Johannis-kód

Klaus Johannis a jobboldal kisebbségi hőse. Meredek analógiával élve: mint egy fekete Szupermen. Na de nézzük, mit mond?
Hirdetés

Lengyelországi viták szemben a bukaresti vitákkal. Javában zajlik a geostratégiai érdekek ütközése. Egyértelműen fontosabb egy megfelelően gondozott kapcsolat Oroszországgal. Ne erőltessük annyira a palagáz kitermelését… 

Az első aspektus. A regionális konfliktus kellős közepén és egy olyan pillanatban, amikor éppen Bukarestbe várják a Pentagon főnökét, a román politika reménysége/Messiása, Klaus Johannis azt mondja, hogy a Románia és Moszkva közti kapcsolat azért rossz, mert elhanyagolják. […] Nyilatkozatok az Adevarul.live-ban. (Magyarul itt.)

A második aspektus. Ugyanaz a Klaus Johannis, arra a kérdésre, hogy miként bátorítaná a palagáz kutatását. „A kutatást igen. Ami a kitermelést illeti, véleményem szerint, lazábbra vehetjük. Tudnod kell, hogy mid van. A kitermelés azonban még vitatható”.
 
Az egyesített jobboldal hívei, az elemzők, a szalonmeghívottak, a szellemeskedők, a házi műsorvezetők lepadlóztak. Hopáááá! Most akkor mi van? Nm ő volt a Ponta elleni propaganda horgonya? Nem a baloldal volt az Európa-ellenes, nem a baloldalt szidták azért, mert civilizált kapcsolatokat akart Oroszországgal? Hol vannak az Egyesült Jobboldal és ennek a fehér lóról leszállt lovag szigorúan nyugatpárti értékei, akinek állítólag Oroszország karmai közül kell kimentenie Romániát? Akkor most már nem rossz Oroszország? A propaganda érettebbé vált és megérti, hogy a civilizált kapcsolatok a normalitást képviselik, nem az abszurditást? Mit kezdünk a palagázzal, már nem akarjuk az energetikai függetlenséget, veszélybe sodorjuk az AEÁ-val meglévő stratégiai partnerséget, lenullázzuk Joe Biden amerikai alelnök nyilatkozatait?
 
Johannisnál ugyanazt a hibát látjuk, amit egy ideje a jobboldal is elkövet. Az emberek magyarázatok híján semmit sem értenek. Azt mondtam magamban, hogy egyszer és csakis egyetlen egyszer segítek Johannis úrnak elmagyarázni a dolgokat.
 
Mint mindig, most is az olvasmányhoz kell visszatérnünk. És mivel most amúgy is divat, George Friedman könyvéből, a Litera Kiadónál 2011-ben megjelent Utolsó évtized Oroszország visszatérése fejezetéből idézünk.
 
„Talán az a legfontosabb és leginkább problematikus nemzetközi struktúra, amire Oroszországnak szüksége van… Oroszországnak hozzá kell férnie ahhoz a technológiához, amivel a németek bőségesen rendelkeznek, miközben Németországnak az orosz természeti forrásokra van szüksége. Németország két háborút harcolt végig, hogy rátegye a kezét ezekre a forrásokra, de kudarcot vallott. Az e források iránti érdeklődése nem csökkent, de jelenleg diplomáciai eszközöket használ, nem katonaiakat. A következő tíz évben ennek az egymást kiegészítő kapcsolatnak a kihasználása áll majd az orosz stratégia középpontjában”…
 
„… Oroszország újbóli megerősödésével és a volt Szovjetunióhoz tartozott országokra kiterjedő befolyási szférájának helyreállításával maga mellé állíthatja majd ezeknek az országoknak a többségét…”
 
Ami az amerikai stratégiát illeti: „Egy orosz–német antantra az Egyesült Államoknak ugyanazt a választ kell adnia a következő tíz évben, mint amit a XX. században alkalmazott. Az AEÁ-nak továbbra is minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy megakadályozza az orosz–német szövetséget és korlátozza azt a hatást, amit az orosz befolyási övezet gyakorolhatna Európára…”
 
Továbbra is érdemes figyelemmel kísérni, miként alakul majd a nagyhatalmak geostratégiai érdekei közötti fordítókorongként működő Románia, Lengyelország és a balti államok szerepe. Lengyelország most nagy tétre játszik.
 
Érdekes dolog a geopolitika.
 
Hirdetés