A választások lejártával két dolgot biztosra lehet mondani: a részvételi arány nagyobb volt, mint 2009-ben és a politikai jobboldal nagy vereséget szenvedett.

A választás nagy vonalakban megerősítette az utóbbi hónapban közzétett felmérések által keltett várakozásokat. A PSD nagy előnnyel győz, a PNL jóval a maga elé kitűzött cél alatt marad, a PDL igazolja a PMP megjelenése által okozott veszteségeket. Ennek ellenére volt néhány meglepetés. Az egyik a PMP bejutási határt megközelítő eredménye, miközben az utóbbi hetekben készített összes felmérésben 9 és 11 százalék közötti eredménnyel szerepelt. Márpedig a vasárnap esti felmérések szerint, a PMP alig kapott többet 6 százaléknál. A második meglepetés Mircea Diaconu győzelme, aki nem rendelkezett egyik párt forrásaival sem, a választókat mozgósító pénzzel, vagy politikai struktúrákkal és aki egymaga több mint elegendő – 4 és 7 százalék közötti – szavazatot szerzett ahhoz, hogy bekerüljön az Európai Parlamentbe.

Ahogy az a legyőzött táborokban történni szokott, most elkezdődik egymás hibáztatása. Daniel Funeriu volt oktatási miniszter maró gúnnyal ír Cristian Predáról, akinek állítólag „az a fontos küldetése lesz, hogy a következő 5 évben folytassa (az öt évvel ezelőtt indított) blogját és aki alapvető perspektívát nyújtott a jobboldalnak” és a „PMP sămănătorista beütésű” plakátjáról. Lehet, hogy a volt miniszter irodalmi utalásai nem a legpontosabbak, de azt a nagy csalódottságot érdemes kiemelni, amiben a militánsok többségével osztozik.

A pártba visszatért Adrian Papahagi szintén radikális változtatást javasol: „Folytathatjuk az eddigi nevetséges balettezést, vagy felfoghatjuk a választók üzenetét. Én holnaptól az egységes jobboldal építésében szeretnék részt venni. Újra racionálisakká kell válnunk, többé nem szabad bevinnünk a személyes antipátiáinkat és szimpátiáinkat a politikába, többé nem helyezhetjük a nemzeti érdek elé a személyes terveket”.

A militánsok körében vannak súlyos, sokatmondó hallgatások. Ezzel szemben a párt kommunikációs kampányát vezető Elena Udrea meglepő elégedettséget és önelégültséget mutatott. Ha Mircea Diaconu győzelmére nem került volna sor, Elena Udrea továbbra is állíthatta volna, hogy a 6 százalékos eredmény győzelem egy nemrég létrehozott párttól. Végül ott van Cristian Preda, aki „győzedelmesen” bejelenti, hogy a PMP „átlépte a küszöböt”, ami azt sugallja, hogy az összes kampánybeli nyilatkozat csak egyszerű hősködés volt.

Vannak olyan vesztesek is, akik nem kaptak túl sok reményt a felmérésektől, de akik egy különlegesebb és diszkrétebb választói réteg mozgósításában bíztak. Úgy tűnik, az Új Köztársaság elnöke, Mihail Neamţu magára vállalja a vereséget: „Nem akarok ködösíteni. Megvárom a hétfő 14:00 órai végleges eredményeket és aztán, legalább néhány napig, tartok egy gondolkodási szünetet. Azt hiszem, hogy a harc után nem árt, ha önvizsgálatot tartunk: hol követtünk el taktikai vagy stratégiai hibát, melyek voltak a pozitívumok és a megismételhető sikerek?” Mihai Răzvan Ungureanu pedig nagyon beletörődöttnek tűnt és nem fűzött az eredményhez túl sok kommentárt, csak azt sugallta, hogy a vereség választási csalásoknak tulajdonítható.

A nagy pártokhoz visszatérve, jelentős sokkot szenvedett a PNL is. A vasárnap esti felmérések szerint 13 és 15 százalék közötti eredményre számíthat, ami hasonló a 2009-es adatokhoz. Csakhogy ez a változatlanság vereségnek számít egy olyan párttól, mely azt remélte, hogy döntő módon átveszi a vezérszerepet a politikai színpad jobboldalán. Igaz, hogy a hierarchia még neki kedvez (13-14% a PDL 11-12 százalékához és a PMP 6 százalékához képest), de a különbség nem elég nagy az elnökválasztási csata újraindításához.

Valóban, ezek az eredmények lehangolók a politikai jobboldalra nézve. Ha összeadnánk a PNL, a PDL és a PMP százalékait, akkor ez szűken adna ki 33 százalékot és csak kevéssel haladná meg a PDL által 2009-ben elért eredményt. Mindezekhez hozzáadva minden magyar szavazatot (ami nem reális), akkor sem jön össze olyan eredmény, amivel le lehetne győzni a PSD-t.

Vasárnap este minden eddiginél világosabbá vált, hogy Victor Ponta eldöntötte indulását az elnökválasztáson. A PSD kb. 40 százaléknyi szavazata jó kiindulási alapot képez. Ennek ellenére a miniszterelnök a lehető legóvatosabb taktikát alkalmazta, az USL helyreállítását hirdetve meg. Crin Antonescu PNL-elnök erre határozott elutasítással válaszolt: „A PNL olyan marad, amilyennek már ismerik, a Románia PSD-sítése elleni harc fő politikai ereje lesz a továbbiakban és idén ősszel is. Ez a háború még nem ért véget! Az idei év politikai csatája jelentős harca lesz Romániának, a PNL döntése pedig megszületett és végleges”.

De ez a válasz kevésbé számít, mint egy olyan választói réteg reakciója, mely továbbra is szívesen élne egy virtuális USL légkörében. Egy Mircea Diaconuhoz hasonló független ilyen nagy eredményét éppen a szövetség lelkiállapotként való továbbélése magyarázhatná.

Victor Ponta PSD-s vezető vasárnap este próbált meg először elnökjelöltként mutatkozni, felhívást intézve „a Parlamentben legitim képviselettel rendelkező többi erőhöz”, hogy megvitassanak néhány fontos témát. Nyilvánvaló aránytalanság volt a viselkedésekben: a PNL vezetője további harcot ígért „a vörös feudalizmus javított és kiegészített PSD-s kiadása ellen”, miközben ellenfele nemzeti konklávét kért „Románia közép- és hosszú távú elsődlegességeiről”. Most indul az elnökválasztási kampány.