A Magyar Polgári Párttal (MPP) folytatandó július 11-i egyeztetést követően az RMDSZ várhatóan nyilvános vitára bocsátja azt az autonómiastatútum-tervezetet, amelyet a román törvényhozásban készül benyújtani, és amleyben a székely önrendelkezési igényeket fogalmazza meg.
Legalábbis ezt mondta Biró Zsolt, az MPP elnöke a két szervezet legutóbbi egyeztetését követően.
Az RMDSZ immár hosszú hónapok óta halogatja a dokumentum nyilvánosságra hozatalát, a határidőt folyamatosan tolták ki, többek között arra hivatkozva is, hogy az MPP-vel az európai parlamenti választások előtt kötött megállapodás nyomán a polgáriaktól is vártak javaslatokat. Most tehát a július közepi dátum a legújabb ígéret arra, hogy a nagyközönség is megismerhesse a dokumentum tartalmát, de az eddigi tapasztalatok alapján egyáltalán nem kizárt, hogy újabb halasztás várható.
Úgy tűnik, mintha az RMDSZ taktikusan tologatná folyamatosan a dokumentum nyilvánosságra hozásának időpontját, hogy az a lehető legközelebb essen a novemberi államfőválasztás kampányához.
Nem mintha a szövetségnek esélye lenne saját jelöltjét akár az elnökválasztás második fordulójába juttatni. Az ország lakosságának 6 százalékát kitevő magyar közösség önerőből erre képtelen lenne, az általános toleranciaszint pedig messze nem tart ott, hogy a románok jelentős része a magyar jelöltre voksoljon, még olyan formában sem, hogy ezzel tiltakozzon a román pártok eddigi teljesítménye ellen. (Már csak azért sem, mert az elmúlt évtizedekben az RMDSZ is egészen belesimult a bukaresti környezetbe, és egyikévé vált a „hagyományos román” pártoknak).
Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a szövetség továbbra is zsonglőrködni, „kereskedni” próbál a magyar közösség szavazataival, vagyis az első körös eredmény ismeretében kísérel meg üzletelni a második körbe jutott jelölteket indító pártokkal arról, hogy melyikük jelöltjét támogassa. Ezt a célt szolgálhatja a székely zászló és egyéb kisebbségi jelképek használatát szabályozó törvény őszre ígért elfogadása, illetve az autonómiastatútum tervezete is, amely hosszas és gyakori szereplési lehetőséget biztosít az RMDSZ számára a választást megelőző időszakban, így elvileg mozgósító erővel hathat a magyar választópolgárokra, akik a remények szerint legalább a magyarság számarányának megfelelő mértékben voksolnak majd a szövetségre.
Azt már korábban is kifejtettük, hogy ez a logika az utóbbi években már nem egyszer kudarcos volt, a magyar polgárok nem arra szavaztak, amerre a szövetség irányította volna őket. Mindemellett egy ilyen autonómiadokumentum mégiscsak jó lehet arra, hogy a segítségével legalább az első fordulóban elvigyék az urnákhoz az embereket, hogy az RMDSZ bizonyíthassa: még mindig képes megmozdítani hagyományos – bár egyre fogyatkozó – szavazótáborát.
A hosszasan készülő autonómiadokumentum tehát elsőrangú kampányeszköz lehet. Kérdés, milyen mértékben szolgálhatja az önrendelkezés kivívását. Az persze egyértelmű, hogy a dokumentum elkészülte – még ha valóban széles körű egyeztetésre is bocsátják, hogy az érintett közösség álláspontját, óhajait a legátfogóbban tükrözze, és a legpontosabban és -szakszerűebben kidolgozott statútum is lesz – még nem egyenlő az autonómia kivívásával. Ahhoz hosszas, kitartó és kemény parlamenti és azon kívüli küzdelem szükséges. A kérdés most az, hogy az RMDSZ 25 év után hajlik erre, vagy újra csak kampányeszközként használják, amelyet a választás után ismét elfelejtenek.