89-ben, balekként, az új nomenklatúráért vonultunk utcákra. Akkoriban egy legenda keringett a zónában. Bârlădeanu állítólag azt mondta Iliescunak, darabolja fel a Román Kommunista Pártot (PCR): itt vannak a szociáldemokraták, emitt a parasztpártiak, amott a liberálisok, magyaroknak is muszáj lenniük – és ami még felbukkan, azt rögzítsék erősen a rendszerbe.
Mi azt hittük, hogy az a december csoda, ők
az első nagy privatizálásra készültek – a történelmére.
Míg az emberek szabadságról beszéltek, a fejesek pénzt csináltak. Miután megtanítottak bennünket, hogy gyűlöljük egymást, szintén a fejesek osztották szét egymás közt az ipart, a mezőgazdaságot, az oktatást, az egészségügyet – öt nemzedékre előre bebiztosították maguknak a járadékokat, míg a munkásokból, parasztokból, tanárokból, orvosokból por és hamu maradt.
El tudod képzelni, mennyit loptak ebben az országban? Most, tizenöt évvel később is egy-egy eurócentet fizetünk minden liternyi benzin után, hogy fedezzük a Bancorex kirablását: mi fizetünk, ők megtartották a vagyont. Szintén a benzin literenkénti árában fizetünk ki olyan utakat, melyek sohasem készültek el. Megvalósíthatósági tanulmányok: több tízmillió euró értékben – olyan kórházakról, melyek sohasem épültek fel.
Néha az az érzésem, hogy
Románia egy virtuális ország, egy játék, Monopoly,
melyben a fejesek kartondarabokat tolnak be és valódi pénzt vesznek ki. Mi nép vagyunk, ők rokonság. Nekünk közben muszáj dolgoznunk. A gyermekek elmennek epret szedni, vagy egyetemre, vagy mesterképzőbe – és többé soha nem jönnek vissza.
A Microsofttal kapcsolatos megvesztegetés csak csepp a tengerben. Az EADS-ügy egy másik csepp. És tekintettel arra, hogy mennyi csepp lehet még, az idők szennyes áradatként érnek utol bennünket.
Undorodom. Nem reméltem édenkertet, de azért azt sem képzeltem, hogy idáig lehet süllyedni. Nem szónokolhatsz arról, hogy Románia termőföldje 80 millió embert képes táplálni – közben pedig a jobb kezeddel éppen aláírod a föld eladását az idegeneknek. Nem dicsekedhetsz a gáz-, olaj- és aranytartalékokkal – és egy olvashatatlan aláírással eladod mindezeket a forrásokat.
Tehát: mától kezdve hidegen hagy ez az egész dumálás Romániáról. Nem érdekel, ki lesz az elnök, ki van kormányon, kelet vagy nyugat az irány. Egyszerűen napszámos vagyok. Egyik napról a másikra élő polgár. Egy nagy senki. Egy széllelbélelt.
Egy felesleges szavazó.
És, politikus urak, hidegen hagy az egész választási kampányotok. Elegem van abból, hogy a semmiért harapjak a fűbe. Urak lettetek saját, külön bejáratú országocskátokban. Sohasem kísértették Romániát a nevetségesség ilyenfajta görcsei.
Azt mondjátok, hogy regionalista vagy föderalista vagyok? Nos, ti szakítottátok el a románt a romántól. Elszakítottátok a románt Romániától, most elszakítjátok Romániát a civilizált világtól.
De – jegyezzétek meg jól: bár csak a ti rokonságotok maradt már itt,
bár hét kanállal habzsolhatnátok egyszerre az életet,
bár már senki sem tud veletek szembeszegülni ebben az országban,
nem fogtok győzni:
a történelem is rájött – az ostoba –, hogy
bár egy csoda folytán világra hozott benneteket,
jobban tette volna, ha időben kiköp benneteket és szűzlány maradt volna.