Victor Ponta valószínűleg Románia elnöke akar lenni és tudja, hogy álmát nem valósíthatja meg, ha megismétli elődei hibáit: Adrian Năstaseét és Mircea Geoanăét, a Traian Băsescuval szembeni 2004-es Nagy Vereség összehozóiét. Ez a vereség annak a „10 évnyi rabszolgaság”-nak a kezdete, hogy az Antena 3-at idézzem, mely láncra verte az ország nagy korruptjait.

Adrian Năstase 2004-ben a saját korrupciója miatt vesztette el az elnökválasztást, de Mircea Geoană politikai ügyetlensége miatt is. Geoană a két forduló között olyan nyilatkozatot tett, ami több mint 200.000 szavazatába került Năstasénak, és Traian Băsescu gyakorlatilag ekkora különbséggel nyerte meg a választást. Engedett néhány újságíró kitartó kérdezősködésének és kijelentette, hogy a PSD meg fogja őrizni kormányzati partnerségét az RMDSZ-szel. Ez a kijelentése a Nagy-Románia Párt ultranacionalista szavazóit Traian Băsescuhoz irányította át. Emiatt kapta Geoană az „oktondi” címkét, amit Ion Iliescu az elhajlók proletár dühvel történő megbélyegzésének édes bolsevik stílusában ötlött ki számára.

Azt hiszem, Victor Ponta aggodalommal gondol arra a momentumra. A PSD által az európai parlamenti választáson elért 37 százalék egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Victor Pontának jelentős erőfeszítéseket kell tennie az „el nem kötelezettek” szavazatainak megszerzéséért.

Elsősorban a PPDD-s szavazatokról van szó.

Másrészt a PSD jó erdélyi eredménye, amivel Ponta különben dicsekedett is, kérdéseket vetett fel benne az RMDSZ kormányzati részvételének szükségességét illetően.

Azt hiszem, a szociáldemokraták boszorkánykonyháiban már döntöttek az erdélyi eredmény maximalizálásáról, amitől Ponta elnökké válását reméli. Itt a románok szavazataira gondolok. Márpedig Erdélyben nem növelheti a szavazatai számát a nacionalista kártya kijátszása, az RMDSZ autonómiapárti követeléseinek, sőt irredenta hangsúlyainak frontális támadása nélkül. Ponta addig ezt nem teheti meg, amíg a magyar szervezet kormányon van.

Ezért az RMDSZ-nek távoznia kell a hatalomból.

Igaz, hogy Ponta, mint a PNL esetében, nem akarja magára vállalni a magyarok koalícióból történő kikergetésének felelősségét. Ezt csak akkor teheti meg, ha erős oka van rá. Jobb, ha ráveszi a Szövetséget az önkéntes távozásra.

Meggyőződésem, hogy erről szólnak a PPDD kormányzati szerepvállalására vonatkozó viták. Ponta tudatában van annak, hogy a magyarok nem fognak elfogadni egy partnerséget a Szenzációs Dan Úrral. Markó Béla eléggé egyértelműen fogalmazott: „A PPDD, a populizmuson kívül, nem igazán tud felkínálni semmit”. A magyar választók igényesek. Az RMDSZ-nek meg kell védenie komoly, tiszteletre méltó szervezeti imázsát, különösen külföldön. A kormányfő az RMDSZ távozásával/elkergetésével nem veszít választókat. Az elnökválasztáson amúgy sem számíthat a magyarok szavazatára, a Szövetség választói ugyanis zömmel jobboldaliak.

Dan Diaconescu az elmúlt napokban azt mondta, adott pillanatban megtörténhet, hogy a PPDD kirakja a kormányból az RMDSZ-t. Nem ez lenne az első alkalom, amikor a „mocskos dolgok”-ban kisegíti a kormányfőt. 2012-ben a Dan Úr által az Oltchim privatizációja körül csapott cirkusz megakadályozta a folyamatot, és lehetővé tette Ponta számára, hogy a kombinát eltemetését a parlamenti választás utánra halassza. Elképzelhető, hogy most az RMDSZ-en a sor. Igaz, a PPDD-sek keményen játszanak, helyi szinten kétkulacsos játékot űznek és lehúzhatják a bőrt a szociáldemokratákról.