Az épület főbejárata a Bocskai tér felől nyílik, és öles betűkkel hirdeti, mi is ő: Cercul Militar. Eddig is csak hirdetéseken olvastuk ezt a nevet, ha véletlenül megakadt rajtuk a szemünk, mikor kiléptünk a moziból. Hogy a Cercul Militar mindenféle tanfolyamokat szervez a balettől vívásig, néptánctól a könyvelésig.

 

 

Hogy mi ez az egész intézet, csak egy bő hete kezdett el érdekelni, amikor a TIFF bejelentette, hipiszupi technikát telepített ide, és itt is rendez vetítéseket, mi több, a Győzelem mozival együtt kvázi multiplexet alkot. És csak amiatt kezdett érdekelni, hogy milyen néven reklámozzuk be a helyszínt a tisztelt kolozsvári magyar publikumnak.

 

Olyan, K.u.K-s nosztalgiákkal terhelt kifejezésekkel próbálkoztunk, mint tiszti kaszinó vagy tiszti klub. Aztán hallottuk a kommunista éra képmutatására utaló Hadsereg Háza nevet, amivel azt takargatták, hogy itt alapvetően a tiszti kar elit klubja szórakozott. Majd a Wikipédián bukkantunk egy semlegesebb névre: Tisztek Háza.

 

Az elnevezés körül kavargó kontextusok gordiuszi csomóját végül a Főtér Népszerű Szerkesztője vágta át. Ezennel közkinccsé tesszük a Militáris Kört.

 

 

 

 

A Militáris Kör vetítőterme a Győzelem mozié fölött található. Két emeletnyi csigalépcsőn kell felkanyarogni, de megéri, mert azonnal megcsap a letűnt korok kifakult dicsősége. Tágas az előcsarnok, jóval kényelmesebb, mint a Győzelem mozi gyorsan megtelő előtere. Belőhetetlen korú csillárok, embermagasságú tükrök.

 

A vetítőteremben még jobban ütközik a hajdani luxus mostani kényelmi elvárásainkkal. 30 éve, a falusi vagy lakótelepi mozik felcsapódó faülőkéiről tényleg kiváltságnak tűnt a drapp műbársony borította széksor a klasszikus oszlopok között. Ma már csak fészkelődünk rajta, mert nyomja az ülepünket, nem fér a lábunk az előttünk lévő széksortól, és egyáltalán: hol a pohártartó?

 

Mert muszáj valamit inni, annyira facsarja az orrunkat az a keverék, ami az évtizedek alatt a műbársonyba ragadt: elit-ócska parfümmel beszórt, elit-ócska cigit szívó elit-ócska tisztek izzadsága.

 

 

Ami hátha kiszellőzik most, hogy a TIFF kinyitotta a Militáris Kör ajtaját, és beengedte a friss levegőt.

 

Persze a kultúra rendszeres kereskedelmi forgalmazása sem fenékig tejfel, ahogy ezt először tapasztaltuk az új fesztiválhelyszínen. 

 

Az egyik versenyfilm vetítése bő félórát késett. Ugyan a szervezők elnézést kértek a technikai bakiért, de az egyik önkéntes angol beszólásából úgy értettük, semmi baj nem volt a felszereléssel és a filmmel, nem arra kellett várni. Hanem arra, hogy megjavítsák a film előtt kötelező módon vetítendő reklámok hangját.