tökéletesen ismeretlen volt. Míg Herta Müllerről, a 2009-es irodalmi díj győzteséről az egyszerű román is hallott ezt-azt, vagy a Szabad Európából, vagy a könyvesboltok kevésbé kézenfekvő polcain pillantva meg románra lefordított könyveit, Hell úrról senki sem hallott a mioritikus tájakon. Bár a német professzor a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, megkapta szűkebb pátriája, Arad egyik egyetemének doctor honoris causa címét, és mint minden komoly és jóérzésű német, nem feledkezett meg a származásáról, a románt sem felejtette el, mint ahogy az egyik legjobb temesvári gimnáziumban végzett tanulmányait sem.
A román sajtó tipikusan reagált. Gyorsan megkereste az újdonsült kitüntetettet, aki tisztelettudóan és decens módon
És iskoláját. Ugyanazt – a Nikolaus Lenau Gimnázium –, ahova Herta Müller is járt. Híres és nagy hagyományú iskoláról van szó, melyet még 1870-ben alapítottak, de melyről alig egy hónappal ezelőtt azt tudtuk meg, hogy nem egészen felkészülten várja az új tanévet, mert pénzhiány miatt nem tudta befejezni a felújítási munkálatokat. Lehet, hogy Temesvár polgármestere, az amúgy egyetemi tanár és a Műegyetem volt rektora, Nicolae Robu úr e második nemzetközi siker után talán megadja az említett középiskolának a megérdemelt figyelmet és nem fog Müller asszony vagy Hell úr adományaira várni.
Megtalálták a jó sok éve Németországba áttelepült kutató román nyelvtanárát is. Aki, mint várható volt, dicséretekkel halmozta el volt tanítványát. A különféle tévéadók elemzői bírálták Hell úr
politikailag helyes „európai szemszögbe” helyezkedve. Megpróbálták elérni, hogy a német káposzta is megmaradjon (hisz tudjuk, hogy a németek szeretik a káposztát) és a román kecske is jóllakjon, azt mondva, hogy manapság eltűntek a tudomány határai, így erre való tekintettel Hell úr egy „európai vegyész”.
Senki sem tette fel a kérdést: Stefan W. Hell szülei miért döntöttek jó 30 évvel ezelőtt úgy, hogy távoznak Romániából? Arról sem kérdezősködött senki, hogy kivándorlási álmuk teljesüléséhez nekik vagy a rokonaiknak váltságdíjat kellett-e fizetniük a romániai kommunista hatóságoknak. Mely művelettel kapcsolatosan amúgy máig is gyanús talányok vannak. Senki sem tette fel a kérdést, hogy mi történt volna, ha Hell úr Romániában marad. Még akkor is, ha 1989 után kapott volna egy tanári állást valamelyik romániai csúcsegyetemen. Csúcs-, de alulfinanszírozott, gyengén felszerelt egyetemen, mely tantestületét kétszeres, meg nem fizetett oktatási normára és egy rakás papír kitöltögetésére kényszeríti.
Senki sem tette fel a kérdést, hogy hány Hell úrhoz hasonlóan intelligens és tehetséges fiatal
a távlatok hiánya, az előrejutási lehetőségek megrekedése által kényszerítve, vagy elriasztva, vagy a hatóságok lenéző biztatásainak „serkentésére”, melyek élén az a magát az „Állam fejé”-nek szívesen nevező személy áll.
Mint ahogy a pillanat szülte hazafias felháborodások közepette senki sem tette fel azt a kérdést sem, vajon hány rendkívül tehetséges fiatal fog külföldre távozni, ha – Isten őrizz! – a plagizáló Victor Viorel Ponta lesz Románia elnöke. Ugyanaz a Victor Viorel Ponta, aki kormányfőként néhány nappal ezelőtt tovább csökkentette az oktatás és kutatás költségvetését. Ez akkor is igaz, ha Remus Pricopie az ellenkezőjét állítja a Facebook-on.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.