Nem csak az emberek emigrálnak Romániából! A multik is.
Látszólag bizarr jelenség zajlik a Romániában (is) megtelepedett külföldi cégek körében. A hazai hivatalosságok közül senki sem tolong felhívni a figyelmet erre a jelenségre, még kevésbé azért, hogy elemezze és felmérje a hatását. Még mindig azt hiszik, hogy a „barátságos üzleti környezet” típusú idióta megközelítéssel szavatolhatják a külföldi befektetők érdeklődésének fenntartását, melynek az alacsony bérek a kulcsa. Márpedig az említett jelenség részeként, miközben egyes (nem sok) külföldi cégek ezt a mintát követik, üzleti tevékenységüket a helyi kis bérek kihasználásával fejlesztik, mások (egyre többen) az alacsony bérekből meglévő túlkínálat ellenére igyekeznek távozni Romániából. Különféle módokon próbálják leplezni piacelhagyási szándékukat, különösen azoknak a nemzetközi hálózatoknak az általános stratégiai váltásaira hivatkozva, melyeknek maguk is tagjai.
Az ENEL, az olasz energetikai óriás azt állítja, azért távozik a több mint 1 milliárd eurós romániai ügyleteiből, mert a válság előtti eladósodások által generált globális tevékenység-visszaszorítások kényszerítik erre. A Lafarge, a francia cementipari óriás azt állítja, a több százmillió euró értékű romániai üzleti részesedése eladásának oka a nagy európai riválissal, a Holcimmel történt globális szintű fúzió. A McDonald’s, az adott profilban versenytársakat nélkülöző amerikai óriás egy franchise-t keres, melynek itt hagyhatja bérben a több százmillió dolláros üzletet, hogy fizikailag kivonulhasson a romániai piacról. És van még néhány példa. Csak a leginkább figyelemre méltókat említettem. És még nem kerültek nyilvánosságra más hasonló szereplő ilyenfajta szándékai. Mi köti őket össze? 1) Részedésük mérete az adott piacon, ha nem éppen önmagában a méretük is! 2) Az oligopol helyzetük (monopol típusú, vagyis versenytársak nélküli biztos piac, melyen gyakorlatilag mással nem kell osztozniuk, vagy legfeljebb még egy versenytárssal). 3) A biztos profitok. Mindezek az értetlenséget táplálják!
De ha alaposan megvizsgáljuk, akkor mindhárom esetben lehet még egy közös elem: a romániai távlattal kapcsolatos azonos vélemény, vagyis az, hogy egy zárt, vagy nevetséges növekedési távlatú piacról van szó! Az ENEL már két éve szembesül ezzel a gonddal: tekintettel a romániai primer energiafogyasztás összeomlására, hiába rendelkezik az áramelosztásban egy kb. 40 százalékos monopóliummal, mint az ENEL, a profitok, még ha biztosak is, akkor sem nőnek. A Lafarge esetében ugyanerről a szemléletről van szó, mert a romániai gazdasági dinamizmus csak a statisztikákban létezik, és nem a lakáscélú építkezésekben és az infrastruktúrában. A McDonald’s-szal még egyszerűbb a helyzet. Egy elszegényedő ország nem nyújthat távlatokat, főleg a gigászoknak nem! Nagyobb profitokhoz nem elegendőek a saját tevékenységedben alkalmazott alacsony bérek, hanem felvevőpiacra, tehát ellenkezőleg, nagy bérekre van szükség. És talán van még valami. Mindezek a gigászok odahaza 8-10 százalékos profitokhoz szoktak. A Románia nevű gyarmatra 80 százalékos nyereségekért jöttek! És itt nem csak egy hangutánzó metaforáról van szó!
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.