Az Egyesült Államok a múlt év őszén az utóbbi 20 év legsúlyosabb költségvetési válságán ment keresztül. A nemzetközi médiában élénk vita zajlott a következményekről, az AEÁ esetleges milliárdos veszteségeiről. Tudjuk, az akkori pillanatnyi működési zavarok ellenére a világóriás gazdasági gépezete továbbra is a megszokott kapacitásával dolgozott [1].
Úgy tűnt, hogy ez a szinkópa némi izgalmat okoz, de az amerikai hivatalosságokat nem annyira a gazdasági gondok aggasztják, mint inkább az országban felhalmozódó
identitási problémák és feszültségek.
Márpedig egy komolyabb pénzügyi válság más jellegű – identitási és elszakadáspárti – válságok kirobbanásának lehet katalizátora, melyeknek sokkal nagyobb hatása lenne az AEÁ integritására. Ezekről az aggasztó előjelekről a Provocările interne ale Statelor Unite és az Ostilitatea rasială din Statele Unite című cikkeimben írtam. Ott az identitási törésvonalakra hívtam fel a figyelmet. Itt az ideje, hogy az elszakadási követelésekről is beszéljünk.
Az Egyesült Államokban valóban jelen van az elszakadási igény és a pénzügyi válságok, valamint bizonyos jogok és szabadságok korlátozása által okozott elégedetlenségek közepette időről időre egyre hangsúlyosabb. Már létezik egy viszonylag befolyásos, Michael Hill történész által 1994-ben alapított szervezet, a Dél Ligája (League of the South), melynek célja
az AEÁ déli államainak kiválása és függetlensége és egy új Konföderáció létrehozása.
Hill a névválasztásban az olasz Északi Ligából nyert ihletet, mely Olaszország északi részének elkülönülését hirdeti. E szervezet mellett mások is vannak, mint amilyen a Lakota Köztársaság, mely az amerikai indián törzsek területeit követeli magának; az Alaszkai Törzsek Szövetsége; a Hawaii Szuverenitásáért Mozgalom; az Afro-amerikai Köztársaság; az arizonai elszakadáspártiak; a Second Republic of Vermont Mozgalom. Külön figyelmet érdemelnek a jelentős számú texasi elszakadáspártiak, akik Texas Köztársaság létrehozása mellett szállnak síkra; e gondolat hívei között van az ismert Chuck Norris színész, aki kijelentette, hogy
kész harcolni Texas állam függetlenségéért,
és akár el is indulhatna az újonnan létrehozott ország elnökválasztásán [2].
Maga Texas kormányzója, Rick Perry, elégedetlenül a szövetségi szinten követett adópolitika miatt, 2009 áprilisában arra figyelmeztette a sajtót, hogy a texasiak akár az Egyesült Államok többi részétől történő elkülönülést is követelhetik. Itt említendő meg, hogy Texasban erre már van precedens és az AEÁ-n belül ez az egyetlen állam, melynek joga van népszavazást tartani az Egyesült Államokból való kilépésről [3]. Egy másik kormányzó, Kaliforniáé, Arnold Schwarzenegger elsőként kötött meg kormányközi szerződést Kalifornia és az akkor Tony Blair kormányfő által vezetett Nagy-Britannia között. Az a példátlan gesztus egy külpolitika terén elkülönült állam merész tüntetése volt, megkerülve a szövetségi kormányt [4]. Meg kell említeni az olyan államokban tapasztalható szeparatista érzelmeket, mint amilyen Louisiana, Dél-Karolina, vagy főleg Maine állam, ahol a lakosság kb. 20 százaléka támogatja a területi elkülönülés gondolatát [5].
A hatóságok is tettek bizonyos kis engedményeket a követelésekkel szemben: ennek megfelelően, az amerikai indiánok nyomására Obama elnök adminisztrációja 2012-ben úgy döntött, egymilliárd dollárnyi kárpótlást fizet egyes amerikai indián törzseknek, földjük használatáért. Az AEÁ-nak joga van megművelni kb. 22,6 millió hektárnyi földet, mely területek hivatalosan az amerikai indián törzsek tulajdonát képezik, ez utóbbiak pedig azért lázadoznak, mert úgy érzik, igazságtalanság érte őket [6].
Egyes elemzők az egyesült államokbeli konfliktust generáló és elszakadáspárti előfeltételekből kiindulva a legkomolyabb módon beszélnek
az AEÁ felbomlásának lehetőségéről.
