Azon túlmenően, hogy éppen választási időszak van, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy
az etnikai kritériumokon alapuló szeparatizmus támogatása
ma valódi agresszióra ad okot, amivel tőlünk néhány száz kilométerre államhatárokat változtatnak meg. Elnökjelöltjeink, attól félve, nehogy hülyeségeket mondjanak, és megpróbálva annyi kulacsos játékot űzni, ahányat csak lehet, megelégednek azzal, hogy óvatosan cselekedjenek.
Úgy tűnik, a kampánnyal elfoglalt politikusok vagy csak látszatérveket találnak, vagy a felháborodás művelik, melyet úgy súlyoznak, hogy a román nemzeti érzésűeknél is jól mutasson, a baloldali jelöltekkel szemben hagyományosan fenntartásos potenciális magyar választóknál is, vagy esetleg a „laza értelmiségi” attitűdöt, mellyel lekezelően elhessegetik az ilyenfajta témákat, eltúlzottan egzaltáltaknak minősítve a reakciókat.
Kelemen Hunor úr, aki ma Románia kormányának kormányfő-helyettese – elegáns politikus, akiből hiányzik a magukat a szélsőséges térfélhez tartozó európai politikusok közül sokra jellemző agresszív radikális komponens – hazánk egyik, egyelőre bizonytalan kiterjedésű földrajzi övezetének közigazgatási szegregációjára vonatkozó tervet javasol a román társadalomnak.
Ezt a statútumot a Skócia függetlenségéről szóló népszavazás napján hirdették meg. Azon a nyilvánvaló szándékon túlmenően, hogy tőkét kovácsoljanak a skóciai népszavazás lehetséges sikeréből, az RMDSZ megpróbálta bebizonyítani, hogy Európában működik a regionális politika,
a nemzeti identitások már nem rögzítettek,
az államok nyitottsága pedig az ilyenfajta önrendelkezési gondolatokra egyenesen arányos a belső stabilitás megőrzésére irányuló igyekezetükkel.
De ebben a kezdeményezésben az a jellegzetesen román és ugyanakkor furcsa, ahogy a közvélemény számára felvetették a javaslatot. Románia kormánya működésének egyik alapvető elve a szolidáris politikai felelősség. Vagyis a kormány minden tagja szolidáris a többiekkel, amikor javasol egy törvénytervezetet. Az egyik hibájáért az összes többi is leváltható, mert ez a hiba az egész kabinetet érinti.
A székelyföldre (sic! A szerző a címtől az első említésig „nemecsekesítette” Székelyföldet! – a szerk.) vonatkozó különleges jogállás hátrányosan érinthetné Románia szuverenitását és területi integritását. Ezért az RMDSZ által kívánt közvitához hasznos lenne tudnunk, hogy formálisan ki kezdeményezi ezt. Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy
a kormány szolidaritást vállal-e
Hunor (így! – a szerk.) kormányfő-helyettessel, ahogy az különben a végrehajtó hatalom működéséből következően normális lenne, vagy elhatárolódik-e attól, amit maguk a Kormány tagjai minősítettek hibának, és Hunor úr távozik a kormányból, székelyföld státuszával együtt.
Amíg erre sor kerül, megállapíthatjuk, hogy Románia kormánya a kormányfő-helyettesén keresztül egy sor olyan gondolatot hirdet meg, melyek kérdéseket vethetnek fel a jogi képzettség, de a politikai jóérzés minimális szintjét illetően is. Ennek megfelelően, e tervezet következményeként:
* Az ország bizonyos övezeteiben élő román polgárok etnikai közösséggé válnak a saját országukban;
* Romániában olyan övezetek jöhetnek létre, ahol nem kötelezőek az Alkotmánybíróság döntései;
* A regionális tanácsok megtámadhatják a kormány által elfogadott törvényeket, rendeleteket és sürgősségi rendeleteket, ha alkalmazhatatlanoknak tartják azokat;
* Az utak, vasutak, hidak, erdők, vízfelületek, vagyis az egész köztulajdon automatikusan kikerül az állam tulajdonából, és át a régió tulajdonába.
A példákat tovább lehetne folytatni, de a dolgon szinte derülve merül fel bennem a kérdés, hogy miként reagálna David Cameron, ha az egyik brit miniszter ilyen törvénytervezettel állna a közvélemény elé, vagy hogy Marian Rajoy kész lenne-e csak választási kampánytémának is tekinteni Katalónia önrendelkezését (Spanyolország egyik régiójáról van szó, amelyről ősszel tartanak konzultálást).
Ezek nem új témák. 2001-ben hasonló gondolatok merültek fel Budapest magyar igazolvánnyal kapcsolatos álláspontjában, és 2008-ban az RMDSZ kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslatában. A jogon keresztül a demokráciáért Velencei Bizottság mindkét esetben a helyes válaszokat adta meg, cáfolva azt, hogy az említett javaslatokra vonatkozóan létezne bármilyen európai és demokratikus jogi alap.
Az RMDSZ Magyarország által támogatott állampolgári kezdeményezésére válaszul az Európai Bizottság nemrég megerősítette, hogy az európai jogrendet nem lehet az ilyenfajta javaslatokkal összekapcsolni,
a nemzetállamokra hárul
a nemzeti kisebbségek identitási jogállása szabályozásának joga, de kötelessége is. És érdekes, hogy Románia azon kevés államok egyike, mely nem határozza meg a nemzeti kisebbséget, mert az RMDSZ határozottan ellenezte ezt.
A székelyfölddel kapcsolatos mese nem fog véget érni a választási kampánnyal együtt. A következő államelnöknek kell majd, alkotmányból fakadóan, megadnia minden, az RMDSZ felvetésére vonatkozó választ, és a reakcióképességétől fog függni a román állam határozottsága, vagy ellenkezőleg, meggyengülése.
Románia 1918-ban, egy sorsfordító pillanatban olyan államférfiakkal volt megáldva, akik egy egységes és független állam felépítésére használták fel egy birodalom összeomlását. Ma, egy azzal a történelmi pillanattal összefüggésben lévő témában, a román „politikus” elrejtőzik.