Például, Thomas W. Chittum amerikai katonai szakértő, aki könyvet írt erről a témáról, megadja a második amerikai polgárháború időpontját és helyét is: 2020. május 5., Kalifornia, Los Angeles, éjfél, a Ruben Salazar park. Írjuk ezt az ultrapontosságot a szerző képzelete és feltűnési vágyának számlájára. De e polgárpukkasztó prognózison túl; Chittum az AEÁ feloszlását a rasszi különbségek mentén látja lehetségesnek. Chittum a migrációs tendenciákból és a különféle etnikai-rasszi közösségek egyes államokba való összpontosulásából kiindulva felvázolja az elszakadási határvonalak jövőbeni lehetséges térképét: északon a fehérek, délkeleten a feketék, délnyugaton pedig a hispán-mexikói (lásd a lenti ábrát).
Chittum távolról sem áll egyedül az Egyesült Államok szétesésére vonatkozó jóslatával. Ő maga is utal neves személyiségek véleményeire, akik hasonló következtetésekre jutottak az AEÁ komor jövőjét illetően. Ezekben az „AEÁ apokalipszisére vonatkozó jóslatok”-ban az a közös, hogy az identitási tényezőn van a hangsúly, aminek – szerintük – a legnagyobb szerepe lesz az amerikai összeomlás kiváltásában.
Gore Vidal amerikai drámaíró, például, az Amerikai Birodalom hanyatlása és eltűnése (The Decline and Fall of the American Empire) című, 1992-ben kiadott könyvében a következőt jósolja: „A megfelelő időben itt [az AEÁ-ban – a szerz.] olyasmi fog kitörni, ami a Szovjetunió nemzeti lázadásaira, vagy akár a kínai népi felkelésekre emlékeztet…
most forradalom előtti időket élünk”.
Az AEÁ-beli fejlemények egyik kritikus megfigyelője, Patrick Buchanan publicista és konzervatív republikánus politikus a New York Post 1994. február 2-i számában megjelent egyik cikkében a lehető legkomolyabb módon figyelmeztetett arra, hogy az AEÁ „balkánosodás” felé sodródik és a rádiókban és tévékben naponta terjesztett rasszista és etnikai ellenségességek miatt megismétlődhet Bosznia sorsa. Buchanan 2011-ben újra megismétli ezeket az apokaliptikus jóslatokat, amikor megjelenteti az Egy szuperhatalom öngyilkossága: Megéri Amerika 2025-öt? (Suicide of a Superpower: Will America Survive to 2025?), amelyben számos érvvel írja le az AEÁ-ban jelenleg zajló trendeket, melyek radikális változásokat fognak hozni az országban. A szerző egész könyvön átívelő tézise a következő:
„Amerika a szemünk láttára esik szét”.
Buchanan a legfontosabb veszélyek közé sorolja a hit válságát, a fehérek számának drasztikus csökkenését és a törzsiség eszkalálódását. A 8. fejezetnek ez a címe is: A törzsiség diadala. Buchanan szerint az Egyesült Államok az identitások elkerülhetetlen összeütközése felé halad, melyek kulturális és rasszista háborúkban nyilvánulnak majd meg, a kormányok pedig egyfajta „etnomazochizmus”-t tanúsítottak, amikor az összes rassznak, etnikumnak, kultúrának és felekezetnek jogot adtak az érvényesülésre. A szerző azt állítja, hogy egyre kevesebb közös dolog van az amerikaiakban és egyre gyakrabban folytatnak egymással szemben propagandaháborúkat vallási, erkölcsi, politikai, történelmi és jelképekkel kapcsolatos ügyekben. A sokszínűség kultusza végül Amerika drámai összeomlásához fog vezetni.
Bibliográfia:
1. The Final Showdown? Why the Coming Budget Crisis May Be the Worst // By Alex Altman. Sept. 18, 2013 / http://swampland.time.com/2013/09/18/the-final-showdown-why-the-coming-budget-crisis-may-be-the-worst/
2. Грозит ли США 2-я гражданская? League of the South // http://geopolitica.ru/Articles/537/ Мартин Мартинис, 2009-04-06.
3. Governor Says Texans May Want to Secede From Union But Probably Won’t // April 15, 2009 / http://www.foxnews.com/politics/2009/04/15/governor-says-texans-want-secede-union-probably-wont/
4. Разъединённые Штаты Америки. Ведущий державе мира угрожает распад на отдельные государства? // Руслан Горевой. Версия. 29 февраля 2008 / http://versia.ru/articles/2008/feb/29/raspad_usa
5. Сепаратизм в США и перспектива распада страны // Наталья Доровская. 3 октября 2012 года / http://www.memoid.ru/node/Separatizm_v_SSHA_i_perspektiva_ih_raspada
6. Черный Орел сдержал слово. Администрация Обамы заплатит индейцам еще миллиард долларов // http://lenta.ru/articles/2012/04/13/indiantribes/
– Buchanan P.J. Suicide of a Superpower: Will America Survive to 2025? Thomas Dunne Books. 2011. 496 p.
– Chittum Th.W. Civil War Two. The coming breakup of America. 1996. 174 p